Jegyzetek

1.) Eckhart Ferenc: A királyi adózás története Magyarországon 1323-ig. Arad, 1908.

2.) Az első állami egyenes adó. Történeti Szemle, 1912. 161. s köv. l.

3.) Az első állami egyenes adó elmélete. Kolozsvár, 1912.

4.) Nem szólunk itt a valóban magángazdasági karakterű ökörpénzről és az ünnepi ajándékról.

5.) Megegyezik e felfogással Marczali Henriké legújabb, Ungarische Verfassungsgeschichte. Tübingen, 1910. c. műve 7. lapján.

6.) Kimutatta már Fejérpataky: Oklevelek II. István korából. Budapest, 1895. 41–42. l.

7.) Erdélyi Lászlónak a pannonhalmi rendtörténetben többször kifejezett véleménye és indoklása alapján ez valószínűnek látszik.

8.) Erdélyi 22–23. l.

9.) A leleszi oklevél hamis volta első olvasásra szembeötlik (Katona: Hist. Critica. V. 180–193. p.). Az érveket ld. Erdélyinél, 11–12., 21. és 28. lapon; hozzáveendő, hogy II. András 1214-ben nem nevezheti fiát: Bela rex quartus-nak s hogy az alapítás története ellentétben áll IV. Bélának egy 1252. évi – e tárgyat érintő – hiteles oklevelével. (Fejér IV/2. 140. l.)

10.) Wenzel I. 261. l.

11.) U. ott. I. 283. l.

12.) Fejér III/1. 457. és Kubinyi: Monumenta. I. 10. l. A valódi 1224. évi oklevelet ugyanazon adományról Fejér III. 1. 455. l. közli. A hamisítás a sójövedelem igazolására készült s a Borssal szemben tett korszerű kijelentéseket elhagyta.

13.) 1212: Wenzel XI. 114–115. l.

14.) Erre is csak feltételesen, mint lehetőség, s nem mint valódi állapot: „si populus… tantum excreverit”.

15.) Erdélyi 15. l.

16.) Knauz: Monumenta eccl. Strigon. I. 143. l.

17.) Magyarország tört. földrajza. III. 81., 87., 120. l.

18.) Fejér III/1. 318. l.

19.) Oklevelek II. István korából. 1895. 39. l.

20.) Knauz I. 162. l.

21.) IV. Béla 1254-ben a csúti monostornak adta az esztergomi udvarnokok Szt. Lőrinc egyháza melletti földjét (Knauz I. 511. l.). Az esztergomi káptalan 1290 körül meg akarta szerezni e földet s e célra készítette az 1202. évi hamis adománylevelet (u. ott I. 163. l.), az 1201. évit véve mintául s annak letépett pecsétjét („sigillum cum zona avulsum”) erősítve rá. Ezért szól az 1202-es oklevél az eredetiben nem lévő „udvarnokok földjéről”; ezért Bulgária királya Imre, holott e címet csak V. István vette föl; ezért maradt el a szebeni prépost neve mellől a XIII. sz. végén már mindig érseke[ke]t, püspökö[ke]t megillető kancellári cím; ezért ír „terra”-t „mansio” helyébe s ezért sorol föl 1201. évi méltóságokat. E hamisítvány alapján a káptalan 1291-ben egyességet kötött a jogos birtokossal. (Knauz II. 299. l.)

22.) A hamisítványok közt is a leleszi oklevél az egyedüli, amelynél e pontban kételyeink lehetnek, de ez is homályos. A dénárokat mintha Boleszló adná, viszont azokat mégis két, a szöveg szerint kifejezetten királyi adományból származó jövedelem – a III. Béla adta szolnoki rév s az Imrétől adományozott ünnepi tributum – közt sorolják fel.

23.) Idézve: Szt. István II. 22. Kálmán I. 80. t.-c. a hospesekről.

24.) „ad fiscum pertinentes redditus”; „omni regio jure, quod ad nos dignoscitur pertinere”.

25.) 1209: Fejér III/1. 77. l. 1209 (1216): U. o. III/2. 73., 468. l. Wenzel XI. 133. l.; 1211: Zimmermann: Urkundenbuch. I. 11. I. Év nélkül: Fejér III/2. 192. lap.

26.) 1222: Karácsonyi–Borovszky 280. l.

27.) 1240: Hazai okmánytár. III. 5. l.

28.) 1211: Fejér III/1. 108. l.

29.) 1217: Fejér III/1. 207.l.

30.) 1222: Wenzel I. 183. l.

31.) Fejér II. 395. l.

32.) Fejér III/1. 318–19. l.

33.) 1193: Knauz I. 142–146. l.

34.) 1217: Fejér III/1. 241. l. Hasonló eset (1212), amikor a Szent Sír szerzet összes népeinek szabad dénárait ruházzák át a szerzetre egy kisebb adománnyal kapcsolatban. Wenzel XI. 114. l.

35.) Knauz I. 233. l.: „super populos eciam ecclesiarum ipsorum..”

36.) Fejér III/2. 346. l.

37.) Fejér III/1. 380. l.

38.) 1224: Fejér III/1. 455. l.

39.) 1194 és 1195: Wenzel XI. 57., 58. l.

40.) Év nélkül: Fejér VII/2. 206. l.

41.) Fejér III/1. 439. l.

42.) V.ö. Erdélyi 28. l. A leleszi premontreiek, borsmonostori, heiligenkreuzi és szentgotthárdi ciszterciták, garamszentbenedeki és pécsváradi bencések, fejérvári johanniták, a jeruzsálemi Szent Sír szerzetesei és Benedek vajda leszármazói közt nehéz volna közeli kapcsolatokat felfedezni.

43.) 1229 heiligenkreuzi: Wenzel I. 261. Év nélkül két borsmonostori: Fejér III/2. 189. és 192. l.

44.) Fejér III/2. 192. l.

45.) I. 35., 40., 45., 79., 80., 81. t.-c.

46.) V.ö. Történeti Szemle, 1912. 174., 178–9. l. A 80. t.-c. hibásan idézve. Jó szövege: „Liberi quoque ac hospites, sicut sclavi…”

47.) Bibliotheca palat. Vindobonensis. Cod. 3455. „sed istius capituli altera pars intellectui meo aut facile patescit, scilicet: aut iuxta medietatem substancie civilium expedicionem faciat. Estimo autem, quod idem sit sensus illius capituli, quod scriptum est de non dandis vel dandis VIII. denariis” (t.i. a 45. t.-c.-ben).

48.) A különbségről v.ö. Békefi-Emlékkönyv, 1912. 72., 75–76. l.

49.) „…solventes castro 5 pondera”, „castrensium solvencium 5 pondera…” etc. 1256. (Pozsony): Wenzel II. 270.; 1261. és 1267 (Szolgagyőr): Wenzel III. 158. és XI. 503.; 1263 és évn. (Nyitra): Wenzel VIII. 81. és 273.; 1271 (Győr): Fejér V/1. 148.; 1274 (Gömör): Hazai Okmánytár. VII. 150.

50.) V.ö. Hóman: A magyar városok. 109. lapon idézett 12 oklevelet és Knauz I. 298., 510.; Smiciklas: Codex Dipl. III. 89. l.

51.) Ugyanezt az értéket képviseli 12 dénár Varasdon (Smičiklas III. 89. l.) a XIII. sz. elején szlavón földön dívó 240 dénáros báni márkaszámítással.

52.) A pensa értéke változó, de 1 pensa mindig 40 dénár s nem 30, mint Erdélyi (36. l.) véli – Pauler után. Ezért szerepelnek forrásainkban 4, 5, 6, 8, 10 pensás, vagyis 160, 200 stb. dénáros márkák. Erdélyi összes számításai a XIII. sz.-i 240 dénáros márkán alapszanak s nála 1 pondus mindig 5 dénár. Az Árpád-korban a márkaérték s vele a pondus állandó, a dénár értéke és súlya változik. Ezért a pondus dénárértéke 3,3 és 8,3 dénár közt ingadozik.

53.) Nem áll meg tehát az a feltevés sem, hogy a collecta lett volna az első igazi egyenes adó. Erdélyi szerint ezt I. Károly tette rendessé, vagyis évi adóvá. I. Károly nem a hadsegélyként, rendkívüli alkalmakkor szedett collectát rendszeresítette, hanem a pénzverési illetékként szedett lucrum camerae-t. Köztudomású, hogy ez az adókivetés a pénzügyek rendezésével kapcsolatban történt s arról a kamaraispánok bérleti szerződéseiben intézkedtek (Thallóczy Lajos: A kamara hasznáról. Budapest, 1879. 40–44. l.), melyek közül az 1342-est tévesen törvényként vették föl a Corpus Jurisba. A collecta mint rendkívüli adó tovább élt subsidium és dica néven.

54.) A nemesség ily kiszorítására jellemző példát említettem fel a Veszprémvölgyi 1109. évi oklevél hitelessége (Turul, 1911. 171. l.) c. értekezésemben. Az apácák hamis oklevelükből kihagyják Padrag falunál, hogy annak földjét népeik Padraggal – neve szerint is a falu ősi birtokosával – közösen bírják s ez alapon utódait kitudják ősi birtokukból. Ily beolvasztást tüntet fel pl. a Hazai Okm. V. 7. l. s még számtalan oklevél, hol különféle népelemeket olvaszt be a nagybirtokos. V.ö. Tagányi Károlynak A földközösség története. 1894. (36–38. l.) és Szekfű Gyulának Serviensek és familiárisok. 1912. c. műveit.

55.) V.ö. Szekfű id. művét, akivel szemben Erdélyi különösen hangsúlyozza felfogása elsőbbségét (40. l.).

56.)

57.) Békefi-Emlékkönyv, 1912. 61. s. köv. l.

58.) V.ö. id. ért. és Tört. Szemle, 1912. 175–177. l.

59.) A középkori kódexírásban az euri turi-nak, az eurii turci-nak könnyen olvasható.

60.) V.ö. Szt. László II. 17., III. 1. és III. 2.

61.) Eckhart Ferenc szíves közlése.

62.) Dowell St.: A history of taxations in England. London, 1884. I. 11. 4.