Amit egyetlen történetíró még föl nem jegyzett és egészen hallatlan dolog, lelkem nagy fájdalmával írom Excellenciátoknak, hogy az én új váramat [Zrínyi-Újvárat], teljesen ép állapotban, ágyúktól össze nem rombolva és alá nem aknázottan, ma reggel a mi nagyobb számú seregünk szeme láttára, puszta karddal elfoglalta és megszállta a török* Ez hát a régen várt és remélt segítség! Montecuccoli gróf úr sohasem engedte meg, hogy kardot rántsunk ennek a várnak a védelmére. Ez arra kényszerített, hogy a postával őfölségéhez [I. Lipóthoz] siessek, de a magyar főurak ma ismét nagyon kérleltek és maga Montecuccoli úr is, hogy térjek vissza. Amíg itt vesztegelek, és a visszatérést fontolgatom, érkezik hozzám a vár elfoglalásának gyászos híre. Excellenciátok intézkedjenek gyorsan, és bizonyítsák be őfölségének, hogy nincs a világnak olyan hatalmas hadserege, amely több várat és országot vesztene el, ha mindig így harcolnak. Én innen ismét visszatérek a táborba, amely hír szerint egészen meg van döbbenve, és megvédem a Mura átkelőjét (még ha egyedül kell is maradnom), és nem hátrálok utolsó csepp véremig, mert itt az ideje és helye, hogy a haza minden polgárának meg kell halnia. A jövőről semmi többet nem írok, gondoskodjanak ők maguk mindenről.
Tartsa meg Isten Excellenciátokat jó szerencsében. Csáktornya, 1664. június 30.
Wassenhof úr majd szóban többet mond el Excellenciátoknak. Én a fájdalomtól nem tudok többet.
Már Sárvár ostromáról van hír, de ez nem bizonyos.
Csapodi Csaba fordítása latinból
Csapodi–Klaniczay, 359. Nr. 305. Egykorú másolatok.