Excellenciás Gróf Urak!
A törököknél minden csendes, és híre sincsen mozgolódásnak, azért nem győzök csodálkozni, honnan kaptak hírt Excellenciátok a törökök mesterkedéseiről és a budai vezér ellenem és váram ellen irányuló készülődéséről, amiért Excellenciátok óva intenek ennek a várnak az építésétől. Ezen igyekezett Wassenhoff mérnök úr is, mikor hozzám visszatért.* Látom ezekből, hogy Excellenciátoknak nincsenek pontos értesüléseik ennek az ügynek az állásáról. Tisztelettel kérem tehát, vizsgálják meg alaposabban az én érveimet. Ha ezt megteszik, bizonyos vagyok benne, hogy nem beszélnek le erről a munkáról, hanem inkább készségesen segítenek majd tanáccsal és tettel.
Magát a helyet, földrajzi helyzetének alkalmasságát, levélben sehogy se tudom leírni, erről Wassenhoff úr jobban tudja tájékoztatni Excellenciátokat. Katonai tekintetben azonban mondhatom, hogy az a hely pajzsa vagy bástyája az egész Muraköznek, sőt Szlavónia egész határvidékének, innen le a Dráván keresztül, és aki ura ennek a hegynek, ura a Muraköznek és annak a két folyónak, a Murának és a Drávának. És ha a törökök (amint akarták is) elfoglalták volna ezt a hegyet, sem Kapronca, sem más vár nem zavarhatná meg őket Szlavónia birtokában. Az igazság az, hogy 60 éve senki nem szemlélte meg ezt a helyet, csak a mostani basa, aki az elmúlt május hónapban 2000 emberrel idejött, és mindent személyesen a legalaposabban megvizsgált, és nem is mulasztotta volna el ennek a helynek az elfoglalását, ha én idejében meg nem előzöm. Ez volt tehát az első oka annak, hogy nem halogathattam ezt a dolgot. Ha a basa szándéka nem kényszerített volna erre mindenképpen, természetesen jobb alkalomra vártam volna. De még ha nem is akarta volna elfoglalni a török azt a helyet, nekem akkor is birtokba kellett volna vennem a következő okokból:
1. Mivel a Dráva áradása annyira megrongálta Légrádot, hogy sok ház beleomlott a folyóba, és maga a vár is alig van 20 lábnyira a folyótól, egy fél évig se lehettem volna biztos afelől, hogy a vár nem roskad-e a folyóba. Hová mehettem volna akkor, és hová helyezhettem volna át a várat, mikor ott már egyáltalán nem volt hely, amely biztos lett volna a víztől.
2. Az a hely olyan közel van Légrádhoz, hogy az ágyúgolyó elér onnan ide. Azonkívül amióta én a Muraközben tartózkodom, azóta több mint 200 embert raboltak el innen, mert arról a hegyről mint valami őrtoronyból meg lehet látni minden egyes embert, aki Légrádba vagy Kotoriba megy, és büntetlenül el lehet fogni.
3. Légrádtól Kotorig 9 őrhely van, amelyeket részint saját költségemen, részint királyi fizetés címén fönt kell tartanom. Csakhogy a fizetés olyan késlekedve érkezik és olyan csekély, hogy szinte semmi. Így tehát ezt a vonalat a magam költségén már nem tudom védeni. Az a hegy nagy megtakarítás nekem, mert hat őrhelyet pótol, és bár itt több katonára lesz szükség, mint azon a hat őrhelyen, mégis a katonákat itt könnyebb eltartani, mert szőlővel, szántófölddel, minden szükségessel el vannak látva. Légrád környékét viszont az áradások annyira tönkretették, hogy sok katona arra gondol, hogy eltávozik.
4. Ha az a gyanúnk, hogy háború fenyeget, vagy legalábbis olyan béke, mint amilyen eddig volt, vagy ha a törökök megtámadják Komáromot (amint néhány évvel ezelőtt is megtették), vagy az ország más vidékének akarnak bajt okozni, sehova se vihetek segítséget, ha csak 500 török is megszállja ezt a hegyet. Még akkor is így van ez, ha nem építenek itt erősséget. Most azonban, ha itt megvetem a lábamat, rögtön el lehet zárni a török visszavonásának az útját, akár Stájerország felé, akár bárhová máshova akarnak portyázásra indulni; tehát semmi esetre se mernek támadni.
5. Ha háború lenne a törökökkel, az egész végvidéken nincs más biztos hely egy hadsereg befogadására, mint ez, ahonnan Kanizsát, Berzencét, Segesdet és Szigetvárt biztonságból lehet megtámadni. Bárcsak ismeretes lett volna ez a hely akkor, amikor Kanizsát ostromolták! Nem emlékeznék most Németország és Itália olyan gyászosan Kanizsára.
6. Ha ez a hely, mint remélem, teljesen elkészül, és a császári fölség [I. Lipót] csak valami kis segítséget ad, biztosíthatom Excellenciátokat, Kanizsa rövidesen szorult helyzetbe kerül, és sok ezer keresztény szabadul meg a török zsarnokság igája alól, Stájerország félelem nélkül örülhet a békének s nyugalomnak, még akkor is, ha Kanizsa a törököké marad.
7. Ha ez a jó vár felépül, akkor a Muraközön és Csáktornyán át [Stájerország] soha sem lesz megtalálható könnyűszerrel.*
Ezek az okok késztetnek engem a vár építésére, és lelkesítenek minden jó keresztényt, aki védi a hazát és hűséges szolgája a császárnak.
De ha vannak ellenvetések és látszólagos akadályok, ám vizsgáljuk meg azokat. Tehát:
1. Azt mondják, a török majd panaszt tesz a béke megszegése címén, mert benne van a békeföltételekben, hogy több várat nem szabad építeni.
2. Ez a dolog már egyáltalán nem időszerű, mert a török annyival erősebb nálunk, hogy ha valamilyen ürügy alapján támadásba kezd itt, semmiképpen nem bírunk vele.
3. Őfölsége tudta nélkül nem lett volna szabad belefognom ebbe a munkába.
Azt felelem ezekre:
Az 1.-re: A török egyáltalán nem panaszkodhatik. Hát amit neki szabad, azért nekünk szemrehányást tehet? Ők három vagy négy várat építettek és Behigat várát is készülnek újra megépíteni, amelyet tavaly égettek föl a magyarok. Horvátországban pedig több várat építettek ők, mint én. És méghozzá én, velük ellentétben, nem török területen építem ezt a várat, hanem szinte a saját birtokomon, alig tíz lépésre a Murától, Légrádtól pedig csak ágyúlövésnyire. Ez a hely végül is dédapám egyik belső emberéé volt, aki vele együtt esett el Szigetvár ostromakor. Hozzáteszem, hogy innen negyed mérföldnyire volt egy Bajacsa nevű váracska, amelyben Kanizsa elfoglalása után őrség is volt, de azután a hely alkalmatlan volta miatt elhagyták. Könnyen úgy lehet föltüntetni, hogy ez ugyanaz a hely.
A 2.-ra: Tagadom, hogy a törökök erősebbek nálunk. Tagadom, hogy annyira elbizakodottak, hogy pusztán egy ilyen dolog miatt megváltoztatnák minden tervüket, föladnák Erdélyt, otthagynák a velenceieket és egész hadseregükkel idejönnének csak azért, hogy megbosszulják ennek a várnak az építését.
3.-ra: Bizony nem tagadom, hogy őfölségét erről a dologról értesítenem kellett volna, mielőtt hozzáfogtam, de a basa terve elébevágott ennek. Azt terveztem, hogy alkalmasabb időben küldök tájékoztatást őfölségének. Különben is tudom, hogy minden jó alattvaló köteles maga elintézni az ilyen kellemetlen, de a hazának hasznos ügyeket, és nem hárítani azokat urára. Engem is a bizalom és a hűség vezetett cselekedetemben.
Most visszatérek Excellenciátok levelére. Azt írják, hogy a budai vezér ezért indult el ellenem, de Excellenciátok semmiképpen ne higgyék el ezt. Én közelebb vagyok ehhez a veszedelemhez, és a magam baját éberebben figyeltem, de még semmit se hallottam erről. Ha azonban mégis jönni fog, és ha senkitől sem kapok segítséget, akkor is készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába, annyira, amennyire Isten tudnom és tennem engedi. Akik pedig üres félelemből magamra hagynának ebben a hasznos munkában, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem. Ha a mérnök urat tovább nem bocsátják rendelkezésemre, visszaküldöm Excellenciátoknak, és folytatom a munkát, ahogyan az Isten sugalmazta nekem. Excellenciátokra hagyom annak megítélését, hogy – mivel ennek a munkának meg kell lennie – mi a jobb: jól vagy rosszul épüljön meg ez a vár, amely már félig készen van, és már csak azért sem lehet abbahagyni, mert a törökök a kijelölt vonalak alapján két hét alatt befejeznék, én pedig, ha akarnám, se tudnám lerombolni, mert a munka már annyira előrehaladt. Én inkább Excellenciátok kegyelmét és jóakaratát várom a mérnök úr visszaküldése ügyében, akit nyugodtan nálam hagyhatnak, amíg őfölsége ellenkező parancsot nem ad. Kívánom, Excellenciátok sokáig boldogan éljenek. Kelt Légrádon, 1661. július 5-én.
Csapodi Csaba fordítása latinból
Csapodi-Klaniczay, 303–307. Nr. 269. Egykorú másolat.