234 Kende Gábor, Kubinyi László és Wesselényi Pál Teleki Mihálynak

1675. december 14. Biharpüspöki

Noha ezelőtt is a debreczeni romlásrúl,* mennyiben is akkor hirtelenséggel végire mehettünk, irtunk alázatosan mind az mi kegyelmes urunknak [I. Apafi Mihálynak] s mind penig Kegyelmednek kötelességünk szerint, mindazáltal azon romlásrúl újobban is ez levelünk megadá becsületes posta követ, nemzetes és vitézlő Tokaÿ Patai János atyánkfia őkegyelme által (ki is már az romlás alatt szabadult ki Debreczenbűl ellenségünk közül) akartuk mind kegyelmes urunkat őnagyságát s mind penig Kegyelmedet is tudósítanunk, kinek is az aránt hitelt adván Kegyelmed beszédének, őkegyelmétűl azon romlás felől bővebben s világosabban érthet. Mint is megírtuk, írtunk felőle újobban is alázatosan a mi kegyelmes urunknak őnagyságának, azonba az tekintetes tanácsúr hiveknek őkegyelmeknek s őnagyságoknak is, melyet is volanter [sietősen] Kegyelmed kezéhez küldvén intitálás [címzés] nélkül, kiknek itíli szükségesnek, bizzuk Kegyelmedre intituáltatását; mert ily sietséggel most arra való időnk nem volt, hogy külön-külön írhattunk volna. Ez romláson, de mindenekfelett feleséginek, gyermekinek megmezitelenittetésén, testben való sanyargattatásán és mint a híre közönségesen foly, ellenségünk által elvitelre való szándokán és eddig is vélek irgalmatlanúl és pogány módon való cselekedeteken az nemesség és vitézlő rend máris annyira megbódult és megháborodott, búsult és keseredett, hogy ha most hamarjában csak részben is nyavalyánknak orvosoltatása felől jó reménséggel való vigasztalás és annak bizonyos jele nem mutattatik s adatik, soha még az idő alatt, miolta igaz ügyünk mellett fegyverben vagyon, oly spiccen dolga [végletes helyzete] az hanyatláshoz és veszedelemhez nem volt, mint mostan vagyon. Feleségitűl, édes gyermekitűl és minden javátúl megfosztatott, quartélya nincs, mert aki volna, elfogyott s elpusztúlt, elélte ily nagy és hosszú idő alatt; fizetése sincs. Akármint biztassuk is az hópénznek megadásával, de igen kevés előtt vagyon az iránt hitelünk; annyira elreméntelenedtek s csüggedtek, hogy Isten tudja, micsoda nagy confusio [zavar] és gonosz következhetik, ha hamar meg nem előztetik.

Ily veszedelemben levén édes nemzetünk dolga, hogy reménségében megújuljon s vigasztalódjon addig is, míglen orvosoltatása ez nyavalyának jobban lehetne, minden rendeket méltóságos levele által kegyelmes biztatásával jó reménséggel táplálni, az fizetést* késedelem nélkül admaturálni [siettetni] és romlásunkrúl az fényes portára is benn levő becsületes atyánkfiai közül értelmes atyánkfiát postán egész imformatioval késedelem nélkül beküldeni, ki is atyánkfia Szepessi uram által, ha még ott találja, ha penig hogy ott nem érné is, maga személyében is keserves romlásunkat repraesentálván [előadván] az fővezérnek őnagyságának, mentűl hamarébb való orvosoltatását szorgalmazhassa, siettesse, méltóztatnék kegyelmesen őnagysága és ezen felül valamit legjobbat s hasznosabbat az idő alatt is romlott nemzetünk oltalmára s megtartására bölcsen tekintetes tanácsúr híveivel együtt feltalálhat, azt is követné el kegyelmesen őnagysága, irtunk felőle őnagyságának alázatosan.

Kegyelmedet is azért mindezekben teljes bizodalommal és szeretettel kérjük, értvén keresztyéni szánakozó szívvel édes nemzetünk ily romlott és keserves állapotját, hozzá és igaz igyéhez való tökéletes szeretetibűl mindenekben mind az mi kegyelmes urunk őnagysága s mind penig tekintetes tanácsúr hívei őkegyelmek s őnagyságok és őkegyelmek előtt mennél jobban s hasznosabban lehet s maga szép elméje szerint is valamit hamarjában legjobbat feltalálhat, nemzetünkért fáradozni s törekedni ne nehezteljen, lehessen Isten után kegyelmes urunk és Kegyelmed serény gondviselése által (hová is ajánlottuk s adtuk magunkat s igaz ügyünket egészen) édes nemzetünknek tovább bátorságos oltalma, megtartása és dolgainak boldog kimenetelire jó reménséggel való várakozása. Mert egyébiránt amint már többször is megírtuk, ha romlott nemzetünknek most orvosság nem nyújtatik, sőt ha csak késedelmeztetik is, annál inkább ha most hamar Szepessi uram az f[ényes] portárúl jó válasszal nem bocsáttatik, utolsó veszedelemben levén nemzetünk, tartunk attúl, késő lesz azután felőle mind gondolkodni s mind penig gondot viselni. Várjuk mindazáltal ily romlásunkban is késedelem nélkül az őnagysága kegyelmességét és Kegyelmed jóakaratját, hogy meg nem fogyatkozunk, melyet is alázatosan vévén nemzetünkkel együtt őnagyságának mint kegyelmes urunknak és Kegyelmednek is nagy becsülettel minden alkalmatossággal meghálálni és megszolgálni igyekezünk.

Raptim Várad Püspöki, die 14. mensis Decembris Anno 1675.[Sebtében, Várad Püspöki, 1675. esztendőben, december hónap 14. napján.]

Kegyelmed kész szolgái

Vesselényi Pál mpr.

Kende Gábor mpr.

Kubinyi László mpr.

[Kende G. kezével:] P. S. Már, Uram, ez levelünket el is végeztük vala, hogy hírünk érkezék az hadak közül. Bizony közikben sem merünk menni; azt mondják, az pénznek meg nem adása viszi ezt az hadat az német közé és az tisztek új esztendeig várakoztatták az hadat és ha addig nem lesz, együtt mennek vissza. Az német penig minden bizonnyal eljü, ha megfagy. Megírta az váradi pasának is, hogy ha Várad mellett elmegyen is, az töröknek kárt nem teszen. Félő, az Huszain aga tökéletlen híre, akaratja, gondolatja kívűl embernek, be ne teljék.* Lássa már Kegyelmetek, mit csinál. Az ellenségtűl bizony úgy nem félünk, mint az magunk felekezetitűl; az törökhöz sem bízhatunk.

[Külön papíron Kende G. kezével:] Urunknak az német generál [Carolus Strassoldo] írt levelet Debreczenbűl, kiben az volt írva, hogy igíreti szerint békéltesse meg az magyarokkal. Az szentjóbi bég elfogatta az levelet, Váradra küldte, az pasa portára küldi.

Gergely, 7. 111–114. Nr. 86. Eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre