Dudith András üdvözletét küldi Justus Lipsiusnak.
Kiváló tudós barátom! A te ékesszólásodra lenne szükségem, ha azt akarnám kifejteni, hogy mennyire becsüllek téged attól az időtől fogva, amikor először kerültek kezembe elmédnek és tudományodnak ragyogó tanújelei. És jóllehet az állam igen sok ügye miatt sok volt a dolgom,* mégis gyakran lekötött a munkáid okozta gyönyörűség. Azután pedig, amikor egyszer csak letéve a tisztem újra a tudománynak tanulmányozására és a magánéletbe vonultam vissza, semmit sem olvastam szívesebben vagy mohóbban, mint a te arany, bárki által is aligha utánozható könyveidet. Avagy ez az utolsó, az Állhatatosságról szóló műved,* halhatatlan Isten, mennyire súlyos gondolatokat tartalmaz, milyen tudós, mennyire istenfélő munka: az ember csak habozhat, hogy mit is dicsérjen belőle kiváltképpen, hiszen minden része különösen érdemes a dicséretre és a másoknak való ajánlásra. A Thrasea-ban (ha ez a címe a másik könyvednek, amely a halál megvetéséről szól; Az Állhatatosságról szólót elvitte a barátom, akinek a gondjára ezt a levelet is bíztam), tehát ebben a könyvedben is mekkora filozófus, sőt mekkora keresztény lehetsz – nem nehéz ezt megítélni az Állhatatosságalapján. Ezt a könyvedet nagyon szeretném látni, és nagyon remélem, hogy ezt is a mihamarább elküldöd.
Igen megrázott egészséged elsiratása, melyről nagyon kicsiszolt formában írtál az utolsó könyvedben. Ezért kérlek, hogy ne tartsd zaklatásnak, és mielőbb írd meg nekem, hogy mi is a betegséged, s ahogy igencsak remélem, megmenekedtél-e már a veszélytől; milyen az életed ilyen zavaros időkben, milyenek a körülményeid, van-e feleséged és gyermekeid; s vajon olyan-e a szálláshelyed, ahol eddig laktál, hogy sosem volt-e szándékodban máshová költözni, esetleg egy barátodhoz, akinél alkalmad nyílhatna a teljes nyugalomra, tétlenségre, a legnagyobb és legfőbb dolgoknak szentelni magad, időd lenne magadra, kedvteléseidre, gondolkodásra. Ilyen, téged igen szerető barátot, ha szükséged lenne rá, ahogy válaszolsz, azonnal mutathatok. Néhány igen boldog évet élt át vele Nicasius Ellebodius Casletanus, aki egykor hazádfia volt, ha véletlenül ismernéd. Hogy ezeket neked röviden jelezzem, az irántad való mély szeretet késztet erre, s már sokkal hamarabb megtettem volna, ha bizonyos akadályok meg nem gátoltak volna. Ha ott van nálatok XX matematikus (az, akiről, emlékszem, három szóban írtál az előző évben Orteliushoz franciául), kérlek, jelezd neki, hogy jöjjön ide hozzám. Ha csakugyan olyan jól képzett ember a te ítéleted szerint ezekben s más tudományokban: tisztességes fizetséget kaphat. A tudós férfiak szokása szerint ezt az igen boldog nyugalmas állapotot, még kellemesebbé igyekszem tenni, ha lehet.
Dousa úrnak, aki nemcsak hazájának, de egész századunknak is ékessége, tiszteletteljes üdvözletemet küldöm, s ugyancsak a hasonló és igen ékes szavú Donellusnak is. Kívánom, hogy mindnyájan boldogan éljetek.
Breslau, 1584. március 17-én.
Uray Piroska fordítása latinból
Lipsius, 1621. 116–118. Nr. 1.