Legszentebb királyi Felség… stb.
Embereim közül az egyik megérkezett Csanádról,* s jelentette, hogy a törökök a parasztoknak – császárjuk [II. Szulejmán] szavával – mindenütt kiváltságot ígérnek; ennek az lett a következménye, hogy a rácok* közül akadtak néhányan, akik a törökhöz pártoltak; a rácok átpártolása láttán a törökök kezdik szavukat adni a mieinknek is, hogy az említett ürüggyel őket is magukhoz csalogassák. Azok az emberek, akik elnyomott sorban élnek, könnyen hisznek az efféle szavaknak, pedig valójában e szabadságreményükkel a legsúlyosabb szolgaságot veszik magukra. Ámde az ilyen átpártolásra (ha ilyen megtörténik) mi magunk adunk okot, hiszen akkora elnyomással sújtjuk a parasztokat, hogy – azt az egyet kivéve, hogy nem raboljuk el feleségüket és gyermekeiket – minden kegyetlenséget mi is megvalósítunk a velük való bánásmódban; éppen ezért, ha Felséged is jónak látja, igen alkalmas dolog lenne az, ha Felséged is magához édesgetné a köznép lelkét, és szabadságot* ígérne nekik, melyet rájuk is ki akar terjeszteni, s ha az erről szóló nyílt levelét azonnal, az első futárral az ország minden részébe szétküldené, hogy így köztudomásúvá váljék az, hogy Felséged minden karra és rendre gondot visel, s hogy így Isten is megengesztelődjék a parasztoknak visszaadott szabadság által.
Kenéz Győző fordítása latinból
Sinkovics, 1. 70–71. Nr. 10.