Üdvözletemet küldöm.
A törökök fennhatósága alatti magyarországi egyházakról ezeket lehet biztosan megírni: a törökök senkit sem kényszerítenek Mahomet hitére, de ha valaki akár a saját akaratából, akár az ördög kísértésére csatlakozik szektájukhoz, azt körülmetélik. Ami a legfájdalmasabb: ifjacskákat csábítanak magukhoz hízelkedéseikkel. Megengedik, hogy a templomokban Isten igéjét hirdessék és tanítsák, és helyt adnak a kegyes istentiszteleti szokásoknak. Sőt többen felettébb kedvelik vallásunkat. Mindenütt sokan szomjúhozzák Isten igéjét. – Hirdetjük, hogy nincsenek korunkban csodák, de vajon mi lehet nagyobb és kiválóbb csoda, mintsem hogy Isten ennyi ezer veszély közepette nemcsak megoltalmazza, de széltében terjeszti is egyházát, és mikor úgy látszik, hogy a világ legyőzi, akkor mutatja és jelenti meg legjobban hatalmát! Királyaink fegyverrel és haddal támadták Krisztus dicsőségét, ezért Isten ránk hozta a törököket, akik megengedik, hogy vallásunkat szabadon taníthassuk, így van, hogy a nép eljut az igaz Isten megismerésére, s ehhez a külső nyomorúságból szinte kézen fogva vezettetik, ó, kimondhatatlan az Isten könyörületessége! Bűneink miatt sújt minket, mert igazságos, és a nyomorúság ostorával figyelmeztet bennünket és int a megbánásra. Nyomorúságunk idején feltárja kegyelmének kimeríthetetlen forrásait és kincseit, és ezekkel annyira megvigasztal bennünket, hogy az ő igazsága mások gazdagságává válik.
A nép semmit sem kíván jobban, mint jó prédikátorokat. A budai basa a minap titkos levelet küldött a debreceni vidékre, melyben az ottani tanítóknak és Isten szolgáinak, akik fennhatósága alatti területre kívánnának átköltözni, nemcsak bántatlanságot, de még jutalmat is ígér. A törökök alatti pásztorok is írtak a mi prédikátorainknak, akik Debrecenben gyűltek össze, ebben az értelemben „Kedves testvéreink, Istennek örökké tartó hálával tartozunk mérhetetlen jóságáért, amellyel minket meglátogatott fogságunkban, kinyilatkoztatván az evangélium fényét előttünk. Tudjátok meg, hogy egyházaink az Isten Fiáról való mennyei tanítást igen nagy becsületben tartják, s a nép igen imádkozik Istenhez naponta a jó prédikátorok bőségéért. Ezért biztatunk titeket, hogy minél hamarabb jöjjetek hozzánk, amit biztonságosan megtehettek, s itt időleges, az eljövendő életben pedig örök jutalmat nyertek az Úristentől, Jézus Krisztusnak atyjától. Tudjuk, hogy mind műveltségben, mind a Szentlélek adományaiban mielőttünk jártok és tündököltök. Nem lebecsülendő az a remény sem, hogy a törökök a hitünkre térnek. Kövessétek Isten hívó szavát. ” Az, akinek a basa a tisztet adta, felkereste a város minden pásztorát, prédikátorát és tanítóját, s egy házban összehíván őket, ismertette előttük a basa és a prédikátorok leveleit. Azok felismervén Isten oly nagy jóakaratát, hálát adtak, és pár nap múlva sokan elutaztak közülük a török vidékekre. Ezek igaz dolgok, ne kételkedj bennük.
Van itt egy kereskedő és lovag, aki lent volt a debreceni vásáron, s látta, hogy ezek történnek. Vannak más szavahihető tanúk is.
Ezeket neked igen hamarjában írtam le, mert nagyon vágytam rá, hogy megismerd, milyen a törökök alatt az egyház állapota. Stb.
az erdélyi Gyaluból való magyar Torda Zsigmond
Uray Piroska fordítása latinból
Bauch, TT 1885. 533–535 Nr. 25.