Krisztusban tisztelendő atya; Krisztus békéje.
Három nappal ezelőtt írtam Tisztelendőségednek, s részletesen szóltam arról a nagyon rossz helyzetről, amelyben ügyeink vannak; mivel azonban a leveleket útközben el-elfogják, ámbár elővigyázatos voltam az elküldésében, nem tudom vajon megérkeznek-e. Itteni gyűlésünket* tegnap berekesztették; a bíboros őeminenciája [Forgách Ferenc] is megkapta tegnap a birétumot és a palástot, sok főrangú jelenlétében, jóllehet [Mátyás főherceg] őfensége ugyanabban az időben eltávozott innen; mert bár kérte őt őszentsége [V. Pál] kamarása, aki egy apostoli brévét is hozott neki, mégsem akarta őfensége a birétumot a bíboros fejére tenni úgy, ahogyan egykor Draskovichnak tette a fejére őfensége Ernő főherceg. Azt mondják ugyanis, hogy a bíboros úrra nagyon megharagudott őfensége, úgyannyira, hogy tegnap Thurzó György úr tudtára adta őeminenciájának (hogy ez igaz-e, azt nem tudom): őfensége kijelentette, hogy vagy ő nem lesz Magyarország kormányzója, vagy stb. Egész méltatlankodásának az az oka, hogy [Forgách érsek] soha nem akart beleegyezni ebbe az új konföderációba, amelyet tegnap kényszerből mindenki aláírt és pecsétjével is ellátott, még a prelátusok közül is sokan.* Őeminenciája viszont kijelentette, hogy ő kész inkább meghalni, semmint azt aláírni. A konföderáció formája pedig az alábbi: Őfensége [Mátyás főherceg] és Magyarország, valamint Felső- és Alsó-Ausztria rendjei a törökkel kötött békét, a bécsi cikkelyeket készek minden belső és külső zavarkeltő ellen megvédelmezni, s készek egyszersmind ezért élni és halni. Írtak valamennyi szomszédos tartománynak; kérve, hogy csatlakozzanak ehhez a szent szövetséghez. A budai pasához ma elment a követ, Nádasdy Tamás; a hajdúkhoz küldött követség tisztét Illésházy [István] és Thurzó György látja el; nem tudom, hova fejlődik még ez az ügy; de hacsak kellő időben elejét nem veszik, én hatalmas tűzvésztől félek. A gyeplőt minden dologban Illésházy tartja kezében, meg Thurzó György. Őeminenciáját megfosztották a helytartói tisztségtől (bár ő maga ezt a megfosztó végzést nem tekinti érvényesnek – és méltán). Még azt is szavazásra bocsátották, hogy megfosszák-e érseki méltóságától is, de a többség ezt elutasította, némelyek nagy bánatára. Többre nem futja a hely. Atyám, imádkozzunk egymásért.
Én rövidesen vándorbotot veszek a kezembe; de hogy merrefelé, azt még nem tudom.
Pozsonyban, 1608. február 4-én.
Tisztelendőségednek szolgája Krisztusban,
Pazmanj Péter
Kenéz Győző fordítása latinból
Benda, ItK 688–689. Nr. 2. S. k.