Fujdogál egy nagy szél…

Fujdogál egy nagy szél,

Azt se tudom, merről,

A nagy hegyek felől,

Vaj édesem felől.

Csak bézúrranának

Hetvenhét katana,

Egész kompánia.

– Hol van az leányik,

Adnák az kezünkbe!

– Túl van kamarába,

Bébútt a ládába. –

Megfogák a lányát,

Elvivék örökre,

Bé es rekesztették,

Setétségre vették.

– Anyám, édesanyám,

Felnevelő dajkám,

Temlecnek feneke

Az én derekaljam!

Kigyók-békák szemik

Az égő gyertyáim,

Itt leszen már nékem

Az én végső órám!

Könnyű neked, rózsám

Az ágyba heverni!

Jaj, de nekem nehez

Csak rád es gondolni!

Az eső es esik,

Gyenge lábam fázik,

Én szomorú szüvem

Rólad bánkodózik.

Csendesen folyó víz

Télbe megáll, s nyugszik,

Jaj de az én szüvem

Sohasem es nyugszik!

Mind éjjel, mind nappal

Bánatba feredik,

Mint tengernek habja

Erekké hánkódik.

Sír az egyik szemem,

Sírjon a másik es!

Sírjon mind a kettő,

Mint a záporeső!

Záporeső után

Eszterhijján csepeg,

Régi szeretőmnek

Szíve hozzám fordul.

Lészped (Moldva)

Kallós Zoltán: Balladák könyve. Bukarest, 1970. újabb bővített kiadás. Bp., 1973., 324-326. (Dallammal)