Kegyelmednek igaz tökéletes szolgája.*
Minapi levelemben való ajánlásom szerint nem akarám elmulatnom, az én jóakaró uram, atyámfia, bátyám Csuti uram bemenetele alkalmatosságával, hogy Kegyelmednek ne udvaroljak ez levelem által. Bécsi hírek, legfőképpen az mostani prophetia mit jövendöljön Bécsrűl és Erdélyrűl, bátyám uramnak injungáltam [meghagytam]. Kegyelmednek vigye meg; abbúl sok bolondságot tanulhat Kegyelmed ki. Most is a propheta arestomban [fogságban] vagyon Bécsben.* A franciai békesség igen tractáltatik [tárgyaltatik], de nem tud az udvar eligazodni s félvén, ha az spanior házzal megbékéllik is, szomszédságban helyezteti hadait, úgy mint Lengyelországban; az ő szomszédságátúl igen fél az ausztriai ház* Igaz, hogy a lengyel követet küldött az franciai királyhoz [XIV. Lajoshoz], kért tűle négy milium pénzt; ilyen felelete volt: Az ellenséget nemcsak pénzzel szokták megverni, hanem pénzzel és néppel; azért ím adok két miliomot és huszonötezer népet. Visszajütt a követjek; most concludálnak [végeznek] az ország gyűlésiben: acceptálják-e? [elfogadják-e?] nem-e? A hadat Bécsben és más őfelsége [I. Lipót] haereditaria provinciáiban [örökös tartományaiban] fogadják, de jobbára gyermekek, akiket magam is láttam, noha Moguntinus Elector [a mainzi választófejedelem] (aki franciapárti), izent őfelségének, had fogadásának békit hagyjon, jobb, másra fordítja azon költséget. Követjének ilyen resolutioja [válasza] volt: A hadakat nemcsak francia ellen fogadtatom, más ellenségim is vannak nekem, akikre kell fordítanom hadaimat. De kik legyenek, nem mondotta, de mindazonáltal ha assecurálja [biztosítja] őfelségét Moguntinus, hogy megleszen az békesség, leteszi azon intentioját [szándékát]. De az mint látom, az mind franciai practica [mesterkedés].
Már az idegen nemzet ruhánkat is csuff gyanánt tartja, fársángol benne, az mint hogy utolsó fársángban Lopkovitz herceg magyar ruhát csináltatván magának, zöld bársony dolmánt és szűrös mentét s úgy bolondoskodott. Többen voltanak lárvásan másfélszáznál mindazáltal utriusque sexus homines [az emberek mindkét neméből]. Most jütt Olaszországbúl egy udvari játék, de nem mi országunkba való, amelyet exerceáltanak [űztek]: úgy hogy annyi asszonnak és leánnak köllött lenni, mennyi férfiú és mindenik férfiú magának nőstén társat köllött keresni; azután eloltván az gyertyát, kiki társát köllött a sötétben megkeresni; amely férfiú meg nem találta, poenája [büntetése] volt; aki pedig megtalálta, a nőstén személy keziben megvikant, annak is nagy poenája volt, és ilyen játék, de nem Erdélben hanem Bécsben való.
Most, Uram, minden palatinusságot [nádorságot] kívánó úr jó magyar akar lenni, valóban is sollicitálják [sürgetik]; az udvar pedig nem tud eligazodni, kit candidáljon [jelöljön].* Sokat köllene írnom Kegyelmednek, de sietek, hanem referálom [bízom] magamat az én jóakaró bátyámra Csuti uramra, talám nálamnál többet is referálhat [jelenthet] nálamnál, ha az intentio szerint ama dolog végett szemben leszen ezután Vitnyédi urammal. Akarnám nagyon, most egy fél óráig Kegyelmeddel való beszélgetésem lehetne. Kérem, Uram, Kegyelmedet, ha az az én rossz öcsém miben requirálja [megkeresi] Kegyelmedet, az én tekintetemért mutassa jó akaratját hozzá, ha élek; legalább intentiom szerint meg igyekezem Kegyelmednek szolgálnom. Az én jóakaró asszonyomnak őkegyelmének, Kegyelmed kedves házastársának [Veér Juditnak] sok és böcsülettel való alázatos szolgálatom ajánlom, az mint hogy Kegyelmed körül levő rendeknek őkegyelmeknek is. Kegyelmednek pedig marad följül megírt igaz köteles szolgája, míg él
In arce Árva [Árva várában], 23 Februarii 1668.
Radics András m. pr.
Gergely, 4. 271–272. Nr. 200. S, k., eredeti.