Fölséges Császár, Kegyelmes Uram!
Amit kora ifjúságom óta forró imádságokkal kértem a végtelenül jó és hatalmas Istentől, azt most mérhetetlen jósága részben megadta; megláthattam barbároktól gyötört hazám olyan megvigasztalását, amely megegyezik Fölséged szolgálatával és a kereszténység javával. Kegyelmes Uram, Fölséged győzelmes fegyverei most tértek vissza nagy szerencsével és eredménnyel szinte a török területeknek a szívéből. Amit ott véghezvittek és elértek, a következő: Berzencét és Babócsát említésre méltó veszteség nélkül bevettük, és most is tartjuk. Azután tovább előrehaladtunk, és elfoglaltuk s fölégettük Barcsot a Dráva mellett, Turbékot Szigetvár közelében. Innen még tovább nyomtunk, rajtaütéssel hatalmunkba kerítettük és tűzzel elpusztítottuk Pécs városát, de a tél hidege megfosztott minket magának a várnak birtokától. Ezután Eszék felé haladtunk előre, azt a híres s igazán királyi hidat fölégettük, a hidat védő Dárda várával együtt. Innen visszatérve elhamvasztottuk a palánkkal együtt Baranyavárat és Sásdot. Az összes tatárok, akik ebben a tartományban voltak, mind eltűntek. Menekülés közben nagy veszteséggel úsztak át a Dunán. A falvakat mind megsemmisítettük tűzzel, egyszóval tönkretettük az egész tartományt.
Istennek hála, vállalkozásunk célját elértük, mégpedig hadseregünknek említésre méltó vesztesége nélkül. Egy dolog mégis volna, amit nem hallgathatok el. Azt, hogy Hohenlohe gróf Pécs ostromát a kelleténél mohóbban követelte. Minthogy azonban számolnunk kellett az idővel és a hadsereg megőrzését mindennél fontosabbnak kellett tartani, Fölséged katonáival és a bajorokkal együtt úgy véltem, jobban szolgálja Fölséged ügyét, ha inkább otthagyjuk azt a várat, amelynek Fölséged úgysem veszi sok hasznát, mint ha sok vér árán megszerezzük az állítólag benne rejlő sok zsákmányt. Mert nemcsak azok pusztultak volna el nyomorultul, akik elestek, hanem azok is, akik megsebesültek volna, hiszen a sebesülteken kívül naponta annyian betegedtek meg, hogy alig tudtuk magunkkal hozni őket. Nem szólok arról, hogy ilyen veszedelmes és nagyon is bizonytalan rajtaütéssel nem terheltük-e volna túl magunkat. Erről majd Császári Fölséged a hadimérnöktől* fog részletesebben hallani.
Visszatértünkben Segesdet is elfoglaltuk és megszállva tartjuk. Ha azt a három helyet, Kegyelmes Uram, egy kissé tartani tudjuk, Kanizsa magától elesik, mivelhogy Törökországgal nem közlekedhetik. Babócsába és Berzencébe 200 német katonát helyeztem a Spik-féle ezredből és hozzájuk néhány száz magyart, a saját költségemre. Egyébként most veszedelmes minden halogatás és nagyszerű alkalom van arra, hogy a közjó érdekében működjünk, és különösen, hogy ezeket a területeket biztosítsuk, amint erről Császári Fölségedet a hadimérnök részletesebben és világosabban fogja tájékoztatni, mint ahogyan én ilyen súlyos kérdésekre vonatkozólag egyszerű és hűséges javaslataimat le tudnám írni. Alázatosan kérem, méltóztassék neki mindenben hitelt adni. Addig is tartsa meg a Mindenható Fölségedet szerencsésen és jó egészségben. Csáktornya, 1664. február 19.
Kegyelmes Fölségednek […]
Csapodi Csaba fordítása latinból
Csapodi–Klaniczay, 346–348. Nr. 294. Egykorú másolat.