Rólam keresztelték el a világot, |
Nekem zenélnek a Hét Csillagok, |
Velem harcol az ördög, isten ellen |
Hozzám sietnek a szép kisdedek. |
|
Bennem feszül a kéj, fehéren izzó, |
Belőlem buggyan aztán langyosan, |
Rajtam cikázik át az úr haragja, |
Teherben tőlem duzzadnak a fák. |
|
Engem idéz, ki sóhajt itt e földön, |
Felém rohan a parttalan dagály, |
Miattam ránt kardot a büszke Bosszú |
Mögöttem bűzlő véres bűnökért. |
|
Előttem köd, helyettem senki, semmi, |
Köröttem fény, utánam néma csönd – |
És mégis minden nélkülem lesz és volt |
És semmi nem történik általam. |
|
|