A kalapács a gyárakból megindult, |
vörös izzással a szabadba tart. |
Hol megnyílnak a tengerek a szívnek |
s a lelkeket nem korlátozza part. |
A sok pöröly az üllőkről leszállt, |
lesujtani a zsarnokok szivére… |
Evoé: Május, új feltámadás! |
Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
Vörös virág nyíl a vörös mezőben |
s nap-nap feszíti vérvörös husát. |
S a barna földtől fel a szőke égig |
rikoltja a szív szabad Májusát. |
A föld kövér barázdákba szakad |
és magtalan és áldott lesz a méhe… |
Evoé: Május, új feltámadás! |
Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
Látjátok őt? A munka proletárját, |
bíborpalástját hinti rá a nap. |
S elindul ő a virágok mezőin, |
hol vérpiros virágok alszanak. |
S amerre lép, a sok virág kinyíl |
s az évszázados rossz álomnak vége… |
Evoé: Május, új feltámadás! |
Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
Fiai vagyunk mind a földanyának: |
Grönland lakója és a kún paraszt. |
S hogy egy a jogunk: testvérképpen élni, |
ma már mindenki tudja, vallja azt. |
Szálljon ma el, mint szikratávirat, |
a testvérlelkek messzi ég-ívére: |
Evoé: Május, új feltámadás! |
Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
|