Én mint a legkisebb azok közül, akik Felségednek a királyi méltóságra való előmenetelét nagy örömmel nézik,* nem tudom mellőzni, hogy ebben a tisztségében, melyet Magyarország irányában szerzett érdemeire való tekintettel kapott meg, ne üdvözöljem, Istenhez bocsátva kívánságaimat, hogy atyai kegyével támogassa királyi felségedet, s hogy a béke mesterségével és a palásttal járó tisztséggel az egész világ előtt a dicsőségnek ama tetőpontjára érhessen, melyet hajdan hadi művészetével és fegyvereinek alkalmazásával néhai Korvin Mátyás a mulandó hírnéven túlmenve elért. Mivel a mi konstantinápolyi utunkról szóló beszámoló és ottan a követ úrral együtt elszenvedett fáradalmaink képe magának a követ úrnak felségedhez küldött leveléből ismeretes,* úgy vélem, hogy nem kell hosszabb időt fordítanom annak előadására, hanem csak alázatosan kérnem kell Felségedet, hogy azt az összeget küldje meg, melyet nekünk a megállapodás szerint itt ebben az időpontban a mi embereinknek meg kell térítenünk és hogy azokat a dolgokat, melyeket mi Isten segítségével a török udvarnál elvégeztünk, ennél a népnél biztonságunk és hivatásunk minden veszélyét elviselvén Felséged megerősíteni kegyeskedjék. Kívánom, hogy Felséged Isten áldásával sokáig boldogan éljen.
Eckhardt Sándor fordítása latinból
Eckhardt, 1955. 274 Nr. 27. Fogalmazvány.