Édesem,
meghozák Munkácsról írt leveledet tegnap. Áldom Istent életben lételednek értéséjért, és hogy bontakozott egészségedet vastagítsa őfelsége, kévánom. Írtam tegnapi napon bővebben egyéb dolgokról, de felette sok törődéssel vagyok mind én, gróf uram,* Bethlen János uram is, félvén attól, hogy az pogányság vissza ne forduljon esmét reátok,* kihez képest van olyan szándékunk, onnan is benneteket kilyebb[!] mozdítsunk, melyben noha felette sokak az nehézségek, de nagyubb annak rettegése, hogyha szállott várban szorítanának benneteket.
Minekokáért ez állapotban ím ez dologra vigyázzatok: Ha az ellenség felől oly híretek van, hogy avagy Erdély felé, avagy másuvá az Szamoson általment, úgy csak az helyben való maradásnak módjához készülgessetek s élést szerzeni igyekezzetek. Ha pedig ti is olyat értetek oda, s mi is ide, hogy az ellenség mégis mulatoz Medgyes tájékján* vagy valahol ott az Szamoson innen, jele, hogy lövőszerszámát várja, és vagy vissza reátok szándékozik, vagy Szatmárt szállja. Ha Szatmárt, azt tudom, megsegítik,* de ha reátok szállja Husztot, az ti olyan helyben rekedéstek mind félelmes, s mind szomorú. Annakokáért az feljebb írt dologra vigyázván, ha olyat értetek, készüljetek lovakat béhozatván, mert érettetek küldök. Rhédey László uram az úr és asszony kísírésére* maga is elmégyen, én is cancellarius uramat [Bethlen Jánost] el fogom bocsátani, de mind német-magyar gyalognak Radák urammal ott kelletik maradni, ennek pedig egyéb módjairól bővebb tanúságot ezután fogok adni, most csak az készület dolgáról akarék elől tudósítani benneteket. Az segítség dolgáról nem tudok mit írni, én csak nem bolondulok meg. Az német tisztek felette igen biztatnak, az magyarok ellenkezőképpen, azonban szörnyű panaszokat tesznek hadainkkal köztök létel miatt, és abból is sok rosszakat várok. Magadnak írom csak, hogy, hanemha magyarországi várakat, vagy Erdélyben is oly helyet, kiben praesidiumjok [őrségük] van, szállanak meg, úgy megsegítenek, de egyébiránt Erdély megsegítése felől bizony kétséges vadgyok, noha ím csak az estve is Teleki uramtól és az generáloktól micsodás leveleim érkeztenek,* odaküldtem; meglátván, Erdélyben is bé kellene küldeni, talán az többit még ott éri. Ha pedig ugyan megmozdulásnak kelletnék lenni, onnat két hintó, harmadik Palkójé [Wesselényi Pálé], negyedik egy konyhakocsi, ötödik pohárszék, hatodik ajtónálló, hetedik sütő-mosó szekér, ha lehetne egy társzekér, noha semmi öreg ládákat elvinni nem kellene. Helyről, hová és ott való élésről ezután írnék, mert halállal vetélkedő keserűség nékem, s tudom bizony néked is, mégis tovább mások hátok megé szorulástok. Az leveleket az úrral és Bánffi [Bánffy Dénes] urammal is közöljed, mert külön levelet nem írhattam, rettenetes dolog lészen, ha ily ajánlásokban is hiba lészen. Tudósíts édesem, kérlek Istenért, az szegény medgyesiek felől is; nem tudok semmit, féltem rettenetesen őket. Az Úristen szent fiáért könyörüljön rajtunk és titeket is tartson egészségben. 1661. Augusti, Bolyban.
Tied, édesem, Isten után, míg él
Kemény János
Rhédey László és Bethlen János uramék ha szinte valamiben különbözőt láttatnának is írni, de az megírt conditiótól [feltételtől] és ellenség állapotjától függ az dolog, és kényszerítő okon kívül mégis mások csúfságára s örömére, ha lehetne, nem küldenélek. Az Úristen könyörüljön rajtunk.
V. Windisch, 439–441. Nr. 51. S. k., eredeti.