MÁSODIK RÉSZ: A GÖRÖG TÖRZSEK ELHELYEZKEDÉSE

ELSŐ FEJEZET: A DÓR VÁNDORLÁS

MIELŐTT az északról jövő dórok véget vetettek volna Mykenai uralmának, görög törzsek már régóta lakták a most elözönlött földterületet. Ezekről a régibb vándorlásokról elég biztos tudomást szerezhetünk a nyelvjárási földrajz alapján. A görögök közül azok vonultak a dórok előtt dél felé, akik később – mint arkádiaiak – a középső Peloponnesos hegyvidékének lettek a lakói. Eleinte sokkal nagyobb kiterjedésben foglalták el a félszigetet: mert közülök csak partvidékről – Lakóniából – távozhattak egyes néptöredékek, a dórok elől Kypros szigetén keresve oltalmat. Az arkádiai és a kyprosi nyelvjárás ugyanis közelebbi rokonságot mutat egymással, s bizonyos tulajdonnevek (Lakedaimon, Amyklos stb.) a Peloponnesos déli részén és Kyprosban egyaránt otthonosak. Természetesen írástudatlanul hagyták el az arkadiaiak hazájukat, s itt Kyprosban – az antik alphabetum háromszögében: Egyiptom, Kréta és a föniciai partok közt – találták ki vagy vették át azt a szótagos írást, melyet még a későbbi időben is használtak. A mykenaiak után most már – a 11. századtól kezdve – görögök is közreműködtek e szigeten abban, hogy a Kyprost jellemző phoinikiai-görög keverék-kultúra létrejöjjön.

Tehát a görögség az arkádiai–kyprosi vonalon mintegy zsákutcába került. Másként történt azokkal a görög törzsekkel, amelyek valószínűleg még előbb – az arkádiaiak előtt – szivárogtak be a mykenai műveltség területére és itt Attika vidékén és a Peloponnesos északi részén telepedtek le. Ezekből lesznek a történet folyamán az athéniek és a kisázsiai iónok, miután részben már a dórok nyomása alatt az archipelagus egyes szigeteire és a legközelebbi ázsiai partvidékre kellett szorítkozniok. Az athéniek és iónok rokonságát közös alapintézményeik igazolják és e viszony tudatosan sohasem ment feledésbe. Amíg Iónia vezetett vagyonban és műveltségben, az athéni Solón, e kultúra nagy tisztelője és terjesztője, büszkén nevezte Attikát „Iaonié legrégibb földjének”. A hatalomban megnövekedett Athén később – a perzsa veszedelem idejében – e kapcsolaton belül új szerepet vett fel, jobban elkülönült a keleti befolyás alatt álló ión városoktól, az ión szigettengernek pedig lassan-lassan uralkodójává emelkedett.

A kisázsiai ión városok a tengerpart mellett vagy ennek közelében feküdtek. Mélyebben bennfekvő település egészen kivételes volt. A teljes politikai függetlenségben élő tizenkét várost (az ión Dodekapolist) csak a vallás tartotta külsőleg is össze: a Mykale hegyfokán álló Poseidon-templomban jöttek közös ünnepre együvé. Gazdagságban, műveltségben idővel Miletos vette át a vezető szerepét. Mellette még Ephesos is csak másodsorban jöhetett szóba, vagy Smyrna, amelyben már az északnyugati aiol-gyarmatok nyelvterülete érintkezett az iónnal. Iónok voltak a közeli nagy szigetek: Chios és Samos, továbbá a Kyklasok is: Paros, Naxos, Keos és középponti helyzetben a kis Delos nagyjövőjű Apollon-kultuszával.

Kisázsia északnyugati partvidékét és a közelében fekvő Lesbos szigetét thesszáliai aiolok gyarmatosították. Ők alapították itt pl. Kymé városát. Elfoglalják Tenedos szigetét, a Hellespontos (Dardanellák) bejáratánál, s első szárazföldi településeik után Trója területét: Troast is. Ez persze már későbbi esemény, mint a legendás trójai háború. Itt azokról az eltolódásokról számoltunk be, amelyek részben már a dór vándorlás hatásának tulajdoníthatók. Mennyiben volt részük ezekben olyan terjeszkedéseknek is, amelyek még a mykenai műveltség idejében történtek, azt ma még nehéz megítélni. Biztos, hogy a dór vándorlás néven ismert népi átalakulás nemcsak a szárazföldi Hellas települési viszonyaira volt hatással. Az átalakulásban pedig nem pusztán görögök vettek részt: kiindulópontja az Észak-Balkánon nemcsak görög, hanem illir törzsek mozgalma is volt, és az utóbbiak, éppúgy mint a dórok, lejutottak a Peloponnosra is. Sőt, minden valószínűség szerint az illirek a dórok közt fontos törzsalkotó elem voltak.

Epeiros és Aitolia régibb görög kultúrája egészen aláhanyatlott az illirségben. Barbár környezetben ad jóslatokat az ősrégi dodonai Zeus szentély. És bár végeredményben itt is a dórral közeli rokon északnyugati görög dialektusok lesznek urrá, az a vidék, amelyhez Meleagros és a kalydoni vadkan regéje fűződik, mintegy végleg kikapcsolódik a görög műveltség közösségéből. Műveltség tekintetében az aiol dialektust beszélő Thesszália is elmarad és nem vesz tevékeny részt a görögség magasabb szellemi életében. Négy tartományra oszlik (Thessaliotis, Phthiotis, Pelasgiotis, Histiaiotis) és e részek között csak nagyon laza kapcsolatot alkot majd az a központi hatalom (tageia), amelynek illetékességét egyes hatalmas várurak mindenkor kétségbe vonhatták. A tagos-nak inkább csak névleges vezetése alatt álló nemesség oligarchiája jobbágyok sorsára szorított lakosság (penestai) fölött uralkodott. A thesszáliai föld csak mint az ellenséges támadásnak először kitett határszél, „betörési kapu” nyer a görög történelemben jelentőséget.

Közép-Görögországban nagy változáson ment át Boiotia. Nyelvjárása alapján a régibb aiol lakosságnak és északnyugati foglalóknak keveredésére következtethetünk. A mykenai korban már hatalmas Thebai és Orchomenes mellett ekkor keletkezhettek itt azok a nagyobb önálló községek, melyek az előbbinek hegemóniáját a boiot szövetségben mindenkor vitássá igyekeztek tenni. Boiotia története javarészt ebben az alkotmányjogi küzdelemben merül ki a jövőben. A phokisiaknak, ennek a dórral rokonnyelvet beszélő kis népnek nem vált szerencséjére, hogy Delphoi közvetlen szomszédságába került. Területi igényt kell majd támasztania a jóshellyel szemben és így kerül ellentétbe nemcsak a delphoi papsággal, hanem a jóshely jogait védő görög államok szövetségével. A phokisiakon kívül a lokrisiak laktak még itt Közép-Görögországban, egymástól elszakítva három különböző helyen. Az opusiak és az ú. n. „Epiknemidioi” Euboiával szemben, az ozoliaiak a korinthosi öböl partján. Ugyanitt találkozunk azzal a tartománynévvel, amely az összefoglaló törzsmegjelölést tartotta fenn: Doris nevével.

A dór vándorlás a Peloponnesoson vezet nagyobb arányú honfoglaláshoz: ezentúl – az arkádiaiak, achaiosok és elisiek kivételével – dórok lakják az egész Peloponnesost. Az achaios név – a „danaos” mellett – a görögségnek legrégibb történelmi neve, a félszigeten már csak egy jórészt kietlenül sziklás északi tartományhoz, Achaiához fűződik és innen jutnak hamarosan telepesek Alsó-Itáliába is. Az elisiek, akik Aitoliából kerültek ide, a Peloponnesos északnyugati részébe, mint ezt szívósan megtartott külön nyelvjárásuk is igazolja, az olympiai játékok rendezéséért küzdenek sokáig az ősrégi Pisával. De jelentős politikai szerepet csak a dórok játszanak a Peloponnesoson: mindenekelőtt Argos és Spárta, azután a nagyforgalmú, gazdag Korinthos és attikai szomszédságánál fogva Megara. Korinthos és Megara alapítása valószínűleg Argolisból indult ki. A spártaiak bizonyára északról hatoltak az Eurotas völgyébe és a régi Amyklaitól északra telepedtek le, talán ez utóbbinak meghódítására készülődve. Messenián eredetileg az arkadiai törzshöz tartozó fejedelmek uralkodtak és ez a vidék csak lassankint és darabonként lett a dór nyelv és hatalom területévé.

A dórok szárazföldi hódításait tengerentúli terjeszkedés követte. Dórrá lett Kythera, Thera, Melos szigete és maga Kréta is, melynek szokásai és intézményei a görög történelem folyamán annyira összevágnak a spártaiakéval. Az ázsiai parthoz közel Kost és Rhodost telepítették be a peloponnesosi gyarmatosok, kik egyszersmind Kis-Ázsia földjére is átcsaptak és itt – mint legjelentékenyebb városukat – Halikarnassost alapították. A kisázsiai Aiolist és Ioniát így egészíti most ki délen a hat dór város szövetkezése: a dór hexapolis a Knidos mellett fekvő triopioni Apollon-szentély körül. A Nyugat: Itália és főképpen Szicilia görög gyarmatosításában a dórok nagy szerepet játszanak. Ez a gyarmatosítás azonban már a 8. században kezdődő és a 6. század közepéig tartó újabb gyarmatosítási korszakba tartozik, amelyet erőszakos természetű népmozgalmak részben sem magyaráznak meg. Politikai és gazdasági okaival külön kell foglalkoznunk, hogy a görög törzsek elhelyezkedési folyamatának e legtávolabb érő hullámzásait is megérthessük.