Az erőszakkal elválasztott szeretők tragédiájának csodaszép szószólója ez a ballada. A befejező sírvirág motívum világszerte ismert szimbóluma a halált túlélő szerelemnek. Ennek számtalan megfogalmazása közül a legismertebb talán Trisztán és Izolda mondája. Irodalomtörténetünkben a XVI. századi Telamon históriá-nak tárgya hasonlít ehhez a balladához, rokonságát pedig a reneszánsz mondák között kereshetjük, noha a népköltészetben a társadalmi mondanivaló az elsődleges. Számos ősi hiedelem szerepet kap az esemény elmondása során, amelyek közül a bajjelző kendő a legjelentősebb. (Király Gy.: Kádár Kata balladája. Nyugat, 1924. I. 48-60.)