E fejezetben Léva város birtokviszonyait és fejlődését óhajtjuk ismertetni a legrégibb időktől a mai napig. A város történetének azt a részét, mely a vármegye történetével függ össze, másutt közöljük és itt csak érintjük azokat az eseményeket, melyeket a város viszontagságos multjában átélt.

Léva legrégibb multjára vonatkozólag kevés adat áll rendelkezésünkre. Környékén a selmeczbányai hegység végső nyúlványai meglehetős kiterjedt síkságba olvadnak, mely azután végig kiséri a Garam folyó alsó részét. A környék tehát fontos védelmi helyül kinálkozott.

Botka a XII. század közepéről egy oklevelet közöl, mely szerint Léva Conventus Hospitum, vagyis kezdetleges gyarmat volt. Kik voltak alapítói és első lakosai, azt nem igen tudjuk megállapítani. A gyarmatnak nem volt külön anyaegyháza, hanem a szomszédos Bratka, vagy Baratka község filiáléja volt. E községben 1156-ban Eusidinus, Szent Márton tiszteletére, a saját költségén templomot emeltetett, melyet Martirius esztergomi érsek szentelt fel, azt minden szükségessel bőven ellátta, e mellett Léva és Vitk helységeket egyházi hatósága alá rendelte. Máskülönben a nevezett községek Bars várának a kerületéhez tartoztak.

Baratka község végleg elpusztult és nevét a gényei pusztához közel eső szántóföldek tartották fenn. A míg Baratka fekvését egész biztosan meghatározhatjuk, Léváról ugyanezt nem állíthatjuk. Tekintve Baratka fekvését és az egész napjainkig fenmaradt hagyományt, majdnem biztosan lehet következtetni, hogy a régi Léva nem feküdt a mostaninak a helyén, hanem ettől délkeletre, a dombok aljában. Ezt megerősíti, hogy a nevezett dombok, melyeket szőlővel ültettek be, egész napjainkig megtartották az Ó-Léva elnevezést, ellentétben az ujabb Nagy- vagy Új-Léva elnevezéssel. Ez az Ó-Léva közel esik Baratkához; a régi községgel szomszédos volt kelet felé Vitk, melyet az oklevelek még egy ideig említenek ugyan, később azonban mindinkább feledésbe merült s Baratka sorsára jutott, határa pedig valószínüleg beolvadt Varsány községébe.

Baratka aránylag rövid idő mulva urat cserélt, mert földesura: Eusidinus és ennek gyermekei elhalálozásával, István, Adorján fia, azt 8 szabados telekkel, 5 ekényi földdel és kaszálókkal, az ettől délre eső szomszédos Lanthó községet pedig, mely azóta szintén végleg elpusztult, 72 jobbágytelekkel, 40 ekényi földdel és kaszálókkal együtt a szent-benedeki apátságnak adományozta.

Oklevelek ugyan nem bizonyítják, azonban minden körülmény oda mutat, hogy Léva vára IV. Béla idejéből való. A vár építésére igen kedvező volt a talaj. A meglehetős magas és jobbára trachitból álló domb az egész vidék fölött uralkodott, míg a várat környező mocsarak a megközelítését 132nehezítették meg. Főfontossága azonban abból állott, hogy a bányavárosok felé vezető útba esvén, azoknak mintegy kulcsa volt, a mint ez később nem egy alkalommal bebizonyult. Az újonnan épült vár alatt, melyet nagy erdőségek vettek körül, valószínüleg már kezdetben kisebbszerű község alakult, melylyel a régibb Ó-Léva csakhamar érintkezésbe lépett.

Venczel és Ottó uralkodása alatt Csák Máté Lévát hatalmába kerítette és várnagyul Jula comest helyezte ide, ki csak Csák Máté halála után, 1321 július 6-án adta át a várat Róbert Károlynak. Miután így Léva a koronára szállott, a király nejének, Erzsébet királynénak adományozta. A királyné a vár gondozását a megyei főispánokra bízta, mint várnagyokra s mivel Bars vára ekkor már végleg elpusztult, az ehhez tartozó birtokokat Léva várához csatolta.

Első várnagy és egyúttal barsi főispán báthmonostori Becsei Imre volt, mint az a Zichy-okmánytár I. kötetében közzétett számos oklevélből kitünik. Ez a Becsei volt az, a ki Zách Feliczián leányát, Sebét, Koppay malonyai földbirtokos nejét, királyi parancsra, a lévai vár előtt lefejeztette, férjét börtönbe vettette, a hol az meg is halt. Gyermekeit a keresztesek mentették meg és Malta szigetére vitték őket.

Becsei Imre utódai a lévai várnagyságban fiai Vesszős és Töttös lettek. Ez utóbbinak az idejében, 1344-ben, Léva fele a zobori apátság birtokába jutott és a nyitrai káptalan határokkal különítette el. A vár azonban ekkor is királyi birtok maradt. Nagy Lajos uralkodása alatt Léván több ízben tartottak nádori közgyűlést, így 1351-ben, midőn a Vezekényi és Zechei családok igényperét hozták rendbe. 1367-ben a király elrendelte, hogy, jóllehet Léva a királyi várak sorában megmarad, a vár javadalmainak egy részét ad honorem, vagyis hivatalos fizetés és jövedelem fejében László oppelni herczegnek és nádornak adja. Így 1381-ben Deméndy László nagyváradi püspöknek és hozzátartozóinak szintén a vár jövedelmeiből engedték át az ehhez tartozó Garam-Újfalu községet. Azonban Gara Miklós nádor Lévánál gyűlést tartott és azon kimondotta, hogy a vár jószágai elidegeníthetetlenek. De mikor Zsigmond trónra jutott, túltette magát ezen a határozaton, a mennyiben 1395 táján Lévát Sárai Lászlónak, Temes vármegye főispánjának adományozta. Fia Péter használja először a Lévai nevet, ki Vajdafi néven is szerepel, de gyakran Lévai Cseh Péter néven is, mivel a husziták elleni harczokban több ízben kitünt. Zsigmond király kegyeivel halmozta el, úgy hogy nemsokára vajda lett. Hatalmával és befolyásával azonban Léva és vidéke rovására visszaélt. Utóda fia László volt, ki a Cseh melléknevet már elhagyta és csak Lévainak nevezte magát. Sokat harczolt Giskra ellen, de a sághi monostort is megtámadta és kirabolta. Fiát, Jánost csak többrendbeli pereiből ismerjük. Azonban egy 1506-iki oklevél szerint Lévai Zsigmond, János fia, Ulászló király beleegyezésével, Haraszti Ferencznek és nejének engedte át Léva várát és a hozzá tartozó községeket, mint hasonfelű zálogos birtokokat.

Lévai Zsigmond II. Lajos alatt Bars vármegye főispánja volt s a királyi udvarban titkári hivatalt viselt. Midőn az ország a két király között pártokra szakadt, Zsigmond második neje: Petrovich Anna, ki a Szapolyai-párti Péternek a nővére volt, nemcsak férjét, hanem a vármegye legnagyobb részét is a király pártjára vonta. Ezért azután I. Ferdinánd 1529-ben Lévai Zsigmondot hűtelennek nyilvánítja és Léva várát, tartozékaival együtt nejének: Anna királynénak adományozza.

Mikor Ferdinánd 1542-ben a törökök által elfoglalt Buda várát sikertelenül vívta, seregében volt Lévai Gábor is, kit Pest ostrománál egy ágyúgolyó széttépett. Gábor özvegyet és János nevű fiut hagyott hátra. Özvegye, Thurzó Anna, Balassa Menyhérthez ment nőül és így a lévai vár javadalmaival együtt ennek birtokába került, jóllehet a törvényes örökös az ifjú Lévai János volt. Balassa később árulása, hitszegése és rablásai által szomorú nevezetességre tett szert, azonban kezdetben 1544-ben vitézül védelmezte Lévát a törökök ellen, de garázdálkodásai következtében Ferdinánd proskribáltatta és Salm Miklós grófot Léva ellen indította. Balassa azonban Erdélybe menekült és a vár védelmét Dacsó Tamásra bízta, a ki a várat hosszú, hősi küzdelem után, kénytelen volt Salmnak átadni, ki Majthényi 133Urielt nevezte ki parancsnokká, a várat pedig jogos tulajdonosa: Lévai János kapta vissza, tartozékaival együtt; ekkor Sárkándy Pál lett a várparancsnok.

Lévai János halálával, Léva vára a hozzá tartozó uradalommal a koronára szállott, a várat a király kapitányok gondjára bízta s a barsmegyei főispánságot a vár vezényletével kötötte össze. Első kapitánya Telekessy Imre volt, de 1556-ban már Vizkeleti Jakab a kapitány. Utóda a hős Thury György lett.

1560. szeptember 13-án Dobó István, az egri hős lett a vár és az uradalom ura, kapitánya pedig Horváth Bertalan volt. Dobó, ki Léva várával a vármegyei főispánságot is elnyerte, családjával együtt Léván akart letelepedni. Mivel azonban a várban nem talált alkalmas lakást, közvetetlen a vár alatt, a ma is jó karban levő várkastélyt építtette. Ezt a várkastély kapuja fölött levő felírás is bizonyítja, mely a következő: "Magnificus Dnus Stephanus Dobó de Ruszka comes Bars Medio Ladislai de Lekemér (e helyett valószínüleg Zelemért kell érteni) Fratris sui Fieri Fecit Anno Domini MDLXXI." A fölírásban az évszám hibás, mert 1571-ben Dobó már fogoly volt; lehet azonban, hogy mivel a terjedelmes kastély építése több évig tartott, az építést, Dobó fogsága idejében, talán fia Ferencz folytatta tovább és 1571-ben fejezte be.

Dobó - árulással vádoltatván - fogságba került és onnan kiszabadulva, csakhamar meghalt. A király az apa hibáját nem boszulta meg fián. Ferenczen, mert Lévát és tartozékait visszaadta neki. Várnagy Patachich György lett, később Lessenyei Nagy Ferencz, aztán Tapolcsányi János. Dobó Ferencz halála után a vár tartozékaival együtt a királyra szállott, a ki azt Dobó örököseinek adta át, kik közül Perényi Zsófia Kolonich Sigfrid komáromi várparancsnokhoz menvén nőül, így lett ez utóbbi a vár és az uradalom tulajdonosa.

Ez időből maradt fenn Léva városának szép metszetű, teljesen ép és máig is használatban álló pecsétje a következő felirattal: "N: Léva Varassanak Pecseti Anno 1604." A körded pecsétnyomó középterén koronás fejű, kiöltött nyelvű, kétfarkú oroszlán áll, jobbjában rózsát tartva s baljával az előtte álló három gally középsőjéhez nyúlva. Hivatalos okiratainak átfűzésére a város sárga-zöld selyemzsineget használt.

1605-ben Bocskay István egyik vezére: Rhédey Ferencz szorongatta a várost, melyet fel is gyújtottak, de a Kolonich által védett várat bevenni nem tudták. Kolonich azután Érsekújvárra ment lakni és Léván udvarbirót tartott, ki mellett Kovácsi Miklós volt az uradalmi tiszttartó. Kolonichtól Bethlen Gábor foglalta el a várat tartozékaival együtt és Lipthay alispánra bízta, ki azonban erről lemondott, mire a császár javára Koháry Péter foglalta el a várat, míg a város az ellenpárt kezében maradt.

Pázmány Péter 1624-ben jezsuitákat telepített le Léván, a mi a város protestáns lakosait nagyon elkeserítette.

1625-ben Lévát Kolonich György felügyeletére bízták és 1635-ben, a törökök közeledésére, a várat megerősítették. Ekkor királyi birtok volt és Miskey István volt a kapitánya. Eszterházy Miklós nádor, legidősebb fiának, Istvánnak a menyegzőjét Thurzó Erzsébettel, Léván tartotta meg, a hol akkor igen sok főúr gyűlt össze. Ez alkalommal többek között lovagjátékokat is tartottak. 1640-ben Léva új urat kapott. III. Ferdinánd király a várat és a hozzá tartozó uradalmat Csáky László lévai kapitánynak adományozta, ki a kihágásaiért több ízben bevádolt Miskey Istvánnak volt az utóda. Csáky gróf igen jószívű ember volt, a szegény néptől semmit el nem vont, sőt furfangjait is eltűrte. Ez egy közmondásra szolgáltatott alkalmat, melyről Dugonich is megemlékezik gyűjteményében. A pórok ugyanis ki tudták a grófnál eszközölni, hogy az uradalom gabonáját ők csépelhessék és jutalmul a szalmát megtarthassák. Mivel pedig a munkánál nem igen ügyeltek reájuk, a gabonát csak felében csépelték ki, míg a többi a szalmában maradt, miáltal meglehetős haszonra tettek szert. A míg az uradalom a Csákyak kezében volt, folyton tartott ez a furcsa gazdálkodás, mikor azonban a birtok később az Eszterházyakra szállott át, ezek tisztjei már jobban ügyeltek és mikor a cséplők a szokott módon akartak csépelni, oda kiabálták nekik, hogy "Hohó! ez nem a Csáky szalmája!"

134Léva viszonyairól a Csákyak idejéből könnyebben áttekinthető képet nyerünk. A vár körül elterülő várost falak védték és magas deszkapalánk vette körül. A városnak négy kapuja volt, ú. m. a belső városi, vagy császári kapu, a báthi kapu, a Báth felé vezető úton, az öreg- vagy malom-kapu, közel a plébániához, a nyugati irányban vezető úton és a kis-kapu, az Ó-Léva felé vezető úton. Utczája csak néhány volt, ezek között a vártól a katholikus templomig húzódó utczát Nagy-utczának nevezték, továbbá fel lehet említeni a Báthi- vagy másképen Putnok-utczát, a Malom-utczát, a Szurdik-utczát Ó-Léva felé és az Ó-piacz-utczát, mely a katholikus templomtól lefelé nyult s a piaczba torkollott, hol már ebben az időben kereskedő boltok is voltak. A városból országút vezetett Báth és Varsány felé, a mocsarak lecsapolása czéljából pedig már 1634-ben csatornaszerűen szabályozták a Perecz-patakot. A vár nyugati részén terült el a külső város, mely nem tartozott Lévához és külön piacza volt.

A város határa azelőtt erdőkből, bozótokból és posványokból állott, melyeket a szegény nép nehéz munkával irtogatott lassanként. Az irtványos földekből rétek, répa- és dinnye-földek lettek. Legvirágzóbb volt a kertészet és első sorban a káposzta- és zöldségtermelés. E mellett már igen korán megkezdték, a félkör-alakban elterülő dombokon, a szőlő-ültetést. A szőlők alját gyümölcsös kertekké alakították át, a pinczék pedig a városban voltak. Az ipar és kereskedelem is fejlődésnek indult és már 1615-től voltak országos és hetivásárai. A lakosság legnagyobbrészt magyarokból állott, de voltak ezeken kivül tótok, lengyelek és ráczok is, vallásra nézve róm. katholikusok, görök-keletiek, reformátusok és evangelikusok. Legnagyobb számmal a róm. katholikusok voltak, kiknek temploma a jezsuiták betelepülésekor épült. A görög-keletiek szórványosan jöttek be és egy kompániát alkottak. Isteni tiszteletüket magánházban tartották és a kereskedés és a korcsmáltatás az ő kezükben volt. Mindkét protestáns felekezetnek nagyobbszámu híve volt, így első sorban a reformátusoknak, kiknek már 1656-ban volt paróchiájuk és templomuk. Az evangelikusoknak szintén volt templomuk, ezt azonban 1638-ban elvették tőlük. A különböző vallásfelekezetek között ez időben egyetértés uralkodott, a mit legjobban bizonyít az, hogy 1624-44 között a város birái reformátusok voltak.

A várőrség tisztikara a következőkből állott: főkapitány, viczekapitány, lovashadnagy, gyaloghadnagy vagy vajda, zászlótartó, strázsamester, seregbiró, sereg prédikátorja, sereg deákja, porkoláb vagy tömöcztartó, tizedes, ezenkivül harminczados, vámos. 1624-től városi birákat választottak, kik közül többen városi hadnagy czímen fordulnak elő. A város, mint kuriális hely, statáriális joggal bírt és az uradalmi vadaskert közelében volt felállítva az akasztófa.

1654-ben halt meg Csáky László gróf, országbiró és Léva ura. Az örökségre Lórántffy Zsuzsánna tartott igényt.

1663-ban, mikor a törökök október közepén Érsekújvár alól a Garam felé indultak, Bartakovich Gáspár volt a vár alkapitánya. November 1-én 135már Léva alatt volt a török. Bartakovich, nem bízva erejében, már másnap feladta a várat, 1664-ben azonban Souches tábornok nagy erővel visszafoglalta. A győztesek az elfoglalt várban 200 mázsa puskaport, 300 mázsa ólom- és vasgolyót, 200 m. kanóczot, 4 m. kősót, 19 kisebb-nagyobb ágyút és mintegy 1500 mérő gabonát és lisztet találtak. Léva vára, e szerint, csak fél évig nyögte a török félholdat. Hogy a várat a török egykönnyen el ne foglalhassa, Souches kijavíttatta, elegendő számú őrséggel és minden szükségessel bőven ellátta és a vár parancsnokává Neumuth Joachimot tette. A törökök csakugyan nem nyugodtak bele Léva elvesztésébe, mert július közepe táján 25-30 ezer főnyi sereg érkezett Léva alá és megkezdte az ostromot. Azonban az időközben, betegség következtében, Nagyszombatra vonult Souches, Léva felmentésére sietett. A Souches alatt egyesült keresztény seregek fényes győzelmet arattak a törökökön. E csatában esett el a szintén Soucheshez csatlakozott Koháry István ezredes is, kinek emlékezetére 1713-ban Léva közelében kis kápolnát emeltek. 1665-ben Rottal gróf német katonákat küldött a várba őrségül, a kik a népet folyton fosztogatták.

A vallásvillongások korában I. Lipót a várőrséget, valláskülönbség nélkül, meg akarta hűségében erősíteni. Ez okból 1675 január havában levélben biztosította a protestáns katonaságot, hogy vallásuk gyakorlásában senki sem fogja őket háborgatni. 1675-ben, miután időközben a jezsuiták eltávoztak Léváról, ezek helyébe Eszterházy Pál minorita ferenczeseket telepített le és megvette számukra Kőmives Endre református lakos házát. Ugyanez évben a vár megerősítésére nézve is intézkedtek, mint az Léva város jegyzőkönyvében olvasható: "Az praesidium javára, hasznára és oltalmára nézve statuáltuk, hogy az malom felöl a Ferencz deák uram kertjénél az farkasbástyán alul, Báth felől a Mészáros Balázsné kertjénél és az barátok kertjénél a vadaskert alatt sarampók és azokon kapuk csináltassanak és az vadaskerten innét árok ásattasék az hegyen föl a szőlők felé." Mindezt az tette szükségessé, hogy a várat körülvevő palánk már nem volt a legjobb állapotban, pedig nagyon is komoly események voltak készülőben.

1678-ban az erdélyi bujdosók megujították a háborút és Thököly Imrét fővezérükké választották. Thököly még szeptemberben megindult seregével, hatalmába kerítette a bányavárosokat és Lévát is elfoglalta, de a szentkereszti vereség következtében feladta; 1682-ben azonban ismét visszafoglalta.

Időközben a Csákyak lassanként elvesztették a lévai uradalmat. 1696-ig még találkozunk a Csáky-család tiszttartóinak névsorával, de ezek mellett már Eszterházy Pállal és Jaklin Miklóssal, mint a nádor dunáninneni jószágainak praefectusával is, a ki azonban már 1696-ban nem volt praefectus, hanem zálogjogon megszerezte a lévai várból Csáky Zsigmond özvegyének és Csáky Pálnak a birtokrészeit 13,000 forintért. Ez időben Veres János volt a tiszttartó. Jaklin Miklós, mint a lévai jószág egyik földesura, nagylelkű pártfogója volt Léva városának és áldozatkészségéért őt a király később bárói rangra emelte. 1696 aug. 18-án Lévát óriási tűzvész pusztította el. 1698-ban Jaklin, a 136város polgáraival egyeemben, felépíttette és megnagyobbíttatta a templomot és az iskolamesterek és orgonisták díjazásáról is gondoskodott. 1695-ben a nádor tiszttartójával egyetértve, a szegény lakosok között szőlőknek osztatta ki az ó-lévai hegyi parlagokat. Nemesszívűségét 1702-ben kelt végrendeletével tetőzte be, a midőn jótékony czélokra 3000 forintot és a kalvária felállítására 700 forintot hagyományozott. 1702-ben bekövetkezett halála után birtokai fiára, Miklósra, szállottak.

A Rákóczy-féle szabadságharcz alatt, 1703 szeptember 17-én, Ocskay László foglalta el Lévát és itt ülte meg esküvőjét Tisza Ilonával. A császáriak október 31-én a várat, a heves ellenállás daczára, bevették, de Ocskay és Andrássy csakhamar ismét birtokukba kerítették. 1704 deczember végén, a nagyszombati vereség után, maga Rákóczy is Léván vonta meg magát, hogy seregeit összegyűjthesse. 1705 január 1-én itt tartott haditanácsot, melyen Bercsényi fővezér és Széchenyi Pál érsek is jelen voltak. A fejedelem január 10-ig maradt Léván és itt nevezte ki Károlyi Sándort a tiszántúli részek főkapitányává. Várparancsnokul Lipthay Ádámot hagyta Léván, melynek várát ágyúkkal és minden más szükségessel bőven ellátta. Egerben kelt levelével Bottyán János vitéz tábornokának adományozta a lévai uradalmat. Ekkor Lovass volt a lévai tiszttartó.

1708. október havában Heister császári vezér ostromolta Lévát, mely minden nagyobb ellenállás nélkül meghódolt. Az elvonuló kuruczok a várost felgyujtották. Bottyán azonban nem nyugodott, hanem a várat csakhamar visszafoglalta. A vár ekkor már nagyon rossz állapotban volt. A hosszas háborúk megrongálták és kijavításával senki sem törődött. Mindezt észrevette Bottyán, a ki a telet a várban töltötte s kinek keserűségét fokozta az is, hogy Rákóczy szerencsecsillaga hanyatlóban volt, neki pedig nem volt elég embere, hogy a várat megvédhesse. Elhatározta tehát, hogy ha a kuruczok a várat elhagyni kénytelenek, inkább elpusztíttatja azt, semhogy a németek kezébe kerüljön. 1709 február vége felé csakugyan romboltatni kezdte és az árkokat betömette. Léva, mint vár megszünt és csak égnek meredő romjai emlékeztettek a hajdani dicsőségre. A romba döntött vár körül csak rövid ideig hangzott a fegyverek zaja. Egy ideig Pálffy János hadai táboroztak itt. Majd a győztes Heister a Duna balpartjára jött, október 17-én Barsból amnesztiát hirdet, azután a felkelők ellen indul és azokat eljesen kiszorítja az ország nyugati részéből. Léva környékén, hol 1709-ben és 1710-ben nagy pestis pusztított, most már minden csendes volt s az 1711-iki szatmári béke befejezte a szabadságharczot.

A háborús idők elmultak és helyükbe békésebb korszak lépett. A lévai uradalmat Eszterházy nádor visszakapta. Már 1710-ben Veres János a tiszttartó 137és ez idő óta megszakítás nélkül feltalálhatjuk a herczegi tisztviselők névsorát. Az Eszterházyak mellett, mint földesúr, 1732-ig elefánti Jaklin Miklós báró is szerepel. 1732-ben a lévai uradalomnak azt a részét, mely az Eszterházyaké volt, Eszterházy Pál herczeg örökölte. Mivel a lévai lakosok jogait és kötelességeit véglegesen meg kellett állapítani, 1732 február 10-én szerződést kötöttek, melynek főbb pontjai a következők: Léva lakosai a külsö és belső telkek után évi 200, Génye és Baratka használata után 100 forint haszonbért fizetnek, arányos részeltetés szerint. A két mészárszék után évenként fizetnek 60 forintot. A városi korcsmában évenként szeptember 30-tól deczember 31-ig az uraság borát mérjék. A forspont nem kötelező, de a jelenlevő herczegnek személyes szolgálatára állanak. Az utakat és hidakat kötelesek javítani. 200 forint évi fizetés fejében a vámot szedhetik, úgyszintén a vásári helypénzt is, de méltányosan, stb. stb. Ez a szerződés 1772-ig maradt érvényben.

A város előljárója 1714-87-ig hadnagy czímet viselt, fizetése, a naturáliákon felül, évenként 40-50 forint volt; 1732-től már városi jegyző is volt, évi 35 forint fizetéssel. A királyi adót és a város jövedelmét 1725-től perceptorok kezelték, fizetésük 16-18 forint volt. Ezenkivül a városnál voltak esküdtek, strázsamester, hajdú és vámos hajdú. A míg a város a két mészárszéket és a korcsmákat házilag kezelte, székbírója is volt, 40 forint évi fizetéssel és borbírója 12 forint fizetéssel.

1735-ben Eszterházy Antal herczeg volt a lévai uradalom tulajdonosa. A következő évek Lévára nézve nagyon is válságosak voltak és a vallásfelekezetek között a vallási türelmetlenség nagy zavargásokat okozott. 1736-ban a városi tisztujítás nagy zenebona között ment végbe. Az újonnan megválasztott tisztviselők közül a reformátusok vonakodtak a hivatalos esküt a katholikus templomban letenni s e miatt lemondtak. Helyükbe a katholikusok másokat választottak és kimondották, hogy a reformátusokat a jövőben az összes hivatalokból kizárják. Ez időtől az ellenségeskedés szünet nélkül tartott. A béke helyreállítása czéljából Eszterházy herczeg 1737 április 22-én megjelent Léván; de alig hogy eltávozott, az ellenségeskedés újból kitört és éveken át a legnagyobb elkeseredéssel folyt. A zavargások 1740-ben érték el tetőpontjukat. Ez évben, úrnap után való napon, a vármegye rendeletéből a reformátusok templomát lebontották, két harangjukat elvették és az egyiket a katholikus, a másikat pedig a ferenczrendi templom tornyában helyezték el.

1752. deczember 11-én az aranyos-maróti megyei gyűlésen Lévát portákra osztották fel és a következő évben megszünt curiális taxális hely lenni, hanem portális lett, minélfogva nem egy átlag-összegben, hanem kapuk után fizette az adót. E határozat ellen a város a herczeghez és Erdődy György grófhoz küldöttséget menesztett a régi szabadság megtartása és a fenyegető veszély elhárítása céljából. Panaszukra választ is alig kaptak. 1754-ben vásárolták meg a városházát. Ez utóbbi évről fel van jegyezve, hogy a város lakosságát megszámlálták és 2937 lelket találtak ott. 1759 július 3-án, midőn Eszterházy ezrede a városban állomásozott, a katonák számára megfelelő mennyiségű kenyeret voltak kénytelenek beszolgáltatni. Időközben a reformátusok mindent elkövettek, hogy a jogegyenlőséget kivívják s 1766-ban végre elérték, hogy a hivatalok ujból megnyíltak előttük.

1772. szept. 12-én szörnyű tűzvész dühöngött a városban, melyben 245 ház és három emberélet pusztult el; a városi templom leégett és a harangok elolvadtak. A szörnyű nyomor enyhítésére a herczeg 200 frtot adott és máshonnan is jöttek adományok. Így azután a lakosok már a következő évben ismét felépíthették a templomot.

1776 aug. 19-én herczeg Eszterházy Miklós, Nagy István administrátorával együtt, meglátogatta a várost és a szőlők mellett 21 puszta helyet pinczéknek osztatott ki. Maga az uradalom is rendszeres szőlőmíveléshez fogott és hogy rendes, állandó szakmunkásai legyenek, Lengyelországból telepített be többeket, kik után azt a helyet a hol letelepedtek, maig is Polyákutczának nevezik. 1777-ben több emléket emeltek a városban. Így a város nyugati végén az orbán- és kereszthegyi szőlőkben kápolnákat, a városban 138a Szent-Háromság és a Szent Flórián szobrát, a szőlőkben egy keresztet, továbbá Nepomuki Szent János és Orbán, 1786-ban pedig a Szűz Mária szobrát. Mindezek ma is fennállanak.

1778-ban a tanácsülésben elhatározták, hogy mivel a görög-keleti vallásúak olyan contribuens egyének, mint a többi lakosok, tehát adjanak ők is forspontot és minden egyéb városi terhet közösen viseljenek. A tisztújítás sem folyt le nyugodtan. Az uradalom nem akarta a megválasztott esküdteket megerősíteni, és így ezek helyébe másokat kellett választani. Ugyanezen évben a vármegye rendeletére a város a katonaság részére 129 mérő zabot szállított Esztergomba és 144 mázsa szénát Magyar-Bródba, novemberben pedig újabb 238 mérő zabot Esztergomba.

Mivel a városi hadnagyok és más tisztviselők többször megkárosították a lakosságot, a felmerült gyakori panaszok következtében Eszterházy Miklós herczeg 1783-ban oly újabb szerződést kötött Lévával, mely e visszaélések meggátlására alkalmasabb volt az eddigi szerződésnél. Ugyanezen év julius havában a várkastélyban generális nagygyűlést tartottak, melyen első sorban az élelmi czikkek árát állapították meg. A lakosok panaszkodtak a herczegnél, hogy a reájuk rótt censuális adót, nagy nyomorúságuk miatt, alig képesek megfizetni. A herczeg hajlott a kérésre, az 1785-ben kötött pótszerződésben a városnak átengedte a vámjövedelmet évi 367 frtért és az adót leszállította. Mivel híre járt, hogy József császár útját a városon keresztül folytatja a bányavárosok felé, az uradalom a várhegy alatt utat töretett és így a várost a külső-várossal összekötötte.

1786-ban József császár rendeletére a ferenczrendiek eltávoztak a városból és Szécsénybe költöztek át. Épületük a templommal együtt a vallásalapra szállott. 1787-ben a városi hadnagy elnevezés megszünik és 1778-tól 1848-ig városi bírák állanak a magistrátus élén. 1789 márczius 20-ikán a görögkeleti compánia részéről, Zippan Zafféri Pál, Kalián Demeter Pál és Vankovics János 500 frtért megvették Jankovics Ferencz omladozó majorját s azon a helyen templomot kezdtek építeni, de be nem fejezhették, mert számuk évről-évre fogyott, míg részben kiköltöztek, részben kihaltak és ma csak a kalvária-hegy aljában levő temető emlékeztet reájuk.

1391801-ben a városi magistrátus fizetése a következő volt: Bíró évi fizetése 100 frt, notárius 95 frt, perceptor 80 frt, esküdtnek külön-külön 12 frt, strázsamester 60 frt s ennek csizmára 6 frt, vámos hajdú 20 frt s ennek csizmára 6 frt, hajdú 40 forint s ennek csizmára 6 frt, orgonista 60 frt. Árvagyámokat, tutorokat, csak 1803-tól említenek.

1808 júl. 24-én tűz támadt, mely rettenetes mérveket öltött. A város 680 háza közül leégett 303, ezek között a katholikus templom tornyával együtt, melyben a harangok is elolvadtak. Ekkor pusztult el a várost körülvevő palánk is és ez időtől sem a város falairól, sem kapuiról nem találunk többé feljegyzést. E veszedelem emlékére minden év júl. havának utolsó vasárnapján, ünnepélyes körmenet vonul fel a kalvária-templomba. A következő években a lakosság régi óhajának, a gimnázium megalkotásának keresztülvitelén fáradozott és 1815 nov. 15-én már meg is nyitották az új intézetet a kegyesrendiek vezetése alatt. Az ezeknek juttatott adományok között van az az 1500 frtra becsült, drágakövekkel kirakott kehely is, melyet Migazzi Kristóf gróf ajándékozott a templomnak.

1820-ban a reformátusok ügye is jobbra fordult. Templomukat, a régi helyén, újból felépítették és a felavatás nagy ünnepélyességgel ment végbe. 1822-ben már a város lakosságának a száma is erős gyarapodást mutat. A 3871 lakos közül római katholikus volt 3148, evangelikus 89, református 611, görög-keleti 23. 1822 okt. 27-én délelőtt 11 órakor ismét nagy tűzvész dühöngött a városban. A tűz az u. n. czigány-utczában ütött ki, az erős szél széthordta a parazsat és a város nagy részét rövid háromnegyes óra alatt romba döntötte. Leégett 158 ház. A városházán az irományokat és a pénztárt sikerült megmenteni.

Míg Bars vármegye rendei, ezek között Léváról a Kazyak és Rainprechtek, a huszas évek elején az abszolutizmus ellen küzdöttek és az alkotmány kivívásában az elsők között említhetők, a nemzeti ügy fejlesztésében Léva városa sem maradt hátra. 1825-ben a Nemzeti iskolát önállósították, újjá szervezték és egyáltalán a nemzeti nevelés fejlesztésén fáradoztak. A gimnáziumba járó előkelőbb ifjak családai a templomba orgonát szereztek, a templomra pedig a hívek új tornyot emeltettek. 1829-ben Sántha György helembai plébános 5000 váltó forintos alapítványt tett.

Eszterházy Miklós herczeg még két ízben kötött szerződést a várossal. 140Az 1826-iki szerződésben vannak először említve az 1902. év elejéig fennállott pecsenyesütő bódék, melyek most a városháza építésének áldozatul estek.

Mivel nem igen lehetett remélni, hogy a katholikus templom tornyát egyhamar felépítik, ezért az 1831-ben öntött új harangokat a templom mellett levő érdekes szerkezetű haranglábakon helyezték el. A csonka tornyot csak a negyvenes években szedték le a templomról és anyagát az utca kövezésére fordították. Ez az állapot 1902. év tavaszáig tartott, a mikor Báthy László prépost-plébános fáradhatatlan buzgósága következtében a róm. kath. hívek, templomukat díszes kettős toronynyal látták el s a harangokat azokban helyezték el.

Az 1831-iki kolera Lévát sem kímélte meg. A városban 403 ember halt meg e járványban. A városi tanács Kálna községnél kordont vonatott, de ez majdnem lázadásra vezetett, mert az élelmi szerek rendkivül megdrágultak.

1833. nov. 24-én meghalt Eszterházy Miklós herczeg és utóda fia, Pál lett, ki a következő évben a lévai uradalmat meglátogatta. Az uradalom tisztviselői mindenkor fontos tényezői voltak a város társadalmi mozgalmainak és mindenben tevékenyen résztvettek. Főleg az ő buzgóságuk hozta létre 1838-ban a kaszinó-egyesületet, mely a negyvenes években rendkivül virágzott és az általa rendezett mulatságokon a szomszédos vármegyék intelligencziája is összegyűlt.

1838 április 29-én az evangelikusok elhatározták, hogy a görög-keletiek félbemaradt templomát megveszik. 1841-ben már felépítették a templomot, lelkészlakot és az iskolát és azt 1843 ápr. 30-án ünnepélyesen felavatták. 1845 óta külön hitközséget alkotnak. Az első zsidók 1838-ban telepedtek le Léván. Az uradalom egy darab földet hasított ki részükre temetkezési helyül. A tömegesebb betelepedés csak 1840 után vette kezdetét. Ez időtől a környékbeli hitfelekezetekkel együtt hitközséget alkottak és a negyvenes évek közepén lelkészi állást szerveztek. Imahelyiségük 1857-ig egy bérházban volt.

1411839-ben az ifjú Eszterházy Miklós herczeg látogatta meg az uradalmat, 1843-ban pedig Pál herczeg. Ez volt az utolsó látogatás; ezentúl a herczegi családból senki sem jött Lévára. 1845-ből találjuk a város határára vonatkozó következő feljegyzést: "Az összes terület kitesz 6841 holdat, még pedig ebből földesúri 2696 hold, úrbéri 2912 hold, szabados 686 hold, inscriptio 546 hold." Az uradalom tisztviselői karában ez időben jeles férfiak működtek, kiknek a neve később országszerte ismertté lett. Így Benkő Dániel uradalmi praefectus, ki a lévai központból hat uradalmat kezelt és Korizmics László uradalmi mérnök. Ezek az uradalmat valóban mintaszerűen kezelték és a társadalmi életben is vezérszerepet vittek. 1846-ban olvasó-társaságot szerveztek, melynek czélja a magyar irodalom terjesztése és pártolása volt.

1848-ban a város lakosainak száma 4817 volt, ezek között 4032 róm. kath., 597 ev. ref., 81 ág. ev., 7 gör. keleti és 100 izraelita. A márcziusi eseményeket a város lelkesedéssel ünnepelte meg, s miután a földesúri hatóság alól felszabadult, az eddigi tisztviselők helyébe rendezett tanácsot választott. Első polgármester Farkas Mihály, az eddigi városi biró volt. Ez időtől a város élén polgármesterek állanak. Április 25-én a külső utczát a városhoz csatolták. Majd, midőn veszélyben forgott a haza, toborzás útján 118 honvédet küldöttek harczba. Június 18-án 427 ezüst forint adomány folyt be és június 29-én 435 nemzetőr esküdött föl. Az ezek számára készült díszes zászlót ereklyeként őrzik a városházán.

1849-ben mozgalmas események szinhelye volt a város. Január 10-én hadseregével bevonult Görgey és mikor távozott, Csorits osztrák tábornok jött utána és innen 20-án tovább indult. Április 17-én Görgey Lévánál állott seregével. A nagysallói fényes győzelem után ide szállították a sebesülteket. Azokat, a kik nehéz sebeikbe belehaltak, a temetőben közös sírban hantolták el. Sírjuk fölé 1872-ben emlékoszlopot emeltek és oda zarándokol minden évben, márczius 15-én, a kegyeletes közönség. 25-én Grabbe vezérlete alatt orosz katonák jöttek a városba és szeptember 25-én távoztak el.

Erre az abszolutizmus uralma következett. A cs. kir. szolgabiró zsandáraival ellenségképen dúlt a városban; mindenekelőtt beszedette a magyar bankjegyeket, a mi a lakosság legnagyobb részét koldusbotra juttatta, mert azon fölül, a mit elrejthettek, összesen 49,500 frt 45 krt szolgáltattak be s ezt a város főterén, nyilvánosan elégették. A lévai zsidók hadi sarcz fejében 600 frtot fizettek. Míg a jó hazafiakat üldözték, addig a császáriak Bányay József lévai postamestert dícsérték, a ki ebben az időben minden jó hazafit mélyen sértő viselkedésével tüntetett.

1854 márczius 26-án nagy szélvész és földrengés volt; a kolostor tűzfala bedőlt és egy embert agyonütött. Ugyanez évben kezdték meg a város rendszeres kivilágítását. Időközben kiépült a pest-bécsi vasút is és a gabonakereskedés mindjobban fellendült, a bányavárosok felé pedig társaskocsik gondoskodtak a személyszállításról. 1857-ben a házak száma 701 volt, a lakosok száma pedig 4513. Ekkor építették fel a zsidók templomukat és iskolájukat. A társasélet is egyre elevenebb lett. 1859 november 20-án az időközben szünetelő kaszinó újból megalakult. Fáradhatatlan búzgósággal működött közre a "Barsmegyei Gazdasági Egylet" megalakulásában. Valóságos hazafias tüntetések voltak azok a hangversenyek, melyeket szeptember 10-én Wilmers Rezső a szükölködő horvátok javára és október 4-én Reményi Ede a Petőfi-szobor javára tartott.

Ez időben az uradalomban lényeges változás állott be. Már 1859 márczius 12-én felmondotta herczeg Eszterházy Pál a lévaiaknak a helypénzszedésre és a legeltetésre vonatkozó szerződést és 1861-ben az egész lévai uradalmat bérbe adták lovag Schöeller Sándornak és Leidenfrost Lászlónak. Ez utóbbi 1862-ben jött a városba. Mindenekelőtt az uradalomhoz tartozó községekben a határtagosításokat és a birtok-elkülönítést tűzte ki feladatául. A tagosítás után a város határa 6564 h. 1137 □° lett, még pedig kert és beltelek 205 h. 756□°, szántó 3746 h. 1146□°, rét 1262 h. 1057□°, legelő 230 h. 952 □°, szőlő 742 h. 846□°, folyók 87 h. 854□°, útak 188 h. 1087□°, haszontalanok 67 h. 493□°. A kegyesrendieknek 520□° kiterjedésű rét jutott; különben csak néhány nagyobb birtokos tagosított, a többi birtokokat 142csak dűlőnként egyesítették. Leidenfrost ezután az újonnan szervezett birtok rendezéséhez fogott, mely munkájában fiai hű társai voltak.

1865-ben alakult meg Léván a Takarékpénztár részvénytársaság és 1880-ban saját czéljaira terjedelmes épületet emeltetett. 35 évi fennállása óta közel 200,000 koronát adományozott köz- és jótékony czélra. 1880-ban 20,000 frt értékű házat adományozott a lévai nőegyletnek, melyben azóta a Stefania-árvaház alakult, 1890-ben, 25 éves jubileuma emlékére, szegényház alapjára ezer forintot és egy főgimnáziumi ösztöndíj-alapra szintén ezer forintot adott.

1867-ben az Eszterházy-féle uradalmat véglegesen eladták Schöeller Sándor és Pál lovagoknak. Az ú. n. főbérnökség élén 1898-ig a Leidenfrost család tagjai állottak, kik az uradalmat valóságos mintagazdasággá alakították át. Hét gazdasági szeszfőzőt, két szeszfinomítót s 1879-ben egy hengermalmot állítottak, mely 1900-ban leégett ugyan, de újra felépítették és kibővítették. A mellett, hogy minden jótékonysági és kulturális mozgalmat bőkezűen gyámolítanak, a város és a messze környék szegény lakóinak állandó munkát biztosítanak. 1898-ban a főbérnökség megszünt és ez idő óta a tulajdonos házilag kezeli az uradalmat, melynek élén azonban most Schöeller Gusztáv lovag és a Leidenfrost család egyik tagja, Leidenfrost Tódor, a kiváló gazda és szakember áll.

A hatvanas évek végén a várost több szerencsétlenség érte; így 1866-ban a háborús időkhöz és az átvonuló katonaság elszállásolásának terhéhez, nagy fagy is járult, mely a gabonát és a szőlőt megsemmisítette. Ugyanez évben a kolera is pusztított, 1868-ban pedig nagy dögvész volt és 404 drb szarvasmarha hullott el, a mi a lakosokat érzékenyen károsította. 1868-ban és a következő években igen gyakori volt a tűzeset és 1872-ben újból pusztított a kolera.

Azonban kerültek örvendetes esetek is a város életében. 1868-ban a város járásbiróságot és kir. közjegyzőséget kap, a szolgabiróság szintén megmarad, 143ámbár egy ideig Nagy-Sallóban székelt és csak 1884-ben helyezték véglegesen ide. 1869-ben a barsmegyei 61-ik honvédzászlóaljat helyezik Lévára és a katonaság számára 1870-ben kaszárnyát építenek. Mivel egy ideig az ipolysági honvédzászlóalj a városban volt, 1897-ben, 117,000 frt költséggel, a kaszárnyát kibővítették és újjá alakították. 1870-ben megalakul a zsidó nőegylet és megnyílik az állami tanítóképző intézet. 1871-ben alakult a dalegyesület, 1872-ben a nagynevű Szepesy Imre, szőlővárosa kegyesrendi temploma számára oltárképet adományoz és fényes alapítványnyal megveti a leányiskola és kisdedóvó alapját. 1872-ben a "Lévai Takarék- és Hitelintézet" néven megalakul a második pénzintézet, mely szintén tetemes összeget áldozott köz- és jótékony czélokra. 1872-ben keletkezik a lévai népkör, ugyanez évben a lévai nőegylet, mely 1882-ben alapította a Stefánia-árvaházat. 1876-ban alakul a tűzoltó-egyesület és ekkor határozatkép kimondják, hogy a házakat ezentúl sem szalmával, sem náddal födni nem szabad. 1879-ben a házak száma 756 volt, a lakosoké pedig 6772. 1880-ban közadakozásból felépítik a megyei kórházat. A nyolczvanas években nagyobb gondot fordítanak az utczák kövezésére, a világításra és az időközben alkotott sétatér rendezésére. 1885-ben kiépül az esztergom-nána-csatai, 1887-ben a csata-lévai és 1896-ban a léva-garamberzenczei vasútvonal. Ez idő óta a kereskedés és a forgalom erősen emelkedik és ebben nagy része van az 1888-ban alakult Kereskedelmi Csarnoknak is. 1890-91-ben a város utczáinak a gyalogjáróit aszfaltozták, a főbb utczákat pedig és 1896-ban a nagy teret kikövezték. 1898-ban az országútat a városon végig keramittal vonták be. 1889 augusztus 1-én a városban pénzügyigazgatóságot állítottak fel, 1894-ben alakult a barsmegyei Népbank fióktelepe, melyet az aranyosmaróti központból vezetnek. 1899-ben - a phylloxera által tönkretett szőlők felújitása czéljából - a földmívelésügyi miniszter Léván állami szőlőtelepet létesített, - 1901-ben a város - Bódogh Lajos polgármester kezdeményezésére - pénzügyeit rendezte, a multban elköltött alapokat megtérítette, s apró adósságait konverzió utján kiegyenlítette. 1902-ben a helypénzszedési és vásártartási jogot - a vásártér tulajdonjogával együtt - a lévai uradalomtól 47080 koronáért megváltotta, 200 ezer korona költséggel díszes városház-épületet emeltetett és elhatározta a város villamos világítását. - Ugyancsak a földmivelésügyi miniszter 1902. év őszén elrendelte állami gyümölcsfa-iskolának Léván leendő felállítását.

A Léva és vidéke róm. kath. népnevelők egylete 1884-ben, a kath. legényegylet 1887-ben, az iparos olvasó kör 1891-ben, a katholikus kör 1893-ban, a torony-építő egylet 1896-ban, a kereskedő ifjak társulata 1896-ban és a zsidó fillér-egylet 1898-ban alakult. Ezenkivül van temetkezési egylet is. A kaszinó 1441885-ben tartotta meg 25 éves jubileumát s ez alkalomból 1000 frtos ösztöndíj-alapítványt tett egy főgimnáziumi tanuló megjutalmazására. 1889-ben a kaszinó házat vett, azt újonnan felépíttette és kényelmesen berendeztette.

1896-ban a város lakossága lelkesen megünnepelte a millennium emlékét. Ennek leghatásosabb záradéka volt a várromok között megtartott népünnepély. A közönség, mely ez alkalommal messze környékből gyűlt össze, áhítattal szemlélte az akkori alispánnak: dr. Ruffy Pálnak helyi vonatkozású, hazafias színművét, melyben az álmodozó Bors vezér lelki szemei előtt elvonul a vármegye és a város tettekben oly gazdag multja, mint záloga annak, hogy a fényes multat szép jövő követi.

A legújabb népszámlálás szerint a város lakosságának száma 8400.

A város 1902. évi költségvetése a következő:

I. Házi pénztár:

mely a 93,309 K 25 fillér állami adó után kivetett 45% községi pótadó által nyer fedezetet.

II. Laktanya-alap.

III. Államút-alap.

Léva város vagyoni állapota.

Léva város nem nagy anyagi javakkal dicsekedhetik, sőt fekvő birtokok szempontjából inkább szegénynek mondható.

145Ingatlanai:

az ingatlanok értéke.

Értékpapirok:

Szenvedő állapot:

Léva r. t. város tisztviselői karának névsora a következő: Polgármester: Bódogh Lajos, tiszti ügyész: Csekey Vilmos, tiszti orvos: Dr. Medveczky Károly, rendőrkapitány: Kónya József, főjegyző: Szilassy Sándor, I. tanácsnok: Mácsanszky János, II. tanácsnok: betöltetlen, III. tanácsnok: Rácz János, IV. tanácsnok: Varannay István, aljegyző: Fábián Zoltán, alkapitány: Bilcsek József, számvevő: Babuschek Gusztáv, pénztárnok: Komzsik Lajos, ellenőr: Torma Lajos, irodatiszt: Toóth Kálmán, adótiszt: Búthor Kornél, mértékhitelesítő: Fogler Lajos, állatorvos: Thuróczy Lőrincz, végrehajtó: Tolnay István, napidíjas irnokok: Kucsera József, Biró János, Koskó Béla, halottkém: Hlboky Alajos, állami h. anyakönyvvezető: Forgács Mihály. A fogyasztási adószedő-hivatal ügyvezetője: Stern Sándor, ellenőre: Barthos István, szemlész: Pély István, közig. gyakornok: Wilheim Béla.