Illustrissime Domine Comes.
Affinis observandissime [Fényességes Gróf Úr. Nagyrabecsült rokonom.]
Emlékezetiben lehet Kegyelmednek szegény hazánk, nemzetünk ellen való ártalmas igyekezetit és gonosz indulatját az török nemzetnek miképpen igyekeztünk minden illendő és lehetséges utaknak-módoknak elkövetésével lecsendesíteni, de látván végtére, hogy annak complanálására [elegyengetésére] sem értékünk, sem erőnk és tekintetünk is nem volna elégséges, az egész országnak három nemzetből* álló statusival [rendjeivel] egyenlő értelemből folyamodtunk volt római császár [I. Lipót] őfelsége segítségéhez és patrociniumjához [oltalmához], és őfelsége, mint keresztény monarcha [uralkodó], kegyelmes oltalma alá vévén egész országul bennünket, az pogányságnak végső romlásunkra célozó szándéka ellen császári kegyessége és segedelme felől bizonyos oblatiót [ajánlatot] tött vala, és ekkedig* mint folytanak az dolgok, tudva vagyon Kegyelmednél. Lévén azért értésünkre, hogy Apafi Mihály uram nem várakozván arra, hogy az két hatalmas monarcha az erdélyországi állapotokat vagy fegyver, vagy pedig más eszközök által eligazítsák, mellette lévő törököknek és erdélyi lakosokból álló némely ártalmas tanácsoknak instigatiójokbul [ösztönzéseitől] ekkédig hallatlan büntetéseknek fenyegetőzésivel kibocsájtott levelek által az erdélyi nemes és közönséges vitézlő rendeket convocáltatná [összehivatná] maga mellé, kikkel együtt igyekeznék azon, hogy az mely várak és várasok hozzánk tartozó hűségekben megmaradtak, melyekben római császár őfelsége praesidiumi [őrségei] is nagyobb részént vadnak helyheztetve, azokat oppugnálná [megostromolná], és egyéb helyeken lévő, hozzánk hűségekben s vélünk együtt őfelségéhez tartozó kötelességekben megmaradott becsületes híveinket persequálni [törvénnyel megtámadni] célul feltötte volna, az mint arról emanáltatott [kibocsáttatott] levelekből, melyek közül némelyek kezünkhöz deveniáltanak [jutottak], constál [bizonyos].
Azonban érkeztenek Erdélyből is oly levelek, melyek Kegyelmeteket is concernálván [érintvén], szükségesnek ítíltük communicálnunk [közölni] Kegyelmetekkel. Nem akarván azért Kegyelmedet maga személye szerint gyenge egészségéhez képest fárasztanunk: szeretettel requiráljuk [kérjük] és intjük Kegyelmedet, az ifiú urat [Rhédei Lászlót] őkegyelmét bocsássa mellénk jőni mindjárást, oly készséggel, hogy mind erdélyi dolgok, onnan hozott levelek állapatja és egyéb előttünk álló szükséges dolgok felől mind discurálhassunk [beszélgethessünk], mind pedig követhessük is mindjárt azt, az mit római császárral őfelségével lött szövetségünk kíván, s szegény hazánknak, nemzetünknek közönséges jovára és szenvedésben lévő becsületes minden rendbéli híveinknek oltalmokra illendőbbet feltalálhatunk. Eandem in reliquo bene valere exoptamus. Datum in possessione Bikszada, 31. Decembris 1661. [Egyébként jó egészséget kívánunk. Kelt Bikszád birtokon, 1661. december 31.] Illustrissimiae Dominationis Vestrae affinis servire paratus [Fényességes Uraságodnak szolgálni kész rokona],
J. Kemény
Kegyelmednek jó lélek szerént való ítíletire támosztom, hogy énnékem nem szabados, sem bátorságos magamtól cseleküdnöm, sem pedig hivalkodva múlatnom* el akármely alkalmatosságot is, mely az őfelségével lött szövetséget megsértené. Nem sántikálhatok, az tökéletességnek útját kell követnem, és őfelségétől kell függenem, valamire igazít az őfelsége dispositiója [rendelkezése]. Nem is látom módját magunktól, hogy sem az haza állapotját jobb karban, sem magunkét állíthassuk, ha más nemzet fegyvere vagy tractája [tárgyalása] nem tehet valami jobbítást; azonban oda bé az emberek nem is semmi keresztény mediumokat [eszközöket] követnek, hanem az törökségnél is nagyubb dühösséggel akarnak cseleküdni vélem, s provocálnak sokképpen, és ha az füstölgő tüzet újabb gyulladásra gerjesztik az hazában, arról nem tehetek, kettős kénszerítés rajtam, őfelségéhez való kötelességem és az erdélyi uraim ingerlése; ha mire kell erumpálni [kifakadni] az dolognak, oka nem lészek, noha magamtól ekkorig is nem determinálhattam [határozhattam].
V. Windisch, 447–448. Nr. 55. S. k.: aláírás, utóirat. Eredeti.