« 2. Adó vagy földbér (1913) | KEZDŐLAP | 3. Az első adó elméletéhez (1913) » |
1.) Eckhart Ferenc: A királyi adózás története Magyarországon 1323-ig. Arad, 1908.
2.) Az első állami egyenes adó. Történeti Szemle, 1912. 161. s köv. l.
3.) Az első állami egyenes adó elmélete. Kolozsvár, 1912.
4.) Nem szólunk itt a valóban magángazdasági karakterű ökörpénzről és az ünnepi ajándékról.
5.) Megegyezik e felfogással Marczali Henriké legújabb, Ungarische Verfassungsgeschichte. Tübingen, 1910. c. műve 7. lapján.
6.) Kimutatta már Fejérpataky: Oklevelek II. István korából. Budapest, 1895. 4142. l.
7.) Erdélyi Lászlónak a pannonhalmi rendtörténetben többször kifejezett véleménye és indoklása alapján ez valószínűnek látszik.
9.) A leleszi oklevél hamis volta első olvasásra szembeötlik (Katona: Hist. Critica. V. 180193. p.). Az érveket ld. Erdélyinél, 1112., 21. és 28. lapon; hozzáveendő, hogy II. András 1214-ben nem nevezheti fiát: Bela rex quartus-nak s hogy az alapítás története ellentétben áll IV. Bélának egy 1252. évi e tárgyat érintő hiteles oklevelével. (Fejér IV/2. 140. l.)
12.) Fejér III/1. 457. és Kubinyi: Monumenta. I. 10. l. A valódi 1224. évi oklevelet ugyanazon adományról Fejér III. 1. 455. l. közli. A hamisítás a sójövedelem igazolására készült s a Borssal szemben tett korszerű kijelentéseket elhagyta.
13.) 1212: Wenzel XI. 114115. l.
14.) Erre is csak feltételesen, mint lehetőség, s nem mint valódi állapot: si populus tantum excreverit.
16.) Knauz: Monumenta eccl. Strigon. I. 143. l.
17.) Magyarország tört. földrajza. III. 81., 87., 120. l.
19.) Oklevelek II. István korából. 1895. 39. l.
21.) IV. Béla 1254-ben a csúti monostornak adta az esztergomi udvarnokok Szt. Lőrinc egyháza melletti földjét (Knauz I. 511. l.). Az esztergomi káptalan 1290 körül meg akarta szerezni e földet s e célra készítette az 1202. évi hamis adománylevelet (u. ott I. 163. l.), az 1201. évit véve mintául s annak letépett pecsétjét (sigillum cum zona avulsum) erősítve rá. Ezért szól az 1202-es oklevél az eredetiben nem lévő udvarnokok földjéről; ezért Bulgária királya Imre, holott e címet csak V. István vette föl; ezért maradt el a szebeni prépost neve mellől a XIII. sz. végén már mindig érseke[ke]t, püspökö[ke]t megillető kancellári cím; ezért ír terra-t mansio helyébe s ezért sorol föl 1201. évi méltóságokat. E hamisítvány alapján a káptalan 1291-ben egyességet kötött a jogos birtokossal. (Knauz II. 299. l.)
22.) A hamisítványok közt is a leleszi oklevél az egyedüli, amelynél e pontban kételyeink lehetnek, de ez is homályos. A dénárokat mintha Boleszló adná, viszont azokat mégis két, a szöveg szerint kifejezetten királyi adományból származó jövedelem a III. Béla adta szolnoki rév s az Imrétől adományozott ünnepi tributum közt sorolják fel.
23.) Idézve: Szt. István II. 22. Kálmán I. 80. t.-c. a hospesekről.
24.) ad fiscum pertinentes redditus; omni regio jure, quod ad nos dignoscitur pertinere.
25.) 1209: Fejér III/1. 77. l. 1209 (1216): U. o. III/2. 73., 468. l. Wenzel XI. 133. l.; 1211: Zimmermann: Urkundenbuch. I. 11. I. Év nélkül: Fejér III/2. 192. lap.
26.) 1222: KarácsonyiBorovszky 280. l.
27.) 1240: Hazai okmánytár. III. 5. l.
28.) 1211: Fejér III/1. 108. l.
29.) 1217: Fejér III/1. 207.l.
33.) 1193: Knauz I. 142146. l.
34.) 1217: Fejér III/1. 241. l. Hasonló eset (1212), amikor a Szent Sír szerzet összes népeinek szabad dénárait ruházzák át a szerzetre egy kisebb adománnyal kapcsolatban. Wenzel XI. 114. l.
35.) Knauz I. 233. l.: super populos eciam ecclesiarum ipsorum..
38.) 1224: Fejér III/1. 455. l.
39.) 1194 és 1195: Wenzel XI. 57., 58. l.
40.) Év nélkül: Fejér VII/2. 206. l.
42.) V.ö. Erdélyi 28. l. A leleszi premontreiek, borsmonostori, heiligenkreuzi és szentgotthárdi ciszterciták, garamszentbenedeki és pécsváradi bencések, fejérvári johanniták, a jeruzsálemi Szent Sír szerzetesei és Benedek vajda leszármazói közt nehéz volna közeli kapcsolatokat felfedezni.
43.) 1229 heiligenkreuzi: Wenzel I. 261. Év nélkül két borsmonostori: Fejér III/2. 189. és 192. l.
45.) I. 35., 40., 45., 79., 80., 81. t.-c.
46.) V.ö. Történeti Szemle, 1912. 174., 1789. l. A 80. t.-c. hibásan idézve. Jó szövege: Liberi quoque ac hospites, sicut sclavi
47.) Bibliotheca palat. Vindobonensis. Cod. 3455. sed istius capituli altera pars intellectui meo aut facile patescit, scilicet: aut iuxta medietatem substancie civilium expedicionem faciat. Estimo autem, quod idem sit sensus illius capituli, quod scriptum est de non dandis vel dandis VIII. denariis (t.i. a 45. t.-c.-ben).
48.) A különbségről v.ö. Békefi-Emlékkönyv, 1912. 72., 7576. l.
49.) solventes castro 5 pondera, castrensium solvencium 5 pondera etc. 1256. (Pozsony): Wenzel II. 270.; 1261. és 1267 (Szolgagyőr): Wenzel III. 158. és XI. 503.; 1263 és évn. (Nyitra): Wenzel VIII. 81. és 273.; 1271 (Győr): Fejér V/1. 148.; 1274 (Gömör): Hazai Okmánytár. VII. 150.
50.) V.ö. Hóman: A magyar városok. 109. lapon idézett 12 oklevelet és Knauz I. 298., 510.; Smiciklas: Codex Dipl. III. 89. l.
51.) Ugyanezt az értéket képviseli 12 dénár Varasdon (Smičiklas III. 89. l.) a XIII. sz. elején szlavón földön dívó 240 dénáros báni márkaszámítással.
52.) A pensa értéke változó, de 1 pensa mindig 40 dénár s nem 30, mint Erdélyi (36. l.) véli Pauler után. Ezért szerepelnek forrásainkban 4, 5, 6, 8, 10 pensás, vagyis 160, 200 stb. dénáros márkák. Erdélyi összes számításai a XIII. sz.-i 240 dénáros márkán alapszanak s nála 1 pondus mindig 5 dénár. Az Árpád-korban a márkaérték s vele a pondus állandó, a dénár értéke és súlya változik. Ezért a pondus dénárértéke 3,3 és 8,3 dénár közt ingadozik.
53.) Nem áll meg tehát az a feltevés sem, hogy a collecta lett volna az első igazi egyenes adó. Erdélyi szerint ezt I. Károly tette rendessé, vagyis évi adóvá. I. Károly nem a hadsegélyként, rendkívüli alkalmakkor szedett collectát rendszeresítette, hanem a pénzverési illetékként szedett lucrum camerae-t. Köztudomású, hogy ez az adókivetés a pénzügyek rendezésével kapcsolatban történt s arról a kamaraispánok bérleti szerződéseiben intézkedtek (Thallóczy Lajos: A kamara hasznáról. Budapest, 1879. 4044. l.), melyek közül az 1342-est tévesen törvényként vették föl a Corpus Jurisba. A collecta mint rendkívüli adó tovább élt subsidium és dica néven.
54.) A nemesség ily kiszorítására jellemző példát említettem fel a Veszprémvölgyi 1109. évi oklevél hitelessége (Turul, 1911. 171. l.) c. értekezésemben. Az apácák hamis oklevelükből kihagyják Padrag falunál, hogy annak földjét népeik Padraggal neve szerint is a falu ősi birtokosával közösen bírják s ez alapon utódait kitudják ősi birtokukból. Ily beolvasztást tüntet fel pl. a Hazai Okm. V. 7. l. s még számtalan oklevél, hol különféle népelemeket olvaszt be a nagybirtokos. V.ö. Tagányi Károlynak A földközösség története. 1894. (3638. l.) és Szekfű Gyulának Serviensek és familiárisok. 1912. c. műveit.
55.) V.ö. Szekfű id. művét, akivel szemben Erdélyi különösen hangsúlyozza felfogása elsőbbségét (40. l.).
57.) Békefi-Emlékkönyv, 1912. 61. s. köv. l.
58.) V.ö. id. ért. és Tört. Szemle, 1912. 175177. l.
59.) A középkori kódexírásban az euri turi-nak, az eurii turci-nak könnyen olvasható.
60.) V.ö. Szt. László II. 17., III. 1. és III. 2.
61.) Eckhart Ferenc szíves közlése.
62.) Dowell St.: A history of taxations in England. London, 1884. I. 11. 4.
« 2. Adó vagy földbér (1913) | KEZDŐLAP | 3. Az első adó elméletéhez (1913) » |