« LÉVA. Irta Bakó István. KEZDŐLAP

Bars vármegye

Tartalomjegyzék

BARS VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Irta Kovács Sándor. »

146BARS VÁRMEGYE NÉPE.
Irták többen

NAGYSALLÓI PARASZTHÁZ.
Saját felvételünk
A honfoglaló magyarok a Bars vármegye területén talált s nekik meghódolt szláv törzseket, valamint a többi néptöredékeket, ha voltak ilyenek, nem űzték el lakóhelyeikről, sőt melléjök vagy közéjök telepedtek. A vármegyebeli régi helységnevek arra vallanak, hogy az itteni lakosság zöme a honfoglalás korában szlovén-fajta népség volt, mely könnyű szerrel vált alattvalójává a magyarságnak s lassanként sok vonást vett át hódító urainak szokásaiból és erkölcseiből.
Régi helységnevek.
Ha a vármegye régi helységneveit szemügyre vesszük, azt találjuk, hogy leszámítva Bars és Léva várak vidékét, az őslakosság mindenütt a szlovén népcsaládhoz tartozott. Az egykori oszlányi járásban csak a Nyitraszeg és Szent-Kereszt helynevek hangzanak magyarosan; a Brogyán, Ugrócz, Krstenyen, Pazsit, Radovicza, Oszlan, Hornya-Vesz (melynek később Felfalu alakban magyar fordítása is lett), Cserenyen, Bisztricza, Kemencz, Kosztolány, Lehota, Kozorin, Zleska, Pityelova, Koprenicza, Jesztrebe, Nevolna stb. mind magukon viselik a szláv eredet bélyegét. Saskő vár uradalmában is csak Sekély, Apáti és Szénásfalu (de ez utóbbinak van idegen neve is: Boznicza) dicsekedhetnek magyar névvel; ellenben Trnavka, Jelna, Klecsen, Tepla, Hladomer, Repistye, Peszeren, Prohod, Ihracz, Veszka, Vihnye stb. nevekről nyilvánvalólag lerí a szláv eredet.
Az egykori zsarnóczai uradalom is csupa szláv helynevektől hemzseg; itt csupán Kis-Fürész, Magaspart és Keresztúr magyarok. Ellenben tiszta szlávok: Zdánya, Rudna, Voznicze, Veliki-Pola, Berzencze, Orovnicza.
Az aranyosmaróti járásban is sok a szláv helységnév, de itt már magyar eredetre látszanak mutatni: Szentbenedek, Vörösvár, Újfalu, Kovácsi, Kisfalud és Nyüved; ezekkel szemben állanak: Knezecz, Ebedecz, Tapolcsány, Sikava, Szelezsény, Valkócz, Vezekény, Szelepcsény, Malonyán, Rohozsnicza stb.
Verebély vidéke már sokkal gazdagabb ősmagyar helységnevekben: Tajna, Sári, Aha, Baracska, Sötétkút, Töhöly, Hull, Cseke, Rendve stb. a honfoglaló magyarság szállásait jelzik. Még magyarabb Léva vidéke s itt legfeljebb 147csak Podluzsány, Dereszlény, Zeliz és Tergenye emlékeztetnek az egykori szláv telepekre.
Körmöczbánya vidékén (melynek hajdani Kremnicz alakja is megelőző szláv lakosságra utal) a Pleifusz, Kuneschau és Sváb helységnevek a hajdani települők emlékét tartják fenn.
A honfoglaláskori szlovén lakosság, melynek legnagyobb része, a helynevek tanúsága szerint is, az északi hegyvidéken vonta meg magát, a századok folyamán mindinkább tért veszített s a nemesi osztály jótékony hatása alatt hihetőleg egészen is felszívódott volna a magyarságba, ha a XV. században a huszita mozgalmak újabb és újabb cseh csapatokkal nem erősítették volna. E mozalmak eredményezték azt, hogy a tótság a magyar elemet háttérbe szorította s nemsokára a török dúlás következtében is megfogyatkozott magyarságot számbelileg jóval túlszárnyalta.

LÉVAI PARASZTHÁZ.
Nagy Arthur felvétele
Mindazáltal újabb időben a magyarság térfoglalása Bars vármegye területén is szembeszökő s kulturális intézményeink segítségével a jövendőre várakozik a feladat, hogy az idegenajkú lakosságban, mely egyébiránt hazafiság tekintetében semmi kívánni valót sem hagy fenn, a magyarosodás eszméjét meggyökereztesse.
Nemzetiség és nyelv.
Nemzetiség és nyelv tekintetében a vármegye lakosságának arányszámai a következő hullámzást mutatják:
magyartót német
1847-ben39,52676,66413,454
1900-ban52,31794,87917,325
de magyarul beszélni tudott 68,761.
*
A magyarok. Építkezés.
A mai magyar községek építkezése teljesen elüt a nagy magyar alföldi építkezéstől. Nagyon is észrevehető ezen is a tót vidékek befolyása ép úgy, mint a hogy a tótok is egyet-mást átvettek a magyarok építkezési módjából.
A magyarlakta vidékeken legnagyobbrészt vályogfalat és fecskerakást találunk. De azért vannak egyes vidékek (Zsitvagyarmat, Garammikola, Zseliz, Aha, Szodó és Újlóth), hol csak téglából építenek. Mohi, Csiffár, Nagy- 148és Kistöre, Felső- és Alsóvárad, Újbars, Kiskoszmály, Besenyő, Felsőpél, Baracska, Alsópél, Kislóth magyarsága vert falból építi lakóházait. Favázas építkezést magyarlakta vidéken nem találunk. Számos helyen a deszkacsúcsfalat is alkalmazzák. A tető fedése mindenütt egyszerűen síma; fedőanyagnak a legtöbb községben a zsupszalmát használják, s csak az újabb építkezéseknél használják a fazsindelyt vagy a cserepet.
A lakóház csaknem mindenütt az istállóval egy fedél alatt van s csak ritkább jelenség, hogy a pajta és szin külön van építve. Az udvarból az első bejárat a konyhába nyílik; e tágas helyiségből jutunk az úgynevezett első házba. A lakószoba (hátsó ház) rendszerint a konyhától jobbra van, mely a legtöbb helyen külön bejárattal bír. A lakóház szomszédságában van a kamara, melyet több helyen "rejtek"-nek is neveznek. Ezen túl van az istálló, faszin és pajta, melyet sok helyen elkülönítve is építenek. Ettől annyiban szoktak eltérni, hogy némely helyen a konyhától balra építik a lakószobát, a kamara pedig a lakószobába nyílik. Tornáczot is alkalmaznak. Van fedett és nyilt tornácz. Faldíszt, mint czifraságot, csak Nemesorosziban találunk az ablak körül, vagy az ablakdeszkákon, de ez is igen egyszerű, kezdetleges. A csíkos, színes meszelést kedvelik, alkalmazva a kék és zöld színt is, míg Lédeczen a házak alsó részét barna-vörösre meszelik.
Minden ház kapuval van ellátva, de ez csak közönséges deszka- vagy rácsoskapu. Nagyszecsén, Kissárón és Kiskálnán faragványos kapukat is találunk. Újbarson, Kissalón és Bajkán bálványfát is alkalmaznak.
Kútjaik legnagyobbrészt kávásak és gémesek. Sok újabb építkezésnél van kerekes és szivattyús kút is. Előkertek, különösen a lévai járásban, sok helyen díszítik a házak elejét.
Erkölcsi érzület.
Erkölcsiség, vallásosság és józanság tekintetében a barsvármegyei magyarság kielégítő fokon áll. Munkás nép, szívesen fáradozik, törekszik, a szerzettet megbecsüli és helyes beosztással él. Meghallgatja a tanult ember szavát és arra igyekszik, hogy abból okuljon. Mint az ország más vidékén, itt is számos helyen, a két-, sőt az egy-gyermek-rendszer is dívik, a mi nemzetgazdasági szempontból, a magyarság terjedése tekintetében, nem vigasztaló.
A barsvármegyei magyarságban külön tipust meghatároznunk nem lehet. A legtöbb közöttük középtermetű és szürkeszemű. Meglátszik rajta a vérkeveredés. A tótok közé ékelt magyar helyeken sok ettől az eltérés.
Ruházat.
A férfiak ruhájának szövete sötét. Kék, barna, vagy fekete posztó. Az idősebb nők a sötét alapszíneket kedvelik, míg a fiatalabbak inkább az élénkebb, tarka színűeket. A felsőruhát leginkább kartonból készítik, de némely helyen selyem, bársony és atlasz-szöveteket is viselnek.
A férfiak fehér szűrben járnak, de sok subát is találunk, a mit a nép ladányi vörös magyar kivarrással kedvel. Lédeczen ködmönt hordanak kevés kivarrással, míg Vezekényen, Damásdon, Lekéren a köpeny dívik. A kivarrás, ott a hol használatos, magyaros mintájú.
A köpenyt "mexiko"-nak, vagy mexikaner-nak nevezik; a férfiak felső kabátjának neve dolmány. Nyiren a téli kabát neve: "buda". Mohin a posztókabátot "kitli"-nek, a nyári kabátot "ingrehúzó"-nak hívják. Kis- és Nagyszecsén a gatyát, inget és fehér köpenyt "fehér öltöző"-nek mondják. A mellény "lajbli", vagy "lajbi", ritkábban "újas".
A női ruháknak egyes vidékek szerint más és más a neve. A kabátkát "vizitli"-nek, "vizitké"-nek, "lebegő"-nek, "lipityké"-nek, Garammikolán és Zselizen még "jodká"-nak is mondják. A testhez álló felső kabát neve "kaczaj", "kaczama", "kacza", "kaczabáj", "kacsi", míg Kis- és Újlóton "kabátka"; Bajkán és Hölvényen "köntös"; Kis- és Nagyszecsén "szakácska" vagy ripityinka"; Újbarson és Marosfalván "rékli". A fűző-mellényt "pruszlik"-nak hívják. A pendelyt "pentöl", "pentöly", "pentely", "péntöly", "pöntő"-nek ejtik. A kötényt "ruhá"-nak is mondják, s innen azután a "kötény-előruha", "szoknya-kötény" elnevezés. Ettől eltérőleg Nagyodon "köting" a neve. Lédeczen a vánkos: "fejelke", Nagyodon a fejkötő: "pántlik", Nagysallón a kendő: "fejrevaló".
Hímzést a ruhákon ritkán alkalmaznak a nők. Nagyodon találunk az ingen piros, fekete és kék hímzést, újabban Marosfalván, Kiskoszmályon itt-ott színes virág-hímzést.
149A férfiak lábbelije a símaszárú csizma, de a fiatalja néha ránczos csizmát is szokott hordani. A nők leginkább fűzős, vagy czúgos czipőt viselnek; nyáron papucsot, vagy magas sarkú, hegyes orrú, fekete topánt.
A nők kedvelik az ezüst ékszereket. Marosfalván, Kiskoszmályon, Kis- és Nagyszecsén a férfiak mellényén itt-ott még ezüst gombokat is látunk, és kabátjaikon, - úgy, mint a nőknél is - ezüst csatokat. Viselnek még, de ritkábban, öt és hét soros ezüst nyaklánczot is.
Keresztelési szokások.
A nép szokásaira áttérve, magyar vidéken a keresztelések minden nagyobb sokadalom, czeremónia és dísz nélkül folynak le; a keresztelési szertartás után a komák és néhány közeli rokon és jó ismerős az örömházhoz egy kis lakzira jönnek, a mi leginkább egyszersmind ebéd és vacsora. Némely helyen a komák viszik az élelmi szereket és a süteményt, míg a bort a házigazda adja. Komatál csak némely helyen dívik.

LÉVAI NÉPVISELET.
Münz Márk felvétele
Lakodalmi szokások.
A lakodalmakon némely községben csaknem az egész falu részt vesz. Sok helyen a vendégek tyúkot és süteményt visznek. Ha a menyasszony más falubeli, lovasbandérium és kocsisor kíséri. Kezdődik a háztűznézésen, követi a kendőváltás, azután kitűzik az esküvőt, a vőfélyek czifra mondókákkal meghívják a vendégeket, esküvő után következik a menyasszonykikérés, azután a lakzi, melynél a vőfélynek minden tál ételt verssel kell kísérni. Némely helyen a menyasszony guzsalyának és ágybelijének a kiváltása és a kásapénzszedés is dívik. A táncz természetesen majdnem mindenütt virradatig tart, sőt némely esetben másnap délig is.
A leginkább használt hivógató vers a következő:
Dicsértessék a Jézus-Krisztus!
"Meghajtom magamat mély tisztelettel
S egy pár szót szólok rebegő nyelvemmel:
Eevagyok bocsátva, mint Noé galambgya,
Ki zöld ággal tére vissza a bárkába.
Én is, mielőtt a házamba betértem
S ezen tisztes házat ime megkerestem
S csak röviden szólok egy pár szemil fölött,
150Kiket a szerelem egymáshoz vezetett.
Tudjuk, hogy (Kis Pétert) is csak az vezeté,
Hogy a (Nagy Juliát) magának eljegyzé,
Hogy együtt futnák meg a földi íletet,
Kiket a szerelem egymásho' vezetett.
Paradicsomban az Isten így rendűte,
Mikor az első embert megteremtette.
Azírt tehát átalam szólítja magukat (Kis Péter)
A jövő (kedd)-re tisztessíges ebídhez, vagy vacsorához
S a mellett egy pár pohár bor elfogyasztásához.
Sziveskegygyenek tehát megjelenni. E szó mondásom."
A menyasszonykikérést a násznagy közvetíti, a mire a vőfély a következőképpen hívja fel:
"Tisztőt násznagy uram és érdemes vendíg-koszorú! Köldetísem és idejövetelünk okárul akarník nehány szót szónyi, ha szívesek lesznek meghaagatnyi."
"Isten már a világ teremtísekor rendőte a páros íletet, azt mondván: nem jó az embernek magának lennyi. Ezt a szent igasságot a világ teremtísitűl fogva e mai napig is bebizonulva és igazulva láttyuk, azírt egyházi és pógári törvínyeink is a házasságot szüksígesnek és az ember jólítínek és boldogságára nézive hasznosnak ismertík el. Midőn e czílbúl a mai vőlegínünk e ház írdemes urának ides lányát magának ílettársul kiszemlíte és a háromszori kihirdetés után mai napon vallásunk szent szokása szerint frigyre is líptek és a házasság szoros lánczával össze is köttettek, nincs más hátra, mint hogy szerető násznagyuramat főkírjem, mikíp követelíse által odahasson, hogy a mi mennyasszonyunkat, mint már a mi vőlegínyünknek tulajdonát, mint hitves-párját, rendeltetíse czíljábul az ű holmijával, ruházatával és bútorával együtt ez alkalommal nekünk kiadni szüveskegygyík és küldetésünk és fáradságunk sikerét eszközölni pedig ne terheltessík. E szó mondásom."
A vőlegény és menyasszony megáldásakor a következőket mondják,
"Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákobnak Istene hajcsa egybe szüveteket, álgyon meg magzatokkal, álgyon meg szeretettel, hogy ides apátok, ides anyátok örömire és más emberek tisztessígire, s az Úristen dicsősígire íhessetek. E szó mondásom."
A vendégek a következő mondással szoktak beköszönteni:
"Dicsírtessík a Jézus-Krisztus szent neve, örvengyen lölkünk, vigaggyon szivünk, hálát mongyon nyelvünk az egek urának, hogy megengette írnünk ezt az örvendetes szent napot. Az úr Jézus neviben kivánom e ház urának: hogy az Úristen ítesse erőben, egíssígben, szeretetben, bíkessígben minnyájunkkal együtt. Szivembül kivánom. E szó mondásom."
Mikor a lakzinál az első tál ételt behozzák, a vőfély a következő mondókát mondja:
"A mi böcsületes, jámbor atyánkfia ezelőtt harmadnappal általom tisztöltette magukat a mai dicsősíges napra egy tisztessíges ebídhöz, vagy vacsorához. De az idő rövidsíge mián, a mi ebídünk vacsorává változott. Ez a böcsületes, jámbor atyánkfia azon iparkodott, hogy igíretit mikínt teljesítse. Tyúkait levágatta, madarait leölette és az első tál ítelt átalam beküldette, s ez a böcsületes, jámbor atyánkfia kivánnya az Úristentül, hogy a ki az ő ítelibül és italábul részt vesz, az Úristen szolgáltassa testinek táplálására, lelkinek pedig vigasztalására. E szó mondásom."
A másik tál ételnél:
"Itt van a tehénhús mártással, tormával,
Jobb ez mint a héring, a vörös hagymával.
Ábrahám is ijjennel éle Sárájával,
Azért ílt oj soká a kedves párjával.
Bátran tehát ebbül, minnyájan egyenek,
Jó nagy szeleteket tányérra vegyenek,
Arra bűven mártást, de sót is tegyenek.
Húzd rá Bandi koma, hogy vígan legyenek."
A káposzta föltálalásakor:
"Paradicsomkertbül ippen most írkeztem,
Mej gyönyörű kertnek gyümölcsébül ettem,
Jóllehet, hogy ottan soká kertíszkettem,
Szíp fejes káposztát bűven termesztettem."
151Tyúkhústálaláskor:
"Szegíny kis tyúkocska tegnap kapargatott
És most már a víre vígkíp kiontatott,
Kísőbb forró vízbe meg is koppasztatott
És mostan a táblán föltrancsíroltatott."
Sült húshoz:
"Itt hozok sülteket számtalan sokfélit,
Köszörüjje meg hát ki-ki kése élit,
Hogy el ne csebitsa (így) tányérjának szílit,
Húzza kend meg komám rekedt hegedűjit."
Kásafeladáskor:
"Köleskását hoztam még pedig czukrozva,
Apró szőlővel van jól kipallérozva,
Meg van a teteje pörczözve, zsírozva,
Nem is kapta ezt meg a tűznél a kozma."
A kásapénzszedéshez itt is ugyanazt a verset mondják, mint mindenütt másutt.
A vendégek a vendégháztól való távozás alkalmával rendesen a következő mondókát szokták mondani:
"Hálaköszönet a kegyelem Urának, meg e tisztessíges jámbor atyánkfiának. Köszönetet és dicsíretet mondunk az elvett jókért, mit szeretett atyafiaival élveztetett. Kivánom a fölsíges Úristentül, hogy az íletben agygya meg ezersorosan is, az ílet után pedig a boldogok hazájában víg nílkül örvendhessen minnyájunkkal együtt, szivembül kivánom. E szó mondásom!"
Igen érdekes és ősi szokás Garamvezekény, Garamdamásd és Lekér vidékén az úgynevezett hajnali táncz, mely abból áll, hogy a lakodalmas nép hajnalban, mikor pirkadni kezd, kivonul a lakodalmas házból és a szabadban, már előre elkészített szalmatömeget meggyújtva, körültánczolja.
Ünnepi szokások.
Az ünnepi szokások és mulatságok közül a Betlehem-járás, a három királyok s a pünkösdi ünnepek régi szokásait lassanként majd mindenütt elhagyják, míg a husvéti öntözés úgyszólván általános. Az arató és szüreti ünnepek is mind ritkábbak lesznek. A fonóka mulatságot gyakorolják még Tild, Mohi, Csiffár, Aha, Nagysalló, Besenyő, Nemesoroszi, Garamlök, Kis- és Ujlóth magyar községekben. Lédeczen minden november elsején búcsút tartanak, mely nagy vígsággal és mulatsággal jár. Itt a farsangi mulatságban az ú. n. ismerkedési táncz van szokásban, a mely alkalommal rendszerint a legények 152jövendőbelijüket szemelik ki, a ki azután a legény kalapja mellé csokrot tűz. Kis- és Újlóthon a leányos házaknál május elsején a májusi fák felállítása szokásos. Általánosabb elterjedt szokás még a magyarok között karácsonykor az ablakok alatti kántálás. A búcsú napját majd mindenütt megtartják, kisebb-nagyobb korcsmai mulatságokkal.

JÁNOSRÉTI PARASZTHÁZ.
Saját felvételünk
Nyelvjárás.
Nyelvjárás és tájszólás tekintetében a magyarok között csak a garammenti magyar községek irányadók. A mit az e vidéken dívó nyelvjáráson és tájszóláson kivül találunk, az már csak eltorzítása, vagy eltótosítása az egyes kifejezéseknek, annyira, a mennyire az illető község a tót községekhez közelebb, vagy távolabb fekszik. A garammenti magyar ember a zárt a-t nyilt á-nak mondja, a nyilt á-t pedig majdnem o-nak ejti ki, míg a nyílt e-t nagyon gyakran úgy mondja ki, mintha i volna. Így aztán pl. az Andrásból majdnem Ándrós lesz, a kenyér meg kinyír-nek hangzik, a mint hogy sohasem mondja kegyelmed, hanem kigyelmed, kell helyett pedig a járja. Sűrűn használja a nyi és a not ragokat, pl. a helyett, hogy a komához megyek, vagy a birónál voltam, azt mondja, hogy a kományi megyek és a birónot voltam; azonban e ragokat nem mindenütt alkalmazza, mert pl. azt is mondja, hogy a patyikába (patikába) voltam. A no szócskát is nagyon szeretik alkalmazni; a helyett, hogy hát hol volt, azt kérdi: hát no hol volt? Hozzánk helyett a nálunk-at használja. Nem mondja, hogy "voltam a János sógornál, de ő nem jöhet hozzánk kaszálni,", hanem azt mondja, hogy "Vótam a János sogornyí, de ő nem gyühet nálunk kaszányi, mer már Juhászíknot (Juhászékhoz) megigérkezett." Vagy: "Hát no aztán, csak kigyelmed azt a perkít (pörköltet) csinójja ám." "No Isten ágya, futok, mer a zuram megszigy (megszid) ." "Osztángát mikor megyünk Lívoba (Léva)?" "Hát no bizon bekík má menni porczijót fizetnyi, megoszténd a kis cselídem má fenekedik rám no, honnem viszem be." "No bizon én is mindétig mondógátam, de halla nem haagattak rám." És így tovább. Besenyő tájékán meg van verve helyett azt mondják, hogy meg van verrel, ugyanott dunántúli tájszólásra vallanak az óma (alma) és a szama (szalma) hangzású szavak. A lédecziek palóczosan beszélnek. Nekik a szilva: széva, a dió: gyivó, az ispán pedig espán. Kis- és Újlóthon a varjút sereng-nek nevezik.
Gúnynevek.
A gúnynevek a magyarok között alig vannak elterjedve és inkább a hasonló elnevezésűek megkülönböztetéséül szolgálnak. Az igaz, hogy ezek is néha elég gúnyosak; így vannak nevek, mint: Totyakos Nagy Pista, Száraz Kis János, Röhögő Kovács Mátyás. Alsó- és Felsőváradon a piszkos embert pompos-nak, a borzast bajgacs-nak, a vastagot vaskó-nak, a kormánypártit császárnak, az ellenzékit meg Kossuthnak hívják. Egyes helyeken tót hangzású gúnyneveket használnak. Garamlökön: Detu, Ronyecz, Triczkóné, Czuczi, Hegyó, mind gúnynevek. Az idegent Bunsurnak (bonjour) hívják, az alacsony széles ember pedig már magyarosan: totya-feszes. A két Kálnán a Bander nevet használják gúnynév gyanánt, de hogy miért, annak biztos magyarázatát adni nem tudják, csak azt hiszik, hogy ily nevű furcsa emberek lehettek valaha e községekben. Lédeczen szintén tótos gúnyneveket használnak, mint Zaplacz, Hesó, Urbi, Skundgyi, Csanyi.
Közmondások.
Helyi vonatkozású közmondást, mely máshol ismeretlen, nagyon kevés helyen hallani. Garamlök vidékén van néhány érdekesebb. Így, ha valaki elrontja a gyomrát, arra azt mondják, hogy belakott (jól lakott), mint Hanza a gombóval (gombával). Ha valaki hiába töprenkedik, arra azt mondják, hogy tünődik, mint Gyurka az árokban. Ez a Gyurka ugyanis részeg fővel árokba esett és leült az árok aljába, tünődve, hogy miképen jőjjön ki onnan. Megberetválták, mint Samuék a gombóczát (gombóczot). Olyan emberre mondják, a ki fölösleges munkát végzett. Megölték, mint Fábiánék a szalmazsákot, (t. i. disznó helyett.) A lédecziekre ráfogják, hogy Érsekújvárról haza feküdtek, t. i. annyira leitták magukat, hogy míg hazaértek, többet feküdtek a földön, mint mentek. Azt is rájuk fogják, hogy a tejfelt sáros csizmával mérték, és ha ott valaki piszkos edénynyel merít tejet, vagy tejfölt, rá is szólnak, hogy te is úgy mérsz, mint a lédeczi ember. Ezek azonban csak állítások, melyeknek alapjuk nincsen.
Babona.
A magyar vidékeken a nép nem babonás és a mi babonát ismernek, az általános az egész országban. Leginkább az álmokból következtetnek, a 153szemmel való verést is ismerik, czigányasszony jóslásaira is adnak, álmaikat magyarázzák, tartanak a kutyavonítástól is. Ha a kutya felfelé nézve vonít: tüzet, ha lefelé néz: halált jelent. A kinek a kuvik megszólal, az meghal. A szarkacsörgés vendéget jelez. Ismerik a rostaforgatást. Ha valami elvész, akkor olló hegyére rostát szúrnak és a merre a rosta fordul, arra vitték el az elveszett tárgyat. Kis- és Nagyszecsén, de másutt is, hisznek a boszorkányokban, meg vannak róla győződve, hogy ha a tehén nem ad tejet, meg van babonázva. Érdekes a nagyodi babona halálozás alkalmával. Ott, ha egy fiatal gazda meghal, koporsója után az udvar hosszában a lovakat kivezetik az istállóból, a gyászasztalt pedig, melynél a lelkész fungált, felborítják, hogy azután többé senki a házból ki ne haljon. Lédeczen a szárazbetegséget a betegnek gyakori megmérésével hiszik gyógyíthatni. Érdekes babonáról kapunk értesítést Verebély vidékéről, Dillesz Sándor úrtól, ki azt a következőleg írja le:
"A nép között, különösen a verebélyi járás területén van elterjedve, a majd minden községben található javasasszonyoknál, a csíszolt kőkor eszközeivel való kuruzsló gyógyítás, különösen torokfájások és gyuladásos daganatoknál. Ezek az eszközök többnyire kő-ékek, vagy őrlő-kövek. Ez utóbbiak a kőkorszakban való hosszas használat által többnyire tojás-alakot nyertek s innen van, hogy azokat "Istennyila-kövek"-nek, emezeket pedig "mennykőtojások"-nak nevezik. E köveknek a gyógyító varázserejét hét éven át készítik elő és pedig akként, hogy a római katholikusoknál itt szokásos húsvéti bárány- és kalács-szentelésnél az ilyen követ becsempészik a szentelendő tárgyak közé s ezt hét éven át, mindenkor más és más templomban ismétlik. A szerintük így varázs-erőt nyert kővel azután - különféle imák között - a betegek gyuladásos részeit símogatják. Persze, hogy a betegnek jól eshetik, a többnyire tükörsima serpentin- vagy quarzit-palakőnek hideg érintése. Az itt előadottakat több, 1893-1895. években a verebélyi főszolgabirói hivatalban felvett hivatalos jegyzőkönyv és elkobzott eszköz igazolja, melyek már Barsmegye múzeumába kerültek.".

KÚNOSVÁGÁSI PARASZTHÁZ.
Saját felv.
A németek.
A németek letelepedése akkor vette kezdetét, mikor a bányászattal nagyobb mértékben kezdtek foglalkozni. Ezek utóbb az erdőkben favágással (németül "häue") is foglalkoztak és innen származott nevük is: "Krickehäu"-ok. 154Ma Barsban csak Körmöczbánya körül találjuk őket, de hasonló népszokású és kiejtésű németekre szórványosan Hont- és Nyitramegyében is akadunk. Történeti nyomok arra engednek következtetni, hogy Csehország északi részéből származtak, mert nyelvük is hasonlít a cseh-német nyelvhez, melylyel a szepesi "Gründner"-ek nyelve is rokon. Bár egy és más szokást a magyaroktól is átvettek, leginkább a megye lakosságának zöme: a tótok voltak reájuk hatással és azért az eltótosodás közöttük igen terjed, különösen mióta gyermekeiket tót községekbe kénytelenek járatni. Ma már papjaik is tótok s nemcsak közlekedési nyelvük a tót, de a tót prédikácziókat is szívesen hallgatják.
Építkezés.
Házaikat csak Körmöczligeten építik tisztán kőből, különben vegyesen fából és kőből, bár Kapronczán, Kúnosvágáson, Jánosréten és Jánoshegyen a tiszta faházak szokásosak. Vályog- és fecskerakású házak Pálosnagymezőn láthatók. A fedés leginkább sima, de Kapronczán, Újgyarmaton és Jánosréten garádos tetőket is találunk. Az anyag vegyes, zsupszalma és zsindely.
Jánoshegyen az épületek nagy része emeletes. Elől van a szoba, hátul a konyha és az emeleten a kamara. A hol a házak földszintesek - és ilyen a legtöbb német községé - ott az első szoba után van a pitvar, mit konyhának is használnak; ezt követi a kamara és ezen túl van az istálló. A legjobb módról tanúskodnak a jánosgyarmati német házak. Itt az új házak építésénél már a földszinten is, ép úgy mint az emeleten, egy-egy lakást építenek két ablakkal és konyhával ellátva. Az ily házak terméskőből vannak, minden külső vakolás nélkül, csak ép a kövek összeillesztésénél használnak egy kis meszet. Kaput és kerítést nem találunk. Az istállók és kamarák külön vannak. Kútjuk nincs, mert mindenütt forrásvíz van. Az emeletes részeken körülfutó szűk deszkatornáczczal is találkozunk. Előkertek csak Újgyarmaton és Dóczifürészen vannak.
Életmód.
Életmódjuk olyan, hogy van közöttük sok öreg, ki húst csak nagyritkán evett. A nő műveli a földet, maga húzza az ekét, a férfi házalni jár. A tojást, tejet, vajat inkább eladják, semhogy saját czéljaikra használnák fel. Valláserkölcsi szempontból nem igen esnek kifogás alá s csak a pálinkaivást sajátították el a tótoktól. Foglalkozásuk bányászat, favágás, cserépedénykészítés. Jövedelmük nem nagy s így külsejük, megjelenésük nélkülözésekről tanúskodik.
Testalkatuk magas s csak ott, hol a tótokkal összeházasodtak, találunk alacsonyabb termetűekre. Feketehajú nincs közöttük, csak barna és szőke. Szemük barna, szürke, kék. A nők kisebbek a férfiaknál.
Ruházat.
Eredetileg ruházatuk barna szövetből készült és mint Schwicker írja (Schwicker: Die Deutschen in Ungarn) a szamojedekhez hasonlítottak. Külsejük egyáltalán nem árulja el a németet. Csak épen dalaik, mondáik, regéik, miket az anyanyelvben megőríztek, tanúskodnak faji jelegükről.
Mai ruházkodásuk igen változatos és a magyarokétól nagyban elüt. A férfiak felsőruhája leginkább fehér darócz vagy fekete és kék posztó. A nők kartonban járnak, csak a mellényük (fűző helyett) szokott selyemből lenni. A férfiak fehér szürt viselnek, vörös-sárga-kék kivarrással; ha a szür szürke, akkor fekete paszománttal van díszítve.
A szür neve "siricza", a kabáté "rock" vagy "kapenrok", a nadrág "housen" vagy "husa", a mellény "lajbl", "lajbale", a kis kabát "rekale", a kalap "hütale", a suba "halenke", a bocskor "pancsuch", a csizma "stibl", Kapronczán "sajch".
A nőknél a hosszú téli kabát "longe rouck", a kabát "kosszetl", a szoknya "varbe, kitl, kitale", a fűzősmellény "pruszlek" vagy "bruszflek", másutt "öln, mudeln, midale, mädele", míg Kapronczán az ingbetét neve "ibbemidele". Az ingváll "midal" vagy "midale", a féling "mudeln", az alsó hosszú ing "pendale" vagy "pendl-hemp". A kötény "sürczale" vagy "sircztoch", a fejkötő "haubale" vagy "haup". A kendő "tüchale", a párta "hautüchl", a nyakravaló "holsgelale".
Kapronczán még megvan a férfiak régi divatú ünneplője. Ez sötét-kék, lehajtott gallérú, rövid kabát, ugyanolyan színű magyar nadrág, mely világos kék zsinórral van magyarosan kivarrva. A kabátot két tenyérnyi széles, 155vörös zsinóröv veszi körül. Ez az öv négy részből áll, minden részben negyvennégy vékony zsinór van összekapcsolva, úgy hogy az öv százhetvenhat zsinórból áll. A férfiaknak Jánosréten az ünneplő kabátja, nadrágja sötét, magyaros. A darócz-nadrágok vörös-fehér zsinórzattal vannak díszítve. A kapronczaiak pörge kalapot is viselnek, melynek karimája zölddel és vörössel van kivarrva.
A nők tarka, virágos mellényeket hordanak, leggyakrabban selyemből; ennek szélei vörös vagy kék selyemből álló szegélylyel vannak körítve. A leányok hajukat befonják s tarka selyempántlikát tűznek bele. Az ing elejét rendesen rikító színű szalaggal kötik össze a nyakon. Pálosnagymezőn gallérkát hordanak, melyet kivül a mellényen vagy a kabátka fölött viselnek. Az ingujjak széleit némely helyeken pamuttal kihímezik. Ékszert nem ismernek. Csak rézgyűrűt és fülön-függőt hordanak.

JÁNOSRÉTI NÉPVISELET.
Saját felvételünk
Keresztelési szokás.
Bars vármegye német vidékein keresztelési szokás az, hogy mielőtt a kisdedet a templomba viszik, a keresztszülőket édesített pálinkával és kalácscsal vendégelik meg, a keresztszülők pedig pénzajándékot csúsztatnak a kisded vánkosába. Ez a szokás Jánosgyarmatán oda módosul, hogy csak abban az esetben vendégelik meg a keresztszülőket, ha az újszülött fiu, mely esetben a pálinkából egy cseppet a kisdednek is adnak. Pálosnagymezőn a keresztelésnél többnyire csak nők vesznek részt.
Lakodalmi szokások.
A lakodalmi szokások nagyon egyszerűek. A vendégsereg a templomból a vőlegény lakására megy, a hol reggeli várja őket. Innen a menyasszony lakására térnek, kit azután a szüleitől kikérnek, miközben a vőfély a bibliából vett idézetekkel és Ádám és Éva esetéből merített következtetésekkel bizonyítja a házasság szükségességét és azt, hogy az asszony férjét követni tartozik, mire a menyasszonyt kiadják és most már a menyasszonynyal együtt térnek vissza a vőlegény lakására. Itt megkezdődik a lakoma, a hol ép úgy, mint a magyaroknál, a vőfélynek van a legtöbb mondani valója. A vőfélymondókák itt majdnem kizárólag a bibliából vett idézetekből állanak és odairányulnak, hogy a házasság ősi szokását ismertessék, bizonyítgatva, hogy ez az intézmény egyenesen Ádám és Évától származik. E közben bölcs tanácsokat osztogat a menyasszonynak és a vőlegénynek, melyeket az ó-testámentomból vett példákkal illusztrál. Étkezés közben szedik össze a menyasszonynak szánt ajándékokat is és gyűjtenek a muzsikusok számára.
Érdekes a Pálosnagymezőn dívó szokás: az ú. n. kalácsos asztal. Mikor ugyanis a vendégsereg a menyasszony-kikérés után a vőlegény házához tér vissza, a menyasszonyt a szobában asztalra állítják, melynek közepén egész a szoba mennyezetéig érő kalácsgarmada van felállítva. A menyasszony a vőlegénytől ajándékba kapott csizmát felhúzva, háromszor körüljárja vele a kalácshalmazt, mely után a vőlegény a menyasszonyt leemeli az asztalról és csak ekkor kezdődik a lakoma, kalács és pálinka mellett.
156Meg kell itt említenünk, hogy a németeknél csak Jánoshegyen házasodnak a legények a katonasor előtt. A többi községekben a legények 23-26, a leányok 17-24 éves korukban.
Ünnepi szokások.
Az ünnepi szokások és mulatságok közül nem lesz érdektelen felemlítenünk, hogy Körmöczbányán miként szokták a közönséget a karácsonyi játékhoz meghívni:
"Hoi't bolln be a komoidi agetîre, vom grausame tihraische kînig Hehrodes. Des Stick is geot (gut), die preob (Probe) ist ach geot (gut) ausgefallen. De Hean (Herren) zaln nach Pulibe (Belieben), klân Fretzal (Kinder) das Halbete."
A mi magyarul körülbelül annyit tesz: Ma egy játékot akarunk rendezni, a tirannusról, Herodes királyról. A darab jó, a próba is sikerült. Az urak tetszés szerint fizetnek, gyermekek a felét. - Újévkor a körmöczbányai német a következőkép köszönti az embert:
"Ech bönsch aeüch a dem näuen jóa dem lün Gesond ünd âinikat, den Segen Gottes ont nach dem zeitlichen Lêben da ebiga Wraid ont Selekat."
Ennek magyar értelme pedig: "Kivánok újévre azoknak, kiket szeret, egészséget, megelégedettséget és egyetértést, meg isten áldását és a túlvilágon is örök boldogságot." A többi ünnepek alkalmával a következő szokások vannak divatban:
Kékellőn három-királykor három legény jár házról-házra piros, fekete és zöld ruhába öltözve. Újgyarmaton és Jánosgyarmaton karácsonykor a pásztorok és a pásztorfiúk vesszőket hordanak szét a házakhoz. Kúnosvágáson, Jánoshegyen és Jánosréten Szent János napjának előestéjén régi seprükből és rossz kosarakból a községek körüli dombokon örömtüzeket gyújtanak, melyeket a legények énekelve körültánczolnak. Kúnosvágáson pünkösdkor fákat állítanak fel a templomnál. Pálosnagymezőn hamvazószerdán valakit szalmafonatba bújtatnak és azzal végigjárják a lakházakat. Jánosréten karácsonykor a legények házról-házra járva énekelnek, a húsvéti öntözés pedig már vasárnap éjjel kezdődik. Szokásban van még a farsangi táncz, a mikor a legények házról-házra járnak tánczolni. Kapronczán a legények pálczákon átugrálva tánczolnak. A búcsút is majd mindenütt megtartják. Sőt a pásztorokat meg is vendégelik.
Nyelvjárás.
A körmöczvidéki németek nyelvjárását kitünően jellemzi Hlatky József tanár, e vidéknek alapos ismerője, a ki erről a következőket írja:
"Nyelvében alig vehető észre számbavehető eltérés a városi köznép nyelvétől. Egyes magán- és mássalhangzók elváltozása vagy szóvégi kihagyása, mikor W helyett B-t, F és V helyett W-t mond s az r-t a szó végén ki nem ejti, még inkább a szokatlan magánhangzók és diphtongok használata, jellemzik a szomszédvidéki népnek dialektusát is. Említést érdemelnek egyes sajátságos szóképzések, melyek ugyan tiszta német szók, de semmiféle más német szójárásban nem használatosak. Ime néhány példa: flugs = schnell (hamar), fiëpes = fürbass, vorwärts (előre), harr-n'amiëkal = warte nur ein klein wenig, ein Merklein (várj csak egy kevéssé), Fiëbitte - Frühling, Frühwetter (tavasz), Holdebär vagy Holdebous - Wer, vagy Wasimmer (jött-ment, hitvány), a-glá = glaubst, freilich (hogyne!) gelst-ja = gilt's ja (ugy-e?) hich-ja = schau (lám!), Peche' = Glas, Becher (pohár), Krümm = Stock (bot), Meeräppal vagy Krumpal = Meeräpfel, Grundbirnen (burgonya), he-j-ebb = herbe (fanyar), Schlickemilich = gestockte Milch (aludt tej), Mimele = Muhme (nagynéne), Schnur = Schwiegertochter (meny), Gespon = Mitgenosse (társ), Eidom vagy Ádäm = Eidam (vő), - Schlutz, Grau, Spôt megvetést vagy utálatot kifejező szidalomnevek."
Ehhez még csak néhány magánhangzó mikénti kiejtését akarjuk hozzátenni. Így â-t mond ei helyett (hâlig = heilig, ânikât = Einigkeit); ő-t használ ü helyett, (öbalebt = überlebt), az eu-t pedig äu-nek, vagy gyakran oeü-nek is ejtik.
Mutatóba álljon itt egy kúnosvásági dal:
Ist álls a-s, ist álls a-s
ha-l-i Geld abe ha-l-i ka-s
ha-l-i Geld, sa trink ech bei
Ha-l-i ka-s, sa lä echs sai!
157Magyarul: Mindegy az, mindegy az, ha pénzem van, vagy ha nincs, ha pénzem van, bort iszom, ha nincsen, hát nem iszom.
Ezt meg Jánosgyarmaton gyűjtotték:
Der Kukuk setzt of em âst,
Kimmt a Regen macht nen nâss,
Kimmt a báma Sunneschêi,
Troigen em Kukuk de Wedelêi'.
Magyarul: Kakuk ül az ágon, ha eső jön vizes lesz, ha napfényre megy, száraz lesz.
Végül még két népdalt iktatunk ide:
Prampai, Prampai szmaisz mi nide,
Ben is aufstie, sauf i bide,
Ben i main Rok vull verkaufen,
Prampai, Prampai muss i saufen.
Magyarul ez: Hej, pálinka verj le engem; - Ha felkelek újra kezdem. - Kabátomat is eladom, - De pálinkát mégis iszom.
Vagy a következő:
Hott geschnait und noi gevrorn, noi gevrorn,
Hom main tauzn schotz velaorn, schotz velaorn.
Hone velaorn und noi gevfone, noi gevfone,
Ist mai schatzal boider koumme, boider koumme.
Értelme magyarul körülbelül a következő: Havazott és fagyott is, és fagyott is, - Elhagyott a babám is, a babám is. - Elhagyott, de megleltem, de megleltem, - Visszajött a kedvesem, a kedvesem.

KAPRONCZAI NÉPVISELET.
Saját felvételünk
Babonák.
A németek babonái közül megemlítjük, hogy Pálosnagymezőn hisznek a megholtak visszatérésében, a kik szerintük rokonaiknak vagy ellenségeiknek megjelennek. Kékellőn érdekes babona az, mely szerint, ha karácsony előestéjén a vacsoránál valaki a fejét a kezére támasztja, egész éven át keléses lesz a teste. A mikor pedig a víznél súlykolnak, azt tartják, hogy a mily távolba a súlykolás zaja elér, zivatar lesz. Újgyarmaton, mely község magas hegyek és erdők között fekszik, a villámláshoz és mennydörgéshez fűznek különféle babonát. Természetes, hogy itt is megvan az a szokás, mint majdnem mindenütt másutt, hogy a felhők elé harangoznak.
158A tótok.
A vármegye lakosságának túlnyomó része tót. A hegyek között annyira megszokták az éghajlatot, a természet adományait, s oly nagy számban laktak itt abban az időben, mikor a honfoglalás nagy munkája végbement, hogy e földet sohasem hagyták el, hanem ellenkezőleg, az itt letelepülők is kénytelenek voltak szokásaikat elfogadni s nyelvöket elsajátítani. S ez megadta a megye színezetét is.
A tótok leginkább középtermetűek, de van közöttük szálas magas alak is. Viszont ott, a hol a foglalkozás megtöri az ember fizikumát, gyakran találunk alacsony, csenevész növésű tótokat is. A férfiak leginkább barnák és szürke szeműek; a nők túlnyomó része szőke, kékszemű, bár itt is nagy számban van kivétel.
Építkezés.
A barsmegyei tótok építkezése alig különbözik a magyarokétól. Házaik fő ismertető jele a garádos zsuptető. A falak is díszesebbek mint a magyaroknál, de a házak külseje és beosztása csaknem ugyanaz. A legtöbb helyen külön építik az istállót. Építkezési anyaguk a kő és vályog, de azért szórványosan akadnak oly tót községek is, hol gyakori a tégla, a vert fal, a fecskerakás, a favázas építkezés. A tornácz a legtöbb helyen szabad, de elvétve van fedett is. A csúcsfalak is szokásosak. A falak díszítése már nagyobb változatosságot mutat, mint a magyaroknál. Leginkább kék, sárga, piros és zöld színekkel festik a díszt, a mely épen csak sávok meghúzásából áll. Másutt a falat félméternyi magasságban feketére festik. Némely helyen a homlokzaton szobor-fülke van szentképpel, a csúcsfalon pedig kereszt. Az ablak-közöket és a deszkát vörös, kék, zöld, sárga színekkel díszítik, köztük virágdíszekkel is.
A kapuk deszkából készülnek. Itt-ott rácsosak is, de vannak olyanok is, melyek kő-oszlopokkal bírnak. A kapu felső ívén három kőgolyó nyugszik, oromzata vésett, piros, kék, sárga színekkel festett, jobbról-balról rendszerint a magyar korona van, ezek között vésett szalagban a tulajdonos neve és az építkezés évszáma. A kapu-oszlopok vésett és kifestett díszítésekkel vannak ellátva, melyek leginkább mértani ábrák: körök, félkörök, vagy szögek, némely helyen virágokkal együtt szerkesztve. Ezek a díszes kapuk különösen a jobbmódú tót vidékeken terjedtek el. A kutak kávásak és gémesek; kevesebb a kerekes. Előkertek is vannak, de nem minden községben.
Ruházat.
Bars vármegye tót vidékein szintén elég változatos a nép viselete. A férfiak fehér, szürke és barna halinát, vagy sötétszínű posztót használnak, a nők perkál, vagy kartonruhát, ritkábban selymet és bársonyt is. A férfiak felöltője a legtöbb helyen a fehér szűr, egyszerű vörös és kék kivarrással. De használnak szürke szűrt is, szintén vörös és kék szegélylyel, vagy egyszerű czifrasággal. Barna szűr divatos Koszoruson, fekete pedig Alsó- és Felsőzsadányon, Felsőtótin és Svábon, vörös, fehér és zöld kivarrással. Egyes helyeken bekecset, gubát, subát és ködment is hordanak. A subát és gubát rendszerint színes szegélylyel, vagy egyszerűbb kivarrással. A ködmen kivarrása, különösen Dobóberekalján, tulipántos. U. n. kosutkát viselnek Felsőapátin és Magasmarton.
A ruha-elnevezéseknél nagyon sok oly kifejezést találunk, melyet a magyarok és németek is használnak; ilyen a kaczabajka, lipityka, kaczika, kaczi, kabát, pruszlik, lajbli, szuknya, vizitke, otthonka (házi kabát), továbbá a németeknél is használatos kifejezések, mint kitla, holstuch (nyakkendő), unterczig (alsó kabát), fiertuska (kis kötény), pantofle (félczipő), pantel (szalag), sliffer (rövid kabátka). Természetes, hogy ezek az elnevezések leginkább oly vidékeken vannak használatban, a hol a különféle nyelvű községek egymással érintkeznek. Lábbeli legnagyobbrészt a sima szárú csizma, de azért bocskort is elég sűrűn hordanak. A módosabb vidékeken a fiatalabbak ránczos szárú csizmát is viselnek.
Hímzést a tót vidékeken a nők és leányok sok községben alkalmaznak. A használt színek rendesen vörös, kék, sárga és zöld, néhol azonban fekete és barna is. A fejkendőn, a főkötőkön, ingvállon és galléron arany és ezüst szálakkal hímeznek s egyes helyeken: Felsőbesenyőn, Határkelecsényen, Kiszelfalun, Oszlányon, Geletneken, Szénásfalun a mellényt is kivarrják.
Sok csipkedíszt alkalmaznak Mocsáron, Németin, Kovácsin, Csáradon, Geletneken, Szénásfalun, Apáthegyalján. Ékszer gyanánt leginkáb rikító 159üveggyöngyöket, különösen az ezüstözötteket fűzik nyaklánczba. Gyűrűket is viselnek, leginkább rézből, néhol azonban ezüstből is.
Érdekes a brogyáni népviselet, hol az idősebb férfi majdnem földig érő, egész sima, fehér darócz-szűrt visel, csupán fent vörös-zöld hajtókával, melyen a készítés évszáma van kivarrva, vagy ugyancsak majdnem földig érő bőrbundát, fehér, fekete és vörös bőr-kivarrással, fekete báránybőr prémszegélylyel. Az idősebb asszonyok rókaprémes bőrbundát viselnek, vörös, zöld és fehér bőrszegélylyel. A leányok sok-ránczú fehér pendelyt hordanak, elől-hátúl ránczos ingvállal, melynek kézelője ki van hímezve, derekukat széles, fehér öv veszi körül, nyakukon külön csipkegallért viselnek, mely különféle színekkel van kihímezve. A férfiak magas, levágott czukorsüveg alakú, keskeny karimájú kalapot viselnek.
Óbarson, mint általában e vidék tótjainál, a férfiak ruházata egészen magyaros. Érdekes az asszonyok fejdísze, mely különös alakú és sajátságosan horgolt vastag csipke. A felső derekat hosszabbra veszik, a szoknyát pedig a csípő alatt símán és feszesen viselik és ehhez varrják az ezer ránczú pendelyt.

ÓBARSI PARASZTHÁZ.
Saját felvételünk
Népszokások.
Ott, hol a tót vidék a magyarral, vagy a némettel érintkezik, átveszi ezeknek a szokásait is. A komatál sok helyen dívik, a mikor a komák a gyerekágyban fekvő asszonyt étellel és itallal látják el. Az aranyosmaróti járásban, különösen Szelepcsény, Kisfalud és Malonya vidékén egy férfit és egy nőt hívnak meg komának, de ritka esetben házastársakat. A legtöbb helyen a keresztszülők, a keresztelés után, a gyerekágyban fekvőnek két ízben küldenek ennivalót és pedig első ízben csupán valami könnyebb ételt, másodízben pedig kalácsot, húst és pálinkát. Kisaranyos vidékén a bábát illeti a keresztszülők felkérése. Ilyenkor a bába a komákhoz édes pálinkát visz, megmondja nékik, hogy ki küldi, azután megkinálja őket és ebből tudják, hogy őket szemelték ki keresztszülőknek. Velsicz vidékén a keresztelési lakomához az enni- és innivalót a komák és a vendégek hozzák magukkal. Az aranyosmaróti járás sok községében a keresztelési 160lakomát csak a keresztelés után való vasárnapon tartják meg. Koszorús vidékén a keresztelési lakomán csak kalácsot és édesített pálinkát fogyasztanak. A komák majd mindenütt pénzt, - egy-egy koronát - dugdosnak a gyermek vánkosába. A bába díjazása a legtöbb helyen a komák kötelessége. Rudnó vidékén érdekes az a szokás, hogy a keresztelés után a templomból hazavitt kisdedet sohasem viszik be a ház ajtaján, hanem az ablakon át nyújtják a szobába, azt tartván, hogy akkor a gyermek nem hal meg, ha pedig mégis meghalna, akkor azt a rosszúl választott komáknak tulajdonítják.
A házassági szokások is csak néhol térnek el a magyarokétól és a németekétől. A vőfélyek rendszerint három nappal az esküvő előtt hívják meg a vendégeket. A vőfélyek rendesen fiatal emberek, de Fenyőkosztolány vidékén idősebb ember teljesíti e tisztet. A templomból legtöbbször víg zeneszó mellett szoktak a vendégek a lakodalmas házhoz visszamenni. A legtöbb vidéken a házasságkötés az anyakönyvvezető előtt, a lakodalmat megelőző vasárnapon történik. Maholány és Ebedecz vidékén aznap este a rokonok rövid vacsorára gyűlnek össze. A templomból visszajövet a násznagy hosszú mondókát mond, a bibliából vett idézetekkel, melyben mindig az első emberpárral kezdi. Ezután ebédhez ülnek, ebéd után kezdődik a táncz, mely vacsoráig tart. Vacsora után a násznagy hosszú tót mondókával szétosztja a kalácsot. Azután távoznak, de reggel ismét összejönnek reggelihez, mely a lakodalmat befejezi. Rudnó vidékén a násznagy fizetést is kap, a vőlegény és az örömszülők módjához képest egytől-nyolcz forintig. Ezért tartozik a násznépet rendezni, a lakodalomnál a szokásos mondókákat mondani és a rendre felügyelni. Kisaranyos, Velsicz és Csejkő vidékén a lakodalom három napig is eltart. Kezdődik már az esküvő előtti és folytatódik az esküvő utáni napon is és pedig úgy a vőlegény, mint a menyasszony házánál, sőt Velsiczen az esküvő utáni nyolczadnapon még dunyha-áldomást is tartanak, a mely szintén lakzival van egybekötve. Nagyherestény vidékén, a menyasszonynak a szülői házból való kiköltözése alkalmával, a láda és guzsaly kiváltása is szokásban van, míg Garamrév vidékén a menyasszonynak a vőlegényt kell kiváltani. Itt, mikor a menyasszonynak a fejét fejkötővel kötik be, a vőfély czifra mondókákat mond. Fenyőkosztolány vidékén a vendégek az esketés után dalolva mennek a kocsmába, a hol dudaszó mellett addig mulatnak, míg a lakodalmas házhoz ebédre hívják őket. Ugyanott a nászvendégek néhány kalácsot, vagy egy kenyeret és egy liter pálinkát visznek magukkal a lakodalmas házhoz. Kis- és Nagykeresnye, Kisugrócz és Brogyán vidékén az esküvőt követő nap reggelén a menyasszonyt kelengyéjével, tulipántos ládájával és ágyneműjével együtt kocsira rakják és úgy viszik végig a falun, hogy a lakosok a kelengyéjét lássák. Óbarson az esküvő után a menyasszony házánál gyűlnek össze a vendégek és csak ebéd után viszik át a menyasszonyt nagy pompával és bandériummal a vőlegény házához. Mogyorómálon, az ottani vidéktől eltérően, csak egy napig tart az ünnepség, azonban az eljegyzést is külön lakomával ülik meg; de az asztalra csak kávé és kalács kerül. Úgy itt, mint Koszorúson a menyasszony haját esküvő után lenyírják. Simonyban az új párt zeneszó mellett kísérik haza a templomból és ez a szokás dívik Csejkő, Hizér és más községekben is. A mulatozás mindenütt zene mellett történik, csak Vihnyepeszerényen nem, a hol a lakodalom alatti pisztolydurrogatás dívik, a czigányzenét pedig gyakran a duda (gajdos) pótolja. A vőfélyi tisztet, a meghívást kivéve, a legtöbb helyen a násznagyok végzik, csak a lévai járás tót vidékén szerepelnek ily alkalmakkor a vőfélyek, míg más vidékeken csak elvétve.
A tót vidékeken Solymos, Garamapáti, Dobóberekalja, Garamújfalu, Garamkeszi, Németi, Kovácsi, Csárad, Gesztőcz, Mankócz, Szentmárton, Kis- és Nagyülés, Tolmács, Csejkő és Garamszőlős községek azok, a hol a legények még a katonasor előtt sűrűbben nősülnek, és pedig rendesen 18-19 éves korukban. A többi községekben 23-26 év között.
A vármegye tót vidékein is csak egyes helyeken találunk érdekesebb ünnepi szokásokat. A Betlehemjárás, három-királyok, a pünkösdi, az arató és a szüreti ünnepi szokások mindinkább eltünnek. Általában és majd minden 161községben még a husvéti öntözést tartják fenn és az arató ünnep is elég gyakori. Ritkább már és régi jelentőségéből sokat veszít a Betlehemjárás és a három-királyok, míg ellenben a fonóka még mindig sok helyen divatozik, azonban némely vidéken a legények részvétele a fonókákban el van tiltva. Szklénón, Mocsáron és Peszerén a májusi fa állítása divatos, melyet a legények éjnek idején a leányos házak előtt állítanak fel. Míg ezt azonban Mocsáron és Szkénon pünkösdkor teszik, addig Peszerén úrnapján. Nagyszelezsényben a husvéti öntözést a legények már éjfélkor kezdik és a megöntözött leányoknak ezért még fizetni is kell. Ugyanott virágvasárnapján a leányok felpántlikázott fűzfaággal járnak az abalakok alá énekelni és tojást szedni. Simonyban a legények zeneszó mellett egy csoportban járnak öntözni a leányos házakhoz. Ott egyet tánczolnak, a leányoktól pénzt gyűjtenek, melyből azután valamelyik vasárnapon tánczmulatságot rendeznek. Velsiczen a husvéti öntözés úgy történik, hogy a leányokat egyszerűen a sekély patakba fektetik. Fenyőkosztolányban a legénység szintén egy csoportban jár öntözni a leányokhoz, a hol meg is vendégelik őket. Másnap azután a leányok járnak körül és megkezdődik a fűzfavesszőkből font korbácsokkal való zsubrikálás vagyis vesszőzés, mely alól a legények csak tojásokkal válthatják meg magukat. Alsózsadányban vízkereszt napján négy legény járja be a házakat, az egyik viszi a világító csillagot, a többi három pedig a csörgős botot. A házaknál pénzt adnak nekik, melyet a templom javára fordítanak. Sváb községben vízkereszt napján legények helyett három leány járja be énekelve a házakat. Garamszőlősön a leányok karácsony előestéjén szent énekeket dalolva házról-házra járnak. Koszorúson a pásztorok és a gyermekek a háziállatok tulajdonosai között karácsonykor vesszőket osztanak szét, a lakószobákat pedig szalmával hintik be és ezt a szalmát újévig nem söprik ki. Csejkőn a legények dudaszó mellett, énekelve járnak házról-házra karácsony napján. Felsőzsadányon karácsony estéjén a legényeket a leányos házaknál megvendégelik és pénzt is adnak nekik. Másnap azután a legények házról-házra járnak énekelni, az öszegyűjtött pénzt pedig templomi czélokra szánják. Geletneken keresztelő Szent-Iván napjának előestéjén a leányok a mezőn összecsoportosulnak és a legényekre gúnydalokat énekelnek. A búcsút mindenütt megtartják, azonban Barsrudnón a Szent-Anna napját követő vasárnapon külön búcsút is tartanak, melyet a nép magának foglal le és nagy vígság között ünnepli, míg a Szent-János napi egyházi búcsú csendesebben folyik le. Kisfaludon az aratási ünnepkor az a szokás uralkodik, hogy a gazda a koszorúvivőt tréfásan megvirgácsolja és vízzel öntözi le.

LÉVA JÁRÁSI PARASZTHÁZ KAPUJA.
Saját felv.
162Nyelvjárás.
A tót vidékek nyelvjárása e vármegyében nem lehet fejtegetésünk tárgya; de annyit mondhatunk, hogy a verebélyi, szentkereszti és körmöczbányai tótok nyelve több tekintetben különböző. Gyakran kevernek nyelvükbe magyaros vagy németes kifejezéseket, a mint a magyar, vagy a német községekhez közelebb esnek és az illetőkkel érintkeznek.
Gúnynevek.
A tótok között, leginkább megkülönböztetésül, használják a gúnyos jelzőket, azonban azért találkozunk gúnynevekkel is, így Svábon a kardos menyecskét komanda-nak, Felsőtótin a leleményes embert englicsan-nak (angol) nevezik. Feketekelecsényben a czifrálkodó férfit czilinder-nek, Lengén azt, a ki valami csinyt követett el, valach-nak, Nagy-Mányán a csinyttevő embert kujon-nak nevezik. Szklénon és Mocsáron minden egyes embernek van gúnyneve, a szerint, a milyen hibát, ügyetlenséget követett el, vagy egyébként szerepelt. Zsitván és vidékén az állami erdőhivatal tisztviselőit fafinánczok-nak és a megyei faiskola kezelőjét hernyószedő-nek mondják tótul.

FELSŐTÓTI NÉPVISELET.
Saját felvételünk
Népmondák.
A tótok között szorosan helyi vonatkozású közmondásokra nem bukkanunk, de egyik-másik helyen érdekes mondák vannak elterjedve. Így Szklénón azt mesélik, hogy hajdan a határban lévő egyik hegytetőn lakó vörösbarátok bőrhídon csúsztatták le magukat a völgybe. Ugyanez a monda járja Alsókameneczen, a hol állítólag a kesselőkői várból jártak le ilyen hídon és hogy ezt a várat a nemeskosztolányi várkastélylyal alagút kötötte össze. A Barsrudnó fölötti Hradek nevű hegyen a lakosok szerint rabló-vár volt. Mocsáron egy hegyközi tisztást královstol-nak neveznek, mert ott a monda szerint Mátyás király egy vadászat alkalmával megebédelt volna. Ugyanitt Jánosik rablóvezért övezik dícskoszorúval. A monda szerint csodás erejű volt és bámulatos tetteket vitt véghez. Ezek közé tartozott az is, hogy Körmöcz- és Selmeczbánya között az ezüst-szállítmányokat, bárhogy őrizték is, mégis mindig elrabolta. Garamszentbenedeken sokat mesélnek egy elhagyatott pinczéről, honnan mindig gyermeksírás hallatszott, de ha valaki utána kutatott, semmit sem talált. Mesélnek egy vízi emberről is, a kinek a szemeiből és füleiből víz csurgott és a ki a vár alatti hajdani mészárszékbe húst lopni járt, de sohasem tudták elfogni. Mesélnek a fejetlen barátról, a ki a vár melletti patak hídján szokott állani, de ha valaki közeledett feléje, azonnal eltünt, - és végre sokat regélnek a Garam nimfáiról, a vízi-leányokról, a kik a Garam közepén levő szikla alatt tanyáznak, néha a sziklára kiülnek és a talpakkal járó tótokat veszedelembe csábítják. Velsiczen a nép között 163el van terjedve az a monda, hogy elődjeik a földeket szalonával kenték és sót vetettek bele, hogy jó termésük legyen és mégis csalán nőtt rajta.
Babonák.
A tótoknál is, úgy mint a magyaroknál és németeknél, a legtöbb babona általános és ismert, csakhogy míg sok magyar község van, a hol a nép egyáltalán nem babonás, addig ilyent a tót községek között alig találni. Németin veszedelmesnek tartják este a patakban mosni, mert a víz magához vonzza az illetőt és belefúl. Szelepcsényben, Malonyán és Kisfaludon a karácsonyi éjféli mise után gyorsan haza sietnek, rögtön vizet húznak a kútból, a melylyel a marhát megitatván, azt hiszik, hogy az a jövő évre minden bajtól ment lesz. Azelőtt azt tartották, ha a menyasszony az esküvőnél sír, akkor a tehene jól fog tejelni. Ennek az volt a következménye, hogy az esküvőnél minden menyasszony kötelességének tartotta sírni; erről a furcsa babonáról azonban az utóbbi időben már leszoktatták őket. Nagyszelezsényben, a templomból jövet, a templom küszöbén az új házaspár kalácsba harap, egyrészt jeléül annak, hogy már egy kenyéren lesznek, másrészt pedig azért, mert az a hit van elterjedve, hogy akkor náluk a kenyér soha ki nem fogy. Fenyőkosztolányban azt hiszik, hogy a keresztség nélkül elhalt gyermek sírását éjféltájban ki lehet hallani a sírból. Geletneken az elhullott állatok pusztulásának okát abban keresik, hogy az istálló alatt koporsószeg van. Melleken nem mernek tejjel telt edényt fedő nélkül az utczán végig vinni, mert azt hiszik, hogy akkor a tehén nem fog több tejet adni. Velsiczen és Kisaranyoson nem mernek üres edényt az utczán át vinni, mert az szerencsétlenséget hoz a házhoz. Ugyanott, ha velemely özvegy nő, a mikor annak a férfinak a neje meghalt, a kihez nőül szeretne menni, mozsárra ül, akkor az a férfi nőül veszi.

BROGYÁNI NÉPVISELET.
Saját felvételünk
Népesedési mozgalom a vármegyében.
A népesség jelen állapotát óhajtjuk még néhány számmal illusztrálni.
Az 1900-iki népszámlálás 164,570 lakost írt össze Bars vármegyében, melynek népmozgalmi statisztikáját dr. Ruffy Pálnak "Bars vármegye gazdasági leírása" czimű munkájából veszszük át. E szerint Bars vármegye népessége sűrűségben az országos átlagot meghaladja. Egy km.-re 62 lélek esik, az országos átlag pedig 59·6. Az 1899. évi adatok szerint az élve szülöttek száma 1646386, mely szám az ország összes szülötteinek 0·99%-át teszi, tehát ez is magasabb az ország átlagánál, viszonyítva a területhez, mely az országos területnek 0·97 százaléka.
A házasodási esetek is viszonyítva az országhoz, magasabb százalékot adnak, mint a terület. A házasságkötések száma az országos kötéseknek 1·01%-a. De a mily örvendetes a születéseknek és a házasságkötéseknek száma, annál inkább lehangoló a halálesetek viszonya az országos halandósághoz, melyből, mint a házasságkötésnél, szintén 1·01%-al osztozik, vagyis házasságkötés és halálozás az országos viszonylatban egyenlő számadattal szerepel. Míg ugyanis az országos átlag szerint 100 halálesetre 46·5 gyermekhalál esik, Barsban a viszonylagos gyermekhalál 47·8 számmal szerepel, tehát az országos átlagot 1·3%-kal meghaladja. Majdnem ugyanily kedvezőtlen helyzet előtt állunk, ha a 7 éven alóli gyermekhalandóságot tekintjük, mert míg itt az országos átlag szerint 100 halálesetre 49·5 esik, Barsban ez a viszonylat 50·2-ot tüntet fel. Barsban tehát az újszülötteknek a fele nem éri el a 7-ik esztendőt. Ez a nemzetgazdasági kár első sorban a teljesen szegény mezei munkás néposztály számlájára esik, mely a természet propagativ erejének szabad folyást enged és mert vagyona nincs, nem retteg úgy a gyermek-szaporodástól, mint a magyar földmívelő gazda, mely önzésből az egy gyermekrendszernek híve. De a gyermekhalandóságnak más oka is van. Az 1899. évben fertőző betegségben pusztult el az elhalt gyermekeknek 33·16%-a, ennek pedig az az oka, hogy az egyes lakásokban, különösen pedig a gazdasági béresházakban oly nagy a zsúfoltság, hogy azokban a hevenyfertőző kórok lokalizálása ki van zárva."
"Ha a halálozásoknak a számát az ötévenként fokozódó évek sorozatával összehasonlítjuk s a nő és a férfi halandósága között párhuzamot vonunk, akkor két életkorszak ötlik szemünkbe. Az egyik a serdült kornak 15-34-ig terjedő évei. Ez a 20 év az országos átlagban előnyösebb a férfira, hátrányosabb a nőre. Míg ebben a korban a nő halálozásának 20·8%-ával találkozunk, a férfi-halálozás csak 17·9%-ot tesz. Barsban az eredmény eltér az országos átlagtól. Itt a férfi sorsa mostohább, 15·1%-al áll szemben a nő 14·8%-ával. Ez a különbözet arra enged következtetni, hogy a barsi férj jobban óvja az asszonyt és a szülések nem pusztítanak el annyi anyát. Ez utóbbit a statisztika is igazolja, mert míg országos átlagban a szülésből eredő halálok a nők halálozásának 0·76%-a, addig Barsban 0·67%. Fölötte érdekes a munkabírás teljének kora, a 35-59-ig terjedő idő. Itt a férfi sorsa mostohább, mint a nőé és mindkettőé mostohább, mint az országos átlag. Ebben az időszakban Barsban a halálozás 38%-al szerepel a férfinál, 29%-al a nőnél. Az országos átlag a férfinál 32·6%, a nőnél 28%."
E statisztikai adatok alapján, a közlött etnográfiai adatok kiegészítéséül nem lesz érdektelen, ha még Barsmegye népének életmódjával, táplálkozásával és a munkások helyzetével is foglalkozunk, mert mindez szintén visszatükrözteti a lakosság helyzetét és hozzájárul ahhoz, hogy teljesebb képet nyerjünk a vármegyebeli viszonyokról.
Életmód.
Már az is, hogy a róna-lapályon lakó nép táplálkozása különbözik a hegyvidékiekétől, bizonyítja azt, hogy e két vidék lakosságának anyagi helyzete is különböző. De még a hegyvidék népességének táplálkozása is más a Garam folyó partjain és más a hegyek közt. Az a nép, a mely ott lakik a hegyek alján, a lejtők oldalain, igen szegényesen táplálkozik. Leginkább csak reggel eszik, mielőtt munkájához fog, sőt reggelijének maradványait még délre is elteszi. Nyáron rántott-levest eszik csipetkével, (mrovnica) melyet itt-ott galuskával is pótolnak. A vacsora burgonya, savanyú-levessel. Némelykor tejsavó-levest (zwara) esznek. Kenyérből keveset fogyasztanak, mert a lisztjük kevés. Hús ritkán kerül az asztalra. Már változatosságszámba megy, ha bablevest, borsódara-levest, vagy savanyú saláta-levest fogyasztanak. Télen azonban, mikor már a lakosság nyári munkássága után valami kis tőkére tett szert, jobban él, de ekkor is a reggeli a főétkezés.
Ilyenkor már berántott káposztára is telik, mihez burgonyát eszik, sőt ha teheti, kenyeret is. Gyakoribb a galuska is, melyet kifőz, vagy savanyúlevessel fogyaszt el. Ha hüvelyes veteményekre is futja, akkor előszeretettel főzik a babot, borsót s árpakását. Télen vasárnap és ünnepnapon egy kis 165húst is fogyasztanak, de a mi sohasem egyéb, mint füstölt disznóhús vagy birkahús. Annak magyarázatáúl, hogy miért esznek oly kevés húst s tejet, meg kell jegyeznünk, hogy kevés a marhájuk és szárnyasuk. A mi pedig tejben, vajban, tojásban és csirkében házuk körül akad, azt beviszik a városokba, vagy nyáron a fürdőhelyekre, hogy egy kis pénzre tegyenek szert.

LAKODALMAS NÉP SZENTKERESZTEN.
Hrabéczy K. felvétele
Azt a jobb módot, a mely a Garamvölgy népét a hegyi lakókkal szemben megkülönbözteti és így táplálkozását is jobbá és tartalmasabbá teszi, érdekesen írja le dr. Ruffy Pál, e megye népének alapos ismerője. Itt már a dúsabb reggeli mellett külön főznek délre, sőt estére is. Nyáron leginkább lisztből készített vagy tejes ételeket esznek. E mellett a hüvelyes veteményeket kedvelik, húst azonban csak szórványosan esznek s ekkor is leginkább a télről visszamaradt füstölthúst. Előszeretettel eszik a savólevest galuskával és a rántott-levest csipetkével. A nyári ebéd sűrű-levesből (poludmajso) áll, mely borsó, bab, árpakása és burgonya keveréke, továbbá rizs vagy árpakása vajjal. A saláta-levest is kedvelik. Vasárnap marhahúslevest esznek tésztával. Télen leginkább káposztát, burgonyát és tejet fogyasztanak, de a füstölthús sem marad el. A téli vacsora az ebéd maradéka s savanyú-levest, vagy tejet kenyérrel is fogyasztanak. Igen gyakran esznek tejes burgonyát.
Igen egyszerű a magyar paraszt életmódja s ez képezi alapját vagyonszerzésének is. Mindszentek napjától Szent-György napig csak kétszer étkezik naponta, mert a rövid napokat nem akarja étkezéssel még rövidebbekké tenni.
Reggel sűrű bablevest, burgonya- vagy tésztás-levest eszik, ebéd idején, ha útra készül, vagy ha munkában van, kenyeret és szalonát, vacsorára levest fogyaszt, hetenként kétszer tésztát főznek, a többi napokon pedig káposztát, burgonyát, kukoricza-kását. Vasárnap rendesen marhahúst, vagy szárnyas-levest, továbbá káposztát füstölt disznóhússal.
Szent-György napjától Mindszentekig már van reggeli, ebéd és vacsora, mely annál bővebb, mennél nehezebb munkát végeznek napközben.
Reggeli: kenyér szalonával vagy nyers hagymával, az ebédje ugyanaz, mint télen, vacsorája leves és majd mindennap haluska. Kapálás, kaszálás és aratás idején az életmód erőteljesebb, mert ilyenkor nemcsak vasárnap, 166hanem hétköznap is fogyaszt füstölt disznóhúst vagy baromfit. Sajnos, hogy a magyar földmíves újabban - bor hiányában - hozzászokott a pálinkaiváshoz és reggel, délben és este megiszsza a szokásos adag pálinkát. Nyáron meg is uzsonnál és ilyenkor szalonát, hagymát vagy túrót eszik kenyérrel.
A sertésvész következtében a táplálkozás gyakran szegényes, mert az őszszel elhullott sertéseket pótolni nem lehet. Így gyakran kénytelen húst, zsírt és szalonát pénzen is vásárolni, minek következtében asztalán a hús is ritkább.
A sertéshúst némileg a baromfi pótolja. Baromfit csak a szegényebb sorsú ad el, a közepes módú gazda csak annyit hoz forgalomba, a mennyi sóra, paprikára s egyéb fűszerre kell. A csirkét, libát csak kinőtt korában eszi meg, a csirkét főzve, a hízott libát sütve. Lúd-tenyésztéssel szívesen foglalkoznak s ennek a fogyasztása novembertől tavaszig tart. Egy közepes gazda körülbelül 20-25 libát és 40 drb csirkét eszik évente.
A magyarnak kellemes itala a bor, de ezt egy ideig nélkülözte. Most, mióta a homoki bornak az ára csökkent és a szőlőfelújítás megindult, a borfogyasztás némileg emelkedik. A bor rovására a sör- és pálinkaivás terjedt el.
Bars vármegyét majdnem mindenütt életerős, egészséges nép lakja, mely ha egyszerűen él is, szorgalommal, kitartással mégis megszerzi kenyerét. Ez a nép józan, becsületes és takarékos, csak a szesz érezteti a tót vidékeken romboló hatását, de ezzel szemben már is az egészséges kijózanodás útjára léptek.
Napszámosok.
A nép szeret dolgozni és a napszám-munkát keresi. E tekintetben jónak vélünk itt néhány adatot felsorolni a barsmegyei munkabérek illusztrálására:
JárásFérfi napszámNői napszámGyermek napszám
tavaszinyáriőszitélitavaszinyáriőszitélitavaszinyáriőszitéli
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
ellá-
tás-
sal
ellá-
tás
nél-
kül
fillérekben
Aranyos-
maróti
1001501501901001507010070908511070905070487060804870--
Garamszent-
kereszti
701101051707512055904065658543703055-50-60-60-40
Lévai9012512018090125506860799013060794053486665804866-48
Oszlányi751001051557595-656080831106080-50416080784160-50
Verebélyi5591100155641024075397467114458331572351407437552044
Körmöczbá-
nya város
1502001802201702201001405090509050904060--20302030--
Léva város1001201602001201401001206080901208010060803050-5030502540
Újbánya
város
8012010016080120801204080408040804080--------
Vármegyei
átlag
85117121173891256488527973108558339623956527039582244
1899-ben
volt
89121133181941297093578278109608043643858506738562749
Meg kell jegyeznünk, hogy az aranyosmaróti járásban ellátásra reggel és uzsonnára kenyeret, ebédre levest és tésztát vagy főzeléket füstölt hússal, férfiak 2-2 deczi pálinkát, asszonyok és gyermekek a kenyérhez tejet, vagy aludttejet kapnak. Gyertyánfaélesmart vidékén napjában háromszor főtt ételt és háromszor 2-2, összesen 6 deczi pálinkát, Felsőzsadány környékén reggelire és uzsonnára kenyeret és pálinkát, a nők tejet, ebédre főzeléket és tésztát, vacsorára főzeléket, kenyeret és pálinkát.
Léva vidékén az ellátás a következő: reggelire és uzsonnára kenyér és pálinka, néha rántott-leves, aratáskor szalona, ebédre leves, vastag étel hússal, vacsorára vastag étel.
Oszlány vidékén a komenczió 6 hétre páronként 25 liter búza, 100 liter rozs, 100 liter árpa, 10 liter bab és kása és 5 korona. Férfiak 3, nők 2 deczi pálinkát kapnak napjára. Simony vidékén, szintén 6 hétre számítva, egy személyre 30 liter búza, 30 liter rozs, 30 liter árpa, 7 és 1/2 liter bab és 2 korona esik, naponta pedig 3-4 deczi pálinka.
167A verebélyi járásban az ellátás a következő: reggel kenyér és szalona, néhol hagyma, délben leves, főzelék gombóczczal és egy darab hús; uzsonnára kenyér és vacsorára leves és főzelék. A férfi munkások napjában háromszor 1-1 deczi pálinkát kapnak. Vacsorára néhol tésztát adnak.
Hasonló ellátásban részesülnek a munkások Körmöczbánya, Léva és Újbánya városok területén is. A mint ebből látható, táplálkozásuk sok helyütt még kedvezőbb, mint a saját tűzhelyüknél és a mi fő, munkaidejük alatt ez rendesen kijár, míg otthon a helyzet szerint gyakran lemondanak egyikről-másikról, sőt itt-ott nélkülöznek is.
Bars vármegyében a mezei munkát jobbára napszámban szokták végezni s csak helyenként, rendszerint a nagyobb uradalmaknál dolgoztatnak szakmányban. A munkásviszonyok azonban nem kielégítők, mert a megyebeliek, különösen nyáron, másutt keresnek munkát s így több helyen idegen munkásokkal kell dolgoztatni.
A szakmányban végzett földmunkáért a talaj minősége szerint az egyes járásokban különféle bért fizettek. A lévai járásban kubikos munkáért agyagos talajon 30 fillért, homokos talajon 20 fillért fizetnek m3-ként. Az oszlányi járásban itt-ott már 40 fillért is kapnak, míg a verebélyi járásban csak 20 fillért.
Kapásültetvényeket többnyire napszámosokkal és kézi erővel munkáltattak meg. Szakmányban leginkább csak uradalmakban dolgoztak, itt-ott főleg a czukorrépa megmívelésére és betakarítására alkalmaztak szakmánymunkásokat. Kukoricza, burgonya vagy takarmány megkapálásáért kat. holdanként 8-15 koronát, czukorrépa megkapálásáért kat. holdanként 36-44 koronát fizetnek. Kukoriczatörést a szár kivágásával együtt kat. holdanként 10-12 koronáért vállaltak el.
Uradalmakban a kapás-félét néhol harmadosan is mívelték. A hol kevés a munkaerő, feles mívelés volt szokásos, melynél rendszeresen a feles számított; ha azonban a tulajdonos végeztette, akkor a felesek néhány napi külön munkát végeztek. Az aratás többnyire részért vagy napszámban történik, míg holdszámra pénzért nagyon ritkán aratnak. A szőlőmunkákat a helyi rendes napszámbérek mellett végzik. A szőlőmunkások többnyire maguk élelmezik magukat. Erdei ölfavágásért és összerakásért m3-ként átlagban 50 fillért fizetnek. Az éves cselédek bére és komencziója nagyon különböző. A legjobban fizetik a garamszentkereszti járásban, hol egy béres átlag 100 koronát kap, 512 liter búzát, ugyanannyi rozsot és árpát, 14 kg. zsírt, 14 kg. sót, 800 négyszögöl földet, baromfitartást és tüzifát. Nőtlen cseléd teljes ellátás mellett 120 koronát keres. Körmöczbánya környékén a béres, kocsis évi bére, ellátáson kivül, 100 korona, a nőcselédeké 80 korona. Ezenkívül minden cseléd a helyi országos vásár alkalmával 6-6 korona ajándékot szokott kapni.
Érdekesnek találjuk itt megemlíteni, hogy a földmívelésügyi miniszterium statisztikája szerint 1899-ben Bars vármegye területén gazdasági munkát 966 más megyékből jött munkás végzett, míg ama munkások száma, kik saját megyéjükön kívül dolgoztak: 2112. Ezek közül a legtöbb Nyitramegyében (907) és Pozsonymegyében (188) dolgozott. Számosan még Erdélybe is elszegődtek s így barsiakkal találkozunk Alsó-Fehér és Háromszékmegyében is.
A barsmegyei munkásviszonyok némi előnyösebb megváltoztatására az újabb időben sok fontos intézkedés történt. Különösen mióta dr. Ruffy Pál Barsmegye gazdasági leírásában felhívta a barsmegyei állapotokra a kormány figyelmét.
Házi ipar.
Számos helyen vesszőfonással, agyagiparral, csipkeveréssel és hímzéssel foglalkoznak. Ez által télen is munkához jutva, helyzetük javul.
A vesszőfonással foglalkozók jövedelmét, forgalmát a következő statisztika világítja meg:
Hány
családfő
Évi termelés
mennyisége
Értéke
koronában
Újbarskas és kosár151000900
Felsőapátikas és kosár3100170
Malonyakas és kosár10500200
Kisfaludkas és kosár510040
Marosfalvakas és kosár6250200
Kiskoszmálykas és kosár12500400
Hecsekas és kosár7300160
Felsőapátiseprő.24000320
168Nagy mértékű az agyagipar előrehaladása, a mit legjobban e számok tűntetnek fel:
Hány
családfő
Évi termelés
mennyisége
Értéke
koronában
Magasmartfazekas tégla és cserépzsindely64120002400
Malonyafazekas tégla és cserépzsindely51500002150
Kisfaludfazekas tégla és cserépzsindely62500003500
Verebélyfazekas tégla és cserépzsindely21200001000
Szelezsényfazekas tégla és cserépzsindely204680006084
A csipkeverés eltanulására Körmöczbányán csipkeverő iskolát állítottak fel. Közönséges női kézimunkák begyakorlására pedig nagy szolgálatokat tesz az aranyosmaróti női ipar-tanműhely, mert az innen kikerült tanulók széles körben terjesztik az itt nyert ismereteket. Sajnos azonban, hogy a gépcsipke mindinkább kiszorítja a kézzel vert csipkét. De így is még elég nagy az elkészített csipke mennyisége, különösen Jánoshegyen és Jánosrét vidékén, miáltal az ezzel foglalkozók mégis valami jövedelemre tesznek szert. A csipkeverés terén elért eredményt e táblázatos kimutatás tűnteti fel:
Hány
családfő
Évi termelés
mennyisége
Értéke
koronában
Körmöczbánya5800140
Jánoshegy101500400
Jánosrét305000800
Vihnye105000640
A millenniumi kiállítás idején nagy feltűnést keltettek a barsmegyei tót hímzések is, melyekre szintén dr. Ruffy Pál hívta fel a nagy közönség figyelmét. Ezek kiállítás és mintázás tekintetében versenyeznek még a pöstyén-vidékiekkel is. Különösen a Kosztolányban, a Kis- és Nagyülésben lakók készítenek igen csinos, ízléses kézimunkákat.
A hímzés, a mit ma asztalterítőkön, futókon, tálczakendőkön, gyermekruhákon, kötényeken, női zubbonykákon látunk alkalmazva, a parasztnők viseletéből, az ingvállakból van merítve. Leginkább durva berlinert, vagy pamutot használnak e hímzésekhez, ritkábban selymet. E kézi-munkák nagy fantáziáról tanúskodnak, mert az egyes motivumok a természetből vannak ellesve és a saját szövésű vászonra hímezve. Így felhasználják a kerti rózsát csipkés leveleivel, a háromélű szegfűt, a többszirmú tulipánt és liliomot, a sokszögű szalmavirágot, fantasztikus szín-egybeállítással. Leginkább folyó-mintákat használnak, melyek ismétlődnek. Az asztalterítőkön, futókon, itt-ott már madár- és bogáralakokkal is találkozunk és különösen a díszesebb munkák egybeállításánál a mintázás igen gazdag. Kedvelt színeik a kék pirossal, a tisztán piros és a sárga, de újabb időben e színek különféle árnyalatait is használják.
Készítik a varrottasokat is. Ezeknek néhány jellemző vonása az idomokban van. Itt már cserepes virágok mellett egész csokor-kombinácziókat látunk kivarrva, de az idomok legnagyobb része szegletes. A virágok mellett lepkéket is alkalmaznak.
Czélszerű volna, ha e két hímzésnek a terjesztésére Bars vármegyében is oly egyesület alakulna, mint Pozsonyban. Kívánatos volna továbbá, ha mennél több helyen rendszeres iskolákat állítanának fel a hímzések begyakorlására és fejlesztésére. Így új keresetforráshoz jutna Barsmegye népe, mely józansága, szorgalma mellett megérdemli, hogy vele foglalkozzanak.

« LÉVA. Irta Bakó István. KEZDŐLAP

Bars vármegye

Tartalomjegyzék

BARS VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Irta Kovács Sándor. »