Isten sok jókkal látogassa Kegyelmedet.
Idebe* az állapatok most is azon állapatban vagynak. A fejedelem Gerenden, az tábor ott Gerend körül vagyon. Most sem több, mint azelőtt mind török s mind kurtány; még annak is hia [!] vagyon, mert házokhoz is mentenek benne. Most úgy vagyon, parancsol Apafi fejedelem az ország népének, hogy felüljenek melléje, mi végre, én nem tudom, nem hallhatom.* Nekünk, Uram, magyaroknak elég rossz armistitiumot [fegyverszünetet] csinála az őfelsége [I. Lipót] bölcs tanácsa, mert minket abból kirekesztettek; nem is akarnak odaérteni. Ugy hiszem, az tractából [tárgyalásból] is kirekesztenek, mint az armistitiumból. A németeknek is elég rossz ugyan, mert őket is tilalmazza az fejedelem az egy füvön kivül mindestül; füvön kivül az mit szerezhetnek, elég bajjal. Elég romlásunkra lőn, édes Teleki uram, nékünk ez az német segítség, mert nekem minden jószágomat elronták, pusztíták. Nekem nem segítségem volt, hanem rontóm, mert egyebütt való jószágomat mind eladta Apafi fejedelem, csak az az három falum maradott volt Kővár vidékén, azt az segítség elrontá, pusztítá. Én nem tudom, hova kell már lennem. Abban bíztam, hogy ha kiszorulok is, mégis táplál egy ideig, de ott is mindenemet, mind magamnak, jószágomnak elpusztították, sőt asszonyokat, leányokat fertelmesítettek meg az ebek. Nem kétlem, hogy az egész ország úgy elidegenedett tőle, s köztök nincsen személyvállogatás, kicsoda őfelsége híve s kicsoda nem; sőt azoknak jószági semmi kárt nem valla, hanem csak az miénk prédálódék. Nem bánták Máramarost, nem bánták Lápos vidékét, nem bánták az Rácz István jószágát, mindenütt épen hagyák. Az török, valakik mellettek vagynak, az egy rendes gazdálkodáson kívül, mindentől oltalmazzák. Kegyelmedet kérem, oltalmazza, az miben lehet, nyavalyásokat azokat az én faluimat, mert bizony magok is éhhel halnak meg. Ezek után stb.
Ujvár, die 10. Septembris 1662. [Újvár, 1662. szeptember 10. napján.]
Kegyelmed jóakarója
Ebenÿ István mp.
Kérem Kegyelmedet, tudósítson az odafel való állapatokról, ha mit értett. Én is azt követem az itt benn való állapatokról. Az Toldi Miklós állapatjában még semmi sincsen, ha ezután nem leszen.
Dunaviczit hallom, hogy Rácz Istvánnal correspondeál [levelezik]. Ez elmult napokban Rácz István Lóznán lévén, akkor is küldöztek egymáshoz, sőt Rácz István olyan szót is ejtet, hogy ő barátja Dunaniczi [!], az ki Dunaniczinek vét, neki vét az az puskás. Ha igaz, nem jó kígyót kebelünkben tartani.
[A címlapon:] Im Bánfi Dienes uramnak írtam egy levelet; Kegyelmedet kérem, bizonyos* emberétől juttassa kezéhez mentől hamarébb.
Mire vélni, Uram, az dolgot nem tudom; itt már az élésem mind elfogyott, Kolosváratt volt valami búzám s borom, az kolosvári commendans nem engedte, hogy elhozzák. Azon kívül bizony ha elveszik, nem élhetek már, mert jószágomat is mind eladták, Szoliominak is adtak benne. Bár nekem szerzené az odaki való jószágát az enyimért, ha vagyon ott kinn Szoliominak.
Gergely, 2. 350–352. Nr. 262. S. k., eredeti.