E versemet ajánlom egy leánynak, |
ki gazdag és Trouville-ba megy nyaralni! |
és csókot még csak félszájjal tud adni. |
Tegye e verset vánkosa alá |
trouville-i fényes, drága szállodában, |
álmodjon rajta szépet és sokat |
egy ritterről, ki hozzá hű marad. |
|
E versemet ajánlom egy leánynak: |
Ellának hívják és selyembe jár. |
És délelőtt, míg sziporkáz a korzó, |
a kis fehér szerb templom előtt vár. |
És sír a keble, szűzkeble utánam |
és úgy reszket a hangja, úgy zokog. |
De aztán büszkén, boldogan nevet: |
nyaralni megyünk, Trouville-ba megyek. |
|
E versemet ajánlom egy leánynak, |
ki olvasott egypár Marlitt-regényt |
ebéd után a fülledt kis szalonban, |
hova az anyja csukta be szegényt. |
És délután a kávé mellett ülve |
néha tán egy tárcát is olvasott |
és Ady nevét már könyv nélkül tudja. |
S azonkívül… Trouville-ba viszi útja… |
|
E versemet is tinéktek ajánlom: |
gazdag leányok, tiszta úri nők! |
Egy harminc éves és züllött poéta |
küldi, mert mindig bántottátok őt. |
Kis házban lakik, olcsó kis szobában, |
sok női arckép lóg ott a falán… |
Sok lány: mind drága s bárhogy keresem – |
Trouville-ban nem volt egy se, sohasem. |
|
|