Édes jó Lizám!

Ma Zsigmondfalvára megyek előőrsre. Azaz a mi zászlóaljunk lesz ott az őrség, és minden ötödik nap az én századomra kerül a sor, hogy előőrsi szolgálatot tegyen. Az élet nem lesz a legkellemesebb, de lesz elég időm, hogy a magyar szolgálati szabályzatban szorgalmasan gyakoroljam magamat, és neked, angyalom, igen gyakran írhassak. Minden oldalról rábeszélnek, hogy a honvédekhez osztassam be magamat. Vetter⁺ tábornok maga is pártolja folyamodásomat. Már megbarátkoztam az eszmével, és azt gondolom, nem is volna rossz, ha előrelépésemmel közeledbe juthatnék, mert itt úgysem találok zászlóaljra. Persze hogy sokkal jobb volna, ha időről időre láthatnálak, mert itt mindennap keserű csalódással jövök haza a postáról.

Erdélyben akcióink kissé hanyatlottak. Az a szándékuk^*, hogy onnét Araddal s Temesvárral lépjenek érintkezésbe. Ha ez sikerül, a mi állásunk itt igen nehéz lesz, De én a legjobbat remélem. A temesváriakban nincs meg az a bátorság, mely minket lelkesít. Nekik be kell csukni katonáikat, hogy el ne szökjenek. Különösen a Leiningen⁺ és Rukavina ezredben vannak sokan, akik velünk tartanak.

Szerencse, hogy elmegyek innét, mert ma Vojnits⁺ alezredes, akinek szállásában laktam eddig, kikergetett. Ezentúl Parcsetich⁺ házában lakom. Kellemes lakás egy szegény szalmaözvegy embernek, mert szép két menyecske lakik benne.

Csak tudnám, hogy megkaptad E-től a pénzt, mert mindig attól félek, hogy kifogysz a pénzből. Isten veled, édes Lizám, csókold meg sokszor a gyerekeket helyettem is. Hű

Károlyod

[Ez a levél a belügyminiszteri elnöki pecséttel van lepecsételve. Tehát fölbontották.]

---