Szolgálok Kegyelmeteknek!
Vajha édes kedves Barátim, én magamot annak esmérném, az ki az fenn való veszedelemből kimenthetné szegény hazánkot s nemzetünket, sem Kegyelmeteknek nem szükséges volna ilyen szép adhortatióval [biztatással] engem serkengetni, sem az magam itthon való alkalmatlanságim és gonosz szomszédságinknak igye ennyi ideig itthon meg nem tartóztatott volna, de hanyatlóban állván nemzetünknek fátumja, az Isten keze az, az ki felemelje. Mindazonáltal az én kétségemből írt Kegyelmetek confidentiája [bizalma], nem akarom, hogy fogyatkozik, íme megyek, s ha lehetne, repülnék, de pünkösd előtt talám nem lehet megindulnom, tudja Kegyelmetek, micsodás helyen lakom, és mely observatióval [figyelemmel] minden alkalmatosságokra excubál [les] ellenségem, de az semmi volna, csak Kegyelmeteknek szolgálhatnék, az mint hogy minden tehetségemet s erőmet arra desinálom [fordítom], s maradok Kegyelmeteknek kész szolgája.
Zrini Miklos
Barta-Klaniczay II., 265. Másolat.