Nagyságos, Méltóságos Fejedelem, Kegyelmes Uram!
Áldja meg Nagyságodat az Úr Isten ebben az új esztendőben minden kívánsági szerint való jókkal, ellenségi ellen való győzelemmel, szűbül kívánom.
Nagy kegyelmességgel írott levelét [Kolozs]-Monostorbul 18. Octobris [október 18-án] alázatossággal vettem, kibül hozzám való confidentiáját [bizalmát] is megesmértem. Engem, Nagyságos Uram, semmi üdő, semmi szerencse Nagyságod kötelességétül el nem fog vetni, de az én vékony erőm nem ad egyébre alkalmatosságot, hanem csak az jó kívánságra, kivel bizony, valamikor lehet, megegyezik cselekedetem is, ha életem veszedelmével kellene is meglenni. Az Nagyságod kozákokkal* való és másokkal egyessége bizony* dolog, az rossz magyaroknak és az udvarnak valóban nagy gondolkodást indított. S tudnivaló, hogy ha lehet, bizony minden mesterségekkel meggátolják, ha lehet, de az Úr Isten confundálja [összezavarja] üket minden hamis mesterségekkel. Tudom, erdéli fejedelem úgy cselekszik mindent, hogy minden történhető dolgokat megnéz és provideál [ügyel rájuk] előbb.* Erdéli fejedelem az minemű levelet írt Nádasdynak,* az mindjárt elküldte az udvarba. Nem tudom, mi volt, de lármájok van belőle és félnek. Az Isten engedje, hogy erdéli fejedelem által virradjon meg szegény magyarra. Én penig maradok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája.
G[róf] Zrini Miklos
Barta-Klaniczay II., 262–263. S. k., eredeti.