Megindul alattam az Andrássy-út, |
a nagytestű, asszonyos dajkám; |
szívem megduzzadt kebelére hajol |
búsan, babonásan és balgán… |
Megindul alattam az Andrássy-út |
búsan, babonásan és balgán. |
|
Nagy barna búk futnak az utunk előtt, |
Kétsort paloták, arany, szép kacagás |
és pénz ül az emberek testén… |
Nagy barna búk futnak az útunk előtt |
és pénz ül az emberek testén. |
|
Vidám rohanások lüktetnek vadul |
és ballagó fájdalmak jönnek; |
s elszunnyadnak dajkám nagy, meleg ölén – |
a fájdalom könnyű a földnek… |
Vidám rohanások lüktetnek vadul |
s a fájdalom könnyű a földnek. |
|
Nagy bársonyos asszonyok lába dalol; |
Mea, reszket az ajkam, a térdem… |
Tudom, reszket a térded, a szád neked is, – |
ha szeretsz még, ma könyörögj értem… |
Nagy bársonyos asszonyok lába dalol: |
Ha szeretsz még, ma könyörögj értem!… |
|
Siralmas, keserves két néma fasor, |
– mint én terád – tavaszra vár. |
Fehér hó szitál s jön egy fekete folt: |
egy holt s négy pomp-fünébr-huszár… |
Siralmas, keserves két néma fasor, |
egy holt s négy pomp-fünébr-huszár. |
|
|