Illustrissime Domine Comes, Amice et Frater Observandissime! [Fényességes Gróf Uram, Barátom és igen tisztelt Atyámfia!]
Nagy böcsülettel és szeretettel vettem az Kegyelmed levelét az török császár manifestumával [nyilatkozatával] együtt, az mely ha ugyan ollyan valóságos hihető, az Úr Isten meg akarja verni, Jupiter, quem perdere vult dementat [akit Jupiter el akar veszíteni, annak elveszi az eszét].* Én nem szintén haszontalan töltöttem e telet, egész Eszékig az Törökországot az üfelsége [I. Lipót] magyar s német hadaival erősen raboltattam, feles* és alkalmatos várakot megvettem, s kit megégettem, kit most is tartok, az őfelsége dispositiójáig [rendelkezéséig] s ha még ennyi tántorítást másfelől is teszen valaki az pogányságon, hiszem Istent, alábbhagy istentelen maga-felfuvalkodásában. Kegyelmed penig, édes Gróf Uram, bővebben megérti az őfelségének írt levelemnek páriájából [másolatából]* az én szerencsés munkáimot, kit az Úr Isten fordítson szegény, hanyatlott hazánknak örömére. Tudom, Kegyelmed is velem együtt szívből kívánja, emellett maradok Kegyelmednek köteles szolgája s atyafia
C[omes] Nic[olaus] a Zrin
[Gróf Zrínyi Miklós]
Chaktor., 20. Febr.
Csapodi–Klaniczay, 348–349. Nr. 295. Eredeti.