Im Istennek kegyelméből nagy dolog lett rajtunk; mert tudja tekegyelmed, hogy ez szegény hazánk rendei egyben gyűlvén országostól itt Kis Selk városában megtőnek münket fejedelemnek.* Isten látja lelkünket, hogy ez nagyságot sohase kívántuk, és azért soha nem is kerestük, Ali pasa barátságát se vadásztuk soha, és ím mégis meglőn. Hajdu Péter hív szolgánk őkegyelme mindeneket megmondhat tekegyelmednek, miképp lőnek ez dolgok. Él még Kemény János, és fegyveres kézzel áll szembe velünk. Isten kegyelme legyen rajtunk, nem kívánom romlását; de ország kívánja: hogy adja meg magát, mert német sereggel harcol; az hatalmas császár [IV. Mohamed] nem akar róla semmit is tudni. Gyulai uram még keménykedik Kemény mellett Fogarasban; de Isten kegyelme kezünkben adá már az országnak nagyobb részét. Intjük tehát tekegyelmedet mint jóakaró kedves atyánkfiát, ne ellenkezzék többet az országggal és hatalmas császárral. Mü is megháláljuk tekegyelmednek hüvségét.
Datum in castris ad Kis Selk positis die 23. Novembris 1661. [Kelt a kisselyki táborban, 1661. november 23. napján.]
Michael Apaffy mp.
Mikó–Szabó, 4. 109–110. Nr. 5.