Édes kedves mantsám, gyönyörűséges szerelmes Juditom, kedvem szerint való kis Feleségem, nekem régi jóakaró asszonyom, most immár egyetlenegy hálótársam.
Két leveledet vettem, édes lelkem kis Juditom. Betegeskedéseden bizony szívesen* búsok. Az én Istenemet kérem, kegyelmesen vigyázzon reád és avagy azzal ne szomorítson, mert az Isten úgy áldjon, ha te nem volnál, egy óráig való életemet sem kivánnám. Mert, édes lelkem, annyira elromlott ez ország, soha nem hiszem, lábra állhasson. Odavannak az székelyek, levágták, elrablották őket; maholnap oda leszen, ha Isten nem könyörűl rajtunk, Fogaras vára, honnét Erdély egészen elveszen. Most alatta fog lenni az török; dolgát végezvén, Kolozsvár alá igyekezik. Besztercze alá két ízben voltam, de azok is inkább töröké, mint másé; egyszóval elvesztünk.
Istennek hála, magam tűrhetőképpen vagyok. Ma rosszul kezdettem lenni, az vérhastúl félek, magam igen véres ment tűlem, de nem halálos, szívem, édes matsám.
Leveledbűl értem, Szent Páliné asszonyom neheztel az nem írásodért. Te lássad, lelkem, ha írsz is, én nem bánom. Engemet is eléggé híj Bánfi Dienes uram Sebesvárban, de hogy kedvedet tölthessem és hamarébb láthassalak, mégsem megyek. Nénéd, lelkem, jó egészségben volt, de szemben nem lehettem vele, mert az inasok nem engedték. Bátyád is jó egészségben van. Az erdélyi jószágokhoz nem kell, édes lelkem, szerelmes, édes hasú, meleg testű, szépen lépő, gyönyörű Feleségem, bíznunk, mert azok igen elfajultanak; az legényeket is csak nem mind megölték. Krakkó felől semmi hírt, édes szívem, nem hallhatok. Már mi is ide nem bízunk, hanem kifelé indultunk. Nemsokára, édes lelkem, meglátogatlak és az kis szömőcsödet bizony, ha Isten velem leszen, meghúzogatom, kivel, ha lehet, nem is késem, édes Juditom.
Bucsi uramnak megmondd, szívem, gyakran olvassa az jegyzést, kit eleiben írtam. Az szekereket készíttessék. Ilona is készüljön, mert nem sokáig kivántatom vele. Ferencnek nem pestisse volt, meggyógyult. Én, édes lelkem, kedves, elfelejthetetlen mantsám, Juditom, gyönyörű Feleségem, szódat fogadám, mert pestises helyen nem jártam, sem nem járok. Kérlek az Istenért, te is ne járj, oltalmazzad magadat és vigyázz egészségedre, melyrűl lelkem szívem, engem gyakran tudósíts, mert nekem kiírhatatlan gyönyörüségemre van levelednek látása, annál inkább magad személyedben való látása. Korda Sigmond mit ír, megláthad; Isten veled szemben juttatván, gondom leszen reá. Adja Isten, édes lelkem, rövid nap lássalak jó egészségben; ketten nyomjuk az ágyat. Nem is leszen addig sem kedvem, sem nyugodalmom, sem melegem, édes szívem, míg amúgy nem fekszünk, kit engedjen Isten hamar nap és oltalmazzon minden szerencsétlenségtűl.
In Kemény, die 31. Octobris 1661. [Keményen, 1661. október 31. napján.]
Kegyelmed jóakaró hálótársa, ágybeli szolgája; tied édesem, míg él
Teleki Mihály mpr.
Gergely, 2. 216–217. Nr. 160. S. k.