Éjféli percek gyengéden suhannak |
Meglengetik vállad s nagy bársonyos bút |
|
A hónod alatt két kezem tüzét |
most sínyli két bimbós halom. – |
Be szép lehetsz ma, ma be szép is lehetsz |
|
Ma fölcicomázza a homlokodat |
a nagy, sóhajos, távoli csend: |
ma szebb vagyok én is, mert tőlem a szent, |
a nagy szépség nagy-messzire ment. |
|
És holnap remegve lobogsz majd felém |
a vérembe bámulsz a szememen át |
s a szívem megkoszorúzod. |
|
|