Olvastatik egy példa néminemű királyról, ki mindenkoron az ő gonoszságit és Istennek ítéletit szűvébe, elméjébe viseli vala, és semmiképpen nem mevethet* vala. Ki az ő atyjafiától megkérdetteték, minek okáén szomorogna, keserögne ilyen igön nagyon. Nem akará őneki ennek okát megjelönteni, de bocsátta az ő atyjafiának kapuja eleibe trombitásokat, mely az országnak szokása szerént halálnak bizonyságos jegye vala. Ennek utána, mikoron a királynak atyjafia a királyhoz vitetött volna, az királynak akaratjából megmezítelenítették, és a királynak négy vitézi négy mezítelen tőrrel környülvevék őtet. Parancsola a király, hogy hegedűsök, lantosok, kíntornások, síposok és egyéb vigasságtevők vigasztalnáják őtet. Mikoron az igön félne és szomorú volna, megkérdé a király: mire nem vigadna.
Kinek felele: Miképpen mevethetök avagy örülhetök ez illetlen állapatban? Felele a király: Mastan megfelelök a te kérdésödre. Legottan parancsolá, hogy őtet megoldoznáják, és monda őneki: Ha te semmi bűnödet nem tudod énellenöm, felelj énelőttem, mikoron atyádfia legyek: az Istent nem kell-e énneköm félnöm, ki nagy sok gonoszságokba bűnöknek látom enmagamat ő Szent Felségének előtte, nem atyámfia előtt, de mindenöknek Teremtője előtt? Továbbá tudnod kell, hogy négy dolgok vagynak, melyek mindenöknek fölötte megrettentnek embert, tudnia mint: a bűnöknek félelme, melyeket tött, a keserű halálnak félelme, az utolsó ítéletnek félelme, és minden dolgának számadása. Arra mondja a Szent Jeronimus doktor: Akár egyem, akár igyam, akár valami dolgot egyebet tegyek, mendenkoron láttatik énneköm az én fülembe zengedözni ez rettenetes szózat: Keljetek föl ti halottak, jöjjetök Istennek ítéletire!