Sophia Báthori stb.
Generose [nemzetes] stb.
Az isteni mindent szabadosan igazgató titkos gondviselésnek felbonthatatlan rendi semminek az ég alatt örökös megmaradhatást nem engedvén, közönséges s általhághatatlan törvényt szabott, hogy mindennek, ami eredetet vett, vége is legyen, és aki született, meg is kellessék halni. Ezen magasságbeli tanácsnak tetszéséből amaz halhatatlan emlékezetet érdemlett vitéz fejedelmek és hatalmasságok is, kiknek karjok s kardjok ellenségeket meghódítnak, az halál kemény kételenségének ellene nem állhatnak. Attúl ment nem lehetett az én szerelmes uram is, az néhai méltóságos második Rákóczi György, Erdélyországnak fejedelme, Magyarország Részeinek ura és székelyek ispánja. Míg élt, hazájának erős oszlopa, és nemzetére szakadójúl függő végső veszedelem vérrel s rabsággal teljes felhőit egyedűl maga életének gyakor szerencséltetésével tartoztató s halasztó pajzsa; ki midőn azon keresztyéni ügyében már harmadik derék harcot adott volna az pogánnak, Fenes és Gyalu közt,* midőn példájával bátorítanája hadait s kezével hullatná ellenségit, sok pogányságtúl környülvétetvén, négy sebeket vett, amely sebektűl megbágyadván, kételeníttetett az harchelyet (melyet mind maga és pogány vérével fogadása szerént megfestett) az ellenségnek engedni. Mely sebek miatt Váradon, azon helynek ottan következett pogány kézben esésével (s adná Isten, a magyar nemzetnek bár jövendőben nem több s fájdalmasb kárával) nekünk és szerelmes árva fiunknak [I. Rákóczi Ferencnek] örökös keserüségünkre s gyámoltalanságunkra az elmult esztendőbeli juniusnak hetedik napján éjjel egy órakor, életének negyvenedik esztendejében keresztyénül kimúlék e világbúl, vére hullásával s élete letételével pecsételvén meg nemzetéhez való szeretetit, magyaros magyarságát s jó keresztyénségét. Kinek siralmas földben takarítását méltóságához illendő szomorú solemnitással [ünnepélyességgel], keresztyéni házasságbeli szeretetünk s kötelességünk szerént akarván celebráltatni [végeztetni], rendeltük azt e jelen való esztendőbeli Szent-György havának [áprilisnak] 24-dik napján, nyolc órakor tájban reggel, sárospataki külső várunkbeli templomunkban lenni. Mely hogy annyival méltóságosbban s tekéntetesbben mehessen véghez, Kegyelmedet igen bizodalmasan kérjük, mind az asszonnyal őkegyelmével [Teleki Mihályné Veér Judittal] együtt jelen lenni ne neheztelje. Melyért Isten örvendetes áldásokkal boldogitsa Kegyelmedet s szomorúságtúl oltalmazza.
Datum in arce nostra S.-Patakiensi, die 18. Martii 1661. [Kelt sárospataki várunkban, 1661. március 18. napján.]
Sofia Bátori mp.
Gergely, 2. 42 – 43. Nr. 39. S. k., eredeti.