Adjon Isten minden jókat, jó fiam!
Elvettem 22. februarii [február 22-én] írt leveledet, az melybűl értem, hogy haza nem jühettél, mivel urunk* is csak szintén tized napig bocsátott volt haza. Nem is volt itthon semmi járásod, mert magad tudod te azt, hogy mikor itthon vagy is, énnekem egy pont gyámolsággal sem vagy énnekem, egyszóval semmi hasznodat sem veszem, mert az mint látom, nem úgy tartottalak fel, hogy énnekem valami gyámolsággal lennél, nem is igyekezel azon, hogy énnekem gyámolítóm légy; afelől csak ne kéredzél az alatt az praetextus [ürügy] alatt urunktól, hogy itthon dolgaid vannak, vagy hogy az én látogatásomra jössz haza, mert az csak hazugság, hanem mindaddig udvarnál lakjál, valamíg urunk őnagysága szolgálatodat veszi; kedvetlenségével urunknak ne jűjj haza. Az mi pedig az levelek dolgát nézi, az Békésrűl való leveleket mindjárt haza küldjed, mert éntűlem perlik Békést s tudod, hogy törvényben vagyon nálam. Bosoknak is vagyon ott nálad egy primipatentiarius [meghagyó?] levele, hanem azt is hazaküldjed, mert Váradon megvert volt egy nemes embert s certificáltatta volt [igazoltatta] is Bosokat; hanem hazaküldjed törvényig, hadd tudjam oltalmazni. Értettem azt is, hogy rosszul voltál. Úgy hiszem lenni, hogy könnyü orvosságot találsz te annak a te nyavalyádnak s gyógyulható nyavalyád is. Más az pediglen, hogy haulta [!] mondod, hogy Bosokot udvarhoz viszed, ugyan mégsem vitted, hanem csak szóval tartasz.* Ne tökéletlenkedjél, hanem vidd el, ha el akarod vinni, vagy mondd meg, mert én te nálad nélkül is találok én olyan embert, aki udvarhoz viszi. Engem ne tarts csak szóval. Osztán olyan szokást vettél te elő, Teleki Mihály, hogy az egyik szódat a másikkal hamar arcul csapod, az mely soha bizony tisztességedre nem esik; igazán látszik, hogy udvari hited vagyon, hanem elhagyj afféle tökéletlenséget, mert szégyen volna, ha meg tudnád gondolni, mert apád [Teleki János] olyan ember vala, hogy kárával is megállotta volna, mit egyszer megmondott. De te bizony nem vagy olyan. Irod pedig, hogy mondjam meg Beniczkiné asszonyomnak, hogy a leányát senkinek ne adja, mert egy jó főembernek szerzetted. Én bizony nem mondom, mert tudod te azt s ha megmondanám, ne találna kijűni, az legyen s én vénségemre vallanék gyalázatot. Megmondaná az a becsületes asszony, hogy csak megjátszodtattam az gyermekit. Hanem jűjjön ki az a becsületes legény s adja be nekem az kezét s úgy elmengyek osztán hozzá, de egyébaránt bizony nem cselekszem, mert én igen szeretem az igazmondást. Az mi pedig az Telthoti dolgát nézi az jószág szimborálásbúl, én nem bánom, mert nem nekem kéred az jószágot, hanem magadnak, ha kezetekben maradhat, de mint hallom, még más tartja az fékemlőjét annak a jószágnak. Az mely dolgot Ispán István reád bízott volt, restellettél egy kis cédulát írni felőle, magad bizony megfogathattad volna azt a legényt, ha akartad volna, de nem akartad, hanem Ispán Istvánt tudósítsad felőle. Írod pedig, hogy küldjek holmi egyet-mást; hadd legyen csak először s küldök osztán. Az szabót ne tartsd ott, hanem küldd ki, mert nem lehetek én az szolga nélkül. Ezeknek utánna Isten veled, Teleki Mihály.
Datum in Boros-Jenő, Anno 1658 die 9. martii.
Az te édesanyád
Bornemissza Anna m. p.
Gergely, 1. 138–139. Nr. 119. Eredeti.