Szentséges Császárom, kegyelmes Uram!
Tegnap este megérkezett az erdélyi fejedelem [I. Rákóczi György] futára és egy nemesember, akit Felségtekhez rendelt. Jelentette nekem, hogy három dolog ingerelte föl a törököt, ezek miatt fogott fegyvert gyakran megismételt ígéretei ellenére.*
Az első, hogy a hollandok és mások igen szorgalmasan sürgették, hogy tegyenek másik fejedelmet a helyére, mivel látták, hogy Rákóczi segítségével nem tudnak Magyarország részéről pártütést szítani Felségtek ellen. A második, elhitették a törökökkel, hogy Rákóczi szövetségre lépett Felségtekkel, és háborút készít a törökök ellen. A harmadik, valaki e magyarországi részekről megnyugtatta a törököket, hogy Felségtek tartományaiból semmi akadállyal nem kell számolniuk az Erdélybe vonó törököknek. Ezeken kívül, amennyire az idő engedi, Felségtek segítéségét kéri.
Ahogy számítom, Váradra, e megerősített és félreeső helyre fogja magát bevenni, ott várja be majd a törököket. Ha ez megtörténik, és háborút von maga után, nem nagyon látom, ki lehetne, aki elérné, hogy Felségtek tartományai ne keveredjenek háborúba, és úgy tűnjék, hogy Felső-Magyarország gondját teljes egészében magára kell venni.
Isten őrizze meg Felségteket a legnagyobb szerencsében!
Nagyszombat, 1636. szeptember 30.
Legalázatosabb és legelkötelezettebb szolgája:
Pázmány bíboros
Téglásy Imre fordítása latinból
Hanuy, 2. 703 – 304. Nr. 1604. S. k.