Gabriel dei gratia sacri romani imperii et Transilvaniae princeps, partium regni Hungariae dominus, sicorum comes ac Oppiae Ratiboriaeque dux etc. [Gábor, Isten kegyelméből a szent római birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és Opia és Ratiboria hercege stb.]
Illustrissime ac reverendissime amice noster benevole. [Fényességes és tisztelendő nekünk jóakaró barátunk.] Kegyelmednek Kéri János uram által nekünk írt levelét vöttük, melyet igen szeretettel látván, abban való írásának minden részeit megértettük. Elsőben azért hogy hozzánk való jóindulatjának jeleit ebből is mutatta és bennünket böcsületes levelével látogatván egészségünk felől tudakozni akart, tűle azt az minthogy nagy néven és kedvesen vöttük, úgy beteges állapatját értvén, azon szűből szánakodtunk. Noha pedig minden keresztyén embernek ez zarándoksága után igaz hazájában való menetelit méltán kedvesbnek lenni ítéljük, mindazáltal, hogy maga nemzete javára kegyelmednek Isten előbbi jó egészségét megadván, hosszú élettel is látogassa, szűvünk szerént kévánjuk. Magunk egészségét az mi illeti, immár alkalmas ideje az miolta ebbeli látogatását az Úristennek magunkon érezvén, egészségtelenségünknek súlyos terhét szenvedjük,* melyet, legyen örökké áldott szent neve, békességes tűréssel ismerünk, tudván, hogy ez világban semmi egy állapatban meg nem maradhat, hanem mindenek ennek forgandó romlása alá vétettek; reméljük azért ő szent felségének kegyelméből ebbeli nyavalyánknak szűnését és egészségünknek immár helyére való állását.
Az mi nézi az keresztyénségnek szánakozásra méltó egymás ellen való hadakozási között kegyelmeteknek csendes állapatját, nem gondolunk senkit valami okossággal megáldatott embert oly ítélettel lenni, az ki Istenünknek ebbéli nemzetünkre való kegyelmes gondjaviselését meg ne esmerhesse és méltó hálaadásra is ezért fel ne indíttassék. Ugyanis nem tudjuk mi lehetne mostani üdőben rajtunk ennél nagyobb áldása ő szent felségének, mint annyi sok országoknak felháborodott állapati között ilyen szép csendességgel bennünket látogatni, mely jó voltát hogy illendőképpen eszünkben vehessük és ennek őrzésén szorgalmatos vigyázással is igyekezzünk, szükségesképpen igen méltónak látjuk; melyhez képest miből származtak legyen az felőlünk való mostani hírek, melyekről bennünket kegyelmed levelében tudósít és szép okosságból származott okokkal dehortál [lebeszél] is: meg nem gondolhatjuk, holott akármely vékony kétségre is okot valakinek hogy adtunk volna, fel nem találjuk és az őfelségével [II. Ferdinánddal] való békességünk után semmit egyebet, mint az egy tökéletes akaratból származott indulatot az mi részünkről előttünk sem viseltünk, melyet minden cselekedetünkkel úgy mutattunk, hogy azt akárki is nyilván eszében vehette és valósággal megtapasztalhatta. Elhisszük, hogy lehetnek némely emberek talán oly ítélettel is felőlünk, az mely magunknak gondolatunkban sem volt és ahhoz képest kinek-kinek elméjének okoskodása szabados is; de az ki mélyebben az dolgoknak körűlálló módjait okosságában veszi, feltalálhatja, hogy nekünk, az kinél nemzetünknek jova és megmaradása mindenekfelett legkedvesb, semmi inkább előttünk eddig is nem forgott, minthogy annak mi üdünkben való romlását nagy kárunkkal és fogyatkozásunkkal is eltávoztathassuk. Nem vagyunk oly ítélettel, hogy meg ne gondoljuk, mivel álljon az hadakozásoknak mivolta és bizontalan kimeneteli és immár ez világban való állapotoknak annyi próbáját is vöttük, hogy egyebet jó emlékezetünknek nemzetünk között való megmaradásánál kévánni nem akarunk, annál inkább kárával és fogyatkozásával előmenetelt magunknak keresni nem kévánunk, tudván főképpen őfelségével való békességünk miben álljon és annak szentűl való megtartására kötelesek miképpen legyünk. Kegyelmed azért abbéli jóindulatunkban tökéletesen megnyughatik és bizonyosan el is hiheti, hogy egyebet mibennünk az egy igaz békességnek megtartására való jó igyekezetnél sem őfelsége sem egyebek meg nem tapasztalnak, nem is adatik az ellen innét semmi ok, az mely ebbeli indulatunkat akármi részéből kétségessé tehette; sőt minden alkalmatossággal azon is leszünk, hogy az őfelsége hozzánk való császári kegyes indulatjának, melyben semmi üdőben nem kételkedtünk, illendőképpen megfelelhessünk. Az mely hasonlatossággal kegyelmed nekünk való írásában él, némely fenevadnak szokását hozván elő, azt úgy lenni mi is hallottuk; melyhez képest egyszeri megfogyatkozott reménség után kinek mi reménsége lehessen, nem tudjuk és azon felettében nem is szorgalmatoskodunk, magunkra, nem más emberek dolgára lévén nagyobb gondunk; hanem Istenünket azon szüntelen kérjük, hogy ez mostani keresztyén országoknak felháborodott állapatjokat kévánt szép csendességre hozván, ez sok vérontások és szegény községnek nehéz pusztulási után adjon állandó egyezséget minden fejedelmeknek szűvökben, hogy valaha immár ez sok egyenetlenség és diffidentia [bizalmatlanság] szállhasson ki mindeneknek elméjekből. Bővebb írásunkkal kegyelmedet mostan terhelni nem akarván, kérjük azon, hogy minket minden időben igaz jóakarójának ismervén, hozzája való jóindulatunkkal élni is akarjon, melyet minden alkalmatossággal neki szeretettel ajánlunk és Istentől jó egészséget, hosszú életet kévánunk.
Datum in Thermis Algyógyensibus die 2. mensis Maji anno domini 1629. [Kelt az algyógyi fürdőhelyen az úr 1629. esztendejében, május hónap 2. napján.]
Illustrissimae ac reverendissimae dominationis vestrae benevolus amicus. [Fényességes és tisztelendő uraságodnak jóakaró barátja.]
[Bethlen s. k.:] Kegyelmedet szeretettel kérjük, nyúgossa meg elméjét az békességnek megtartására való minden igyekezetünk felől, ne higyjen az sok hamis hírnek; mert bizony szónkra írjuk, semmire egyébre inkább nem igyekezünk, mint megtartására és mi részünkről annak felbomlására ok nem adatik. Bizonyságunk az Isten, most két esztendeje, hogy az anglusnak, dánosnak, gallosnak [franciának], hollandusoknak kapitány Quaad levele[i]ket hozta volt, mely kapitányunkat azelőtt tizenegy hónappal expediáltuk [küldtük] volt azokra az országokra; azólta, Isten látja, se leveleket se embereket nem láttuk, nemhogy tractáltunk [tárgyaltunk] volna azután velek, nincsen is semmi szándékunk arra. Kegyelmed igaz atyjafia
Gabriel m. p.
Szilágyi, 1879. 463–465. Nr. 475. Eredeti.