Hatalmas, győzhetetlen császár, nekünk kegyelmes urunk!
Értvén hatalmasságod, a mi hatalmasságodhoz való hívségünket, melyet nagy veszedelmünkkel is megtartottunk hatalmasságodhoz mind ez ideig, melytől mind ennyi sok változó háborúság sem idegeníthetett el, hanem ez óráig hűségesen megmaradtunk, valakik az hatalmasságod köntöséhez ragaszkodtunk volt, és ezután is hűségesen meg akarunk tartani: könyörgünk azért hatalmasságodnak, mint kegyelmes urunknak, császárunknak, hogy a mi igaz hűségünket eleibe vevén, és sok nyomorúságunkat, kiket a hatalmasságodhoz való hűségünkért szenvedtünk, kegyelmesen megtekintvén, hatalmasságod méltó kívánságinkra adjon kegyelmes választ.
Miérthogy a régi, Istenben elnyugodt hatalmasságodnak elei, minket az Istenben elnyugodt győzhetetlen és hatalmas szultán Szulimán császártól adatott szabadságunknak minden részeiben igazán és békességesen megtartottanak, és újonnan a hatalmasságod boldog emlékezetű Istenben elnyugodt édesatyja a hatalmas Mehmet császár [III. Mohamed] megtartott és erősített Athnamé levelével: könyörgünk hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak, császárunknak, hogy hatalmasságod is fejedelmünknek szabad választásában tartson és meg is ótalmazzon.
Ha ki penig oly találtatnék, ki a hatalmasságod fényes portáját az ország híre és akaratja ellen futná* az fejedelemségért, vagy maga személyében vagy szolgája által: könyörgünk hatalmasságodnak, hogy helye ne legyen, sőt megbüntettessék érette.
Ha ki penig oly találtatnék, ki erővel fejedelemségét az országnak, magának akarná venni, vagy el is vötte volna, míg hatalmasságodat megtalálnók felőle: hatalmasságod azt botjával, szablyájával meg ne erősítse, hanem a több Istenben elnyugodt hatalmas császárok példáját követvén, pénzével, népével, megsegítsen minket annak kiűzésében.
Minthogy történt olyan dolog is rajtunk, hogy csalárd Mihály vajda reánk jövén, fejedelmünket kiűzé székéből, a fényes portát megtalálván, botot, zászlót nyert magának, kivel hamisan éle s az ország nagy megromlására és a német királynak hűségére.*
Ezen is könyörgünk hatalmasságodnak, hogy ország híre és akaratja ellen senkinek hatalmasságod botot, szablyát ne adasson; hanem a fejedelem választása után az országtól béküldött követek által erősítse hatalmasságod bottal, szablyával az országtól választott fejedelmet.
Azon is könyörgünk hatalmasságodnak: hogy semmi új dolgokkal szokatlan ne bántasson hatalmasságod, hanem elégedjék meg hatalmasságod is, a régi Istenben elnyugodt hatalmas császároknak rendeltetett adományunkkal.
Miérthogy a hatalmasságod Istenben elnyugodt édesatyja, a hatalmas szultán Mehmet császár kegyelmességéből megtekintette volt a mi romlott állapotunkat, és adónkat tízezer aranyra szállította volt, mint szultán Szolimán idejében: hatalmasságodnak is könyörgünk mint kegyelmes urunknak császárunknak, hogy hatalmasságod is a mi hívségünket megtekintvén, arra engedje, és semmi egyéb ajándékkal ne bántassunk, amint a hatalmasságod Athnamé-levele tartja, kit a magyaroknak itt létekben adott volt hatalmasságod. Annak felette őhatalmassága kegyelmességéből országunknak romlott állapotját megértvén, mely a németek miá esett országunkon, őhatalmassága könyörülvén az országbeli szegénységen, tíz esztendeig engedte vala meg adónkat.
De miérthogy mostan kétszerte inkább elromlott országunk, a Székely Mózes megverése után,* úgyannyira, hogy sok éhhel haló ember vagyon benne: könyörgünk hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak, császárunknak, hogy először hatalmasságod tekintse az Istent az után a mi nagy romlásunkat és hűségünket, és engedje meg adónkat húsz esztendeig, hadd épülhessünk a hatalmasságod szárnya alatt.*
Hatalmas, győzhetetlen császár, nekünk kegyelmes urunk! Nem kételkedünk abban, hogy hatalmasságod a mi határinkban, melyben az Istenben elnyugodt hatalmasságodnak édesatyja minket meghagya, és Athnamé-levelével meg is erősített, hogy hatalmasságod is meg ne hagyna, noha hatalmas császár valami hitvány kastélyokat a békesség alatt, kit elfoglaltanak akkor, mikor a hatalmasságod ellenségére, a németre ment hadával Bocskai István király, kit ugyan magunk adtunk volt kézhez, hogy német kezébe ne essék: könyörgünk hatalmasságodnak, hogy kegyelmesen eleibe vevén, mind a hatalmas Istenben elnyugodt Mehmet császár hozzánk való kegyelmességét, mind penig a mi hűségünket, hatalmasságod is adja meg azon határral és kastélyokkal, melyeket – hatalmas császár – meg is ígérte volt Bocskai István királynak a hatalmasságod fővezére, miérthogy az hatalmasságodnak nem káros, de nekünk kárunkra vagyon felette, miérthogy pusztítják a szegénységet belőle, el is pusztították, hogy pusztán áll a föld, ember nem lakja miattok.
Miháld, ki csak egy palánk, kit csak vigyázásnak okáért csináltak volt a magyarok, benne vagyon a mi határinkban, kit soha a hatalmasságod elei sem bírtak: könyörgünk hatalmasságodnak, parancsoljon, hogy kimenjenek belőle, mert mi ott palánkot nem akarunk tartani.
Bokiát hatalmas császár, magunk adattuk a temesvári Haszon basa kezébe hit alatt, hogy nekünk ismét megadja, mikor Isten béviszen Erdélybe; cselekedtük azért, hogy német kezébe ne essék. Könyörgünk hatalmasságodnak, hogy a végezés szerént hatalmasságod parancsolja megadatni.
Világosvár, kit valami rácok* adtak kézbe – hatalmas császár – csak egyedül magának vagyon, a többi miénk kerülete. Miérthogy a hatalmasságod Istenben elnyugodt atyja nekünk Athnamé-levelével adta mindezeket, hatalmasságod is kegyelmességéből adja meg, kit hatalmasságodnak teljes életünkben híven megszolgálhassunk, mint kegyelmes urunknak, császárunknak.
Hatalmas, győzhetetlen császár! Miérthogy találkoznak a végekben oly basák, bégek, kik a hatalmasságod országát pusztítják: hatalmasságodnak könyörgünk, hogy mikor megtaláljuk hatalmasságodat felőle, vagy a hatalmasságod fényes portáját, hatalmasságod kivitesse és meg is büntesse őket érette.*
A két Oláhország,* miérthogy szomszédságunkban vagyon, könyörgünk hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak, császárunknak, hogy ha mikor kívántatnék, hatalmasságod parancsolja meg, hogy az erdélyi fejedelem levelét látván, mindjárást fejek vesztése alatt a hatalmasságod hívei Erdélyt megsegítsék személyek szerént hadokkal.
A rabokat, hatalmas császár, amint hatalmasságod Athnamé-levelében megígérte volt, mostan is könyörgünk hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak, császárunknak, hogy hatalmasságod parancsolja megadatni; mert, hatalmas császár, a sok pándurság teljességgel elpusztította a földet; lopva is által hozták a szegénységet, nagy rabságban tartván őket. Könyörgünk hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak, császárunknak, hogy parancsolja meg erős parancsolatjával basáknak, bégeknek, hogy bocsássák szabadon őket, hadd üljék meg a földet, ne legyen pusztán, mert, hatalmas császár, mind ez óráig sem szűntenek meg a rablástól a törökök, tatárok, pándurok.
A hatalmasságod fényes portáján a fejedelemtől vagy országunkból jövő követeket becsülettel lássák, a dolgokért a hatalmasságod fényes arcája eleibe vigyék, hogy érthesse hatalmasságod a mi szükségünket és könyörgésünket.
A kapitihajának a hatalmasságod rendelése szerént táplálására való megadassék, mint Bocskai király idejében.
Ami az áros emberek* dolgát illeti, hatalmas császár, miérthogy hasznos a hatalmasságod jövedelminek is: könyörgünk hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak, császárunknak, hogy a régi szabadság szerént engedje szabadoson járniok, és ha hol a hatalmasságod országában károk esnék, vagy faluk határán, vagy város határán, azon városbeliek, vagy falubeliek tartozzanak a kárról megelégíteni a kárvallott embereket.
Mindezekre könyörgünk hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak császárunknak, hogy hatalmasságod kegyelmes szemei eleibe vevén a mi hűségünket és nagy romlásunkat, hatalmasságod mindezekre a mi könyörgésünkre és kívánságinkra méltóztassék kegyelmes választ adni, hogy a több szomszéd országok is a hatalmasságod velünk tött kegyelmességéből jó példát vehessenek, és hatalmasságod kegyelmes szárnya alá kívánkozzanak és fussanak, kit hatalmasságodnak mint kegyelmes urunknak, császárunknak híven megszolgálhassunk.
Mikó-Szabó, 3. 324–328. Nr. 13. Fogalmazvány.