Férfiakhoz való viszony

(Virginia-kódex, 16. század eleje)

Minemű szert* kelljen tartani* az férfiakhoz, jelesül a szólásban

Az asszonyállathoz férfiúnak szava, az ördögnek tüzes nyila. És az férfiú nyelve mérgöt ad asszonyállatnak, mert az hatalmas ördög az nyomorú szűzet megsebheti kísérteteknek nyilaival, bujaságnak buzogányával. Ezek az halálnak ablakai, melyek ha be nem záratnak, legottan az kegyetlen halál bemegyen. Az férfiú akármi dolgos legyen, avagy soha előtted ne jelenjék, avagy az látása az ti látástokat meg ne ijessze, miképpen az rettenetes tengeri csuda. Annak okáért, én szerelmes leányaim, ha kénytelenségből szükség leend férfiúval szólni, az ablakocskán általvont fátyol a beszélők arcát befedje, és ne legyen szabad látni, amit nem illik kévánni. Az minemű testünknek minden indulatiból taníttatunk, hogy ez késálkodásban nem remélhetjük az győzedelmet, hanem csak az eltávoztatásból.

Tiközöttetek, ha lehetséges, az férfiúról semmiképpen emlékezet ne legyen, annál inkább, hogynem mint hinnéd, vigad az ördög, hogyha az szűz szívben férfiúnak emlékezeti forogjon. Semmi méreg ártalmasabb asszonyállatnak, mint férfiúhoz való kévánatosság, akármi okból támadjon. Ó, jaj, az ti természeteteknek tulajdonsága, szentségesb asszonyállat fölöttébb*, hogynem illenék mondani, ha akármely lelki férfiúhoz közelend természeti ösztökélésbűl végre is* hajol, ha az férfiúban az jámborság megfogyatkozandik. Tovább, ördögnek okos fogása és örök halálnak jegye az lelki hamisság és lelki hiúság, mely igékkel őközöttük élnek a léleknek fátyla alatt az férfiak és az asszonyállatok. Minden ajándékocskákat és gyanús levelecskéket, mint bujaságnak követét nektek átok alatt és örök halálnak kínja alatt megtiltom.

Higgyetek, én szerelmes leányim énnekem vénnek, higgyétek, ki mindönökrűl bizonyságot vöttem, hogy be nem rekesztethetnek az külső érzékenységek az emberek között, ha szín vettetik az szem elé, nem lehet, hogy az ne lásson, miképpen is hogy az fül ne hallaná az zöngést. Azért az veszteségben és az cselekedésben az gonosz gondolatok eltávoztatnak, kik minket Istentűl elválasztanak. Annak okáért kérlek titeket és intlek, hogy csak az szent elméknek szavait akarjátok hallgatni és ne egyebeket, hanem csak tiszta és tisztességes orcákat, melyeket az szent böjtök megösztövérítenek, ilyet nézzetek.

Ezenképpen ritkán az férfiú előttetek jelenjék, ezenképpen ritkán legyen az fortélyról emlékezet, hogy az ti leánykáid az férfiúi tulajdonságot ne tudják. Sőt még hím oktalan állat az ti klastromotokba bémenjen, hogy minden férfiúról való beszédnek oka megszűnjék. Oly tiszta és szép beszédeket minden beszédtekbe az ti szent szátok szóljanak, hogy az emberi születésnek avagy eredetnek módját az ifjú szűzeknek szíve ne tudja. Azért én szerelmes leányim, kik beesküdtetek*, ígyen cselekedjetek.

Örüljetek, mert tehetségtek vagyon: lám titeket sem férfinak gondja, sem fiaidnak, sem házeszköznek* gondja meg nem bánt. Ez világi dolgokat úgy szívetekből kiűzzétek, hogy semmiképpen hozzátok ne jusson amit mívelnek ez világban, csak az ti vőlegénytek, Krisztus, az ti erős ölelgetéseteknél gyönyörködjék. Csak ti magatok az ti jegyestekkel avagy szent leckeolvasásokban avagy szent gondolatokban vele egyetemben beszéljetek, és ő tiveletek.




Hátra Kezdőlap Előre