« Bevezetés. Írta gróf Batthyány Tivadar. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

Fiume lakossága. Írta Sziklay János, átnézte György Aladár. »

1Fiume.
Topografiai leirását, doroszlai Denk Árpád történeti adatainak felhasználásával
irta Sziklay János, revideálta Lóczy Lajos

Fiume a tenger felől.
Fejkép. (Funk Antal felvétele)
Fekvése.

Fiume, a magyar szent koronához közvetlenül tartozó kikötőváros és területe a magyar királyság legnyugotibb pontján fekszik, az Adriai-tenger Quarnero néven ismert öblözetének csúcsán; a keleti hosszuság 32° 07' (Ferrotól), az északi szélesség 45° 19' alatt, vagyis a Magyarországot délről határoló Dunavonallal körülbelül egy vonalban. A Quarnero által legmesszebb nyomul be a szárazföldre az Adriai-tenger, s ekképen Magyarország itt érintkezik vele a legrövidebb úton.
Határai.
Fiume területét kelet felől a Recsina, illetőleg Fiumara folyó völgye választja el Horvátországtól, nyugoton mesterséges határvonal Isztriától. A Recsina a krajnai határszélen ered, előbb délnek foly, majd délkeletnek fordulva mély bevágással, többszörös zúgóval tör utat magának a tenger felé, a vadregényes Recsina-völgyet alkotva. Alig egy kilométernyire a tengerparttól jobbról bővizű Zvir-forrás árját veszi föl s innen fogva Fiumara nevet kap. Isztria felé jóval fölebb esnék Fiume természetes határvonala. A preluccai öböltől, tehát a Quarnero valódi csúcspontjától kellene kiindulnia; a mesterséges politikai határvonal miatt területe is csekély, mindössze 19.57 km. Alakja a tengerparttól, mint alapvonaltól, északkeletnek nyúló hegyes háromszög.
A város a Júli-Alpok folytatását képező Liburni-Karszt lábánál, a Fiumara alkotta hordalék-dombon kezdett épülni. Megtelepülését részben elősegitette az e területen felbukkanó egészséges források bősége. A Karszt meszében, a dolinákon át rendre elenyésznek a csapadékvizek s többnyire a tengerben törnek elő, tehát használhatatlanokká válnak az emberre nézve. Fiume szerencsés kivétel ebben a tekintetben; a város mellett szakad a tengerbe a dús forrásoktól táplált folyó, belterületén pedig több kitünő izü friss forrás buggyan föl.
2Helyrajza.
A város magva mint említettük, tehát a Fiumara jobb partján keletkezett. Ez a ma is létező ó-város. III. Károly messzeható intézkedései következtében a mult század első felében a város gyorsabb fejlődésnek indulván, a falakon túl kezdett terjeszkedni, részint északnyugati irányban, a tengerpart hosszában, részint a hegylejtőkön fölfelé, a külterületeken. A legujabb idő rohamos fejlődése magának a tengernek területét kereste föl és feltöltésekkel szoritott helyet a szaporodó épületek számára. Fiuméban tehát három részt kell megkülönböztetnünk: az ósdi külsejű, régi olasz jellegű ó-várost, szük, girbegurba, két-három emeletes házakkal biró utczáival; az ujvárost, mely a tengerpartot foglalja el három, négy-emeletes, modern épületeivel, kikötőjével, pályaudvarával, tárházaival, széles egyenes utvonalaival; végül a Karszt lejtőjén az alközségek területét külön vagy apró csoportokban együtt álló kisebb lakóházaival és nyaralóival. Három alközsége, melyeknek a városi hatóságtól függő külön községi birájuk és tanácsuk van: Plasse, Cosala és Drenova. Plasse alközség, a város nyugati részén következő helységeket, jobban mondva, házcsoportokat foglalja magában: Mlaka, Rujevica, Scurigne, Stranga San-Nicolo. Cosalához tartoznak: a Belvedere, Brascina, Krassa, Mihaceva, Draga, Pulaz, Rastocine, Recina, Santa-Caterina és a Kálváriahegy; Drenovához: Grohovo, Kablari, Lopacza, Patersko, Podbreg, Kucici.

Fiume. - A via del Lido.
(Funk Antal felvétele)
Fiume képe.
A város maga keskeny szalagként vonul a Fiumara torkolatától északnyugatnak az isztriai Cantridáig, a tengerpart és a meredek hegylejtő korlátja közé szoritott kősávon, 4 1/2 kilométer hosszuságban. Egy magasabb pontról, például a Kálváriahegy bármely terrasszáról nézve, épületeinek vonalai teljesen kifejlődnek előttünk. Magunk alatt látjuk a festői fekvésű város házainak fehér tömegét, hullámos vörös cseréptetőit, melyek a Karsztnak kertekkel tarkitott, itt-ott vörösen erezett szürke sziklafalaihoz támaszkodva, vidám ellentétet képeznek az aczélszürke meg sárga hegyszorosoktól bezárt fiumei öböl mély sötétkék sikjával.
Nyugotra az isztriai parti hegyláncz, hátán a hatalmas Monte Maggiore púpja, mely árnyékot vet a babérligetek közt fehérlő parti városkákra s Cherso szigetének hegyeivel ölelkezve, látszólag elzárja szemünk elől a Farasina-csatornát, mely a voltaképeni Quarneroba vezet; odább délnek Veglia szigete aranyfövényként csillogó kopár 3scoglioival, melyek egy elvesző kék csikban sejtetni engedik a fiumei öbölből kivezető három csatorna középsőjét, a Canal di Mezzot, mely a Quarnerolot köti össze a fiumei öböllel Cherso és Veglia szigete közt; délkeletre Veglia és a szárazföld közt a harmadik csatorna, a Canal del Maltempo (viharok csatornája); keletre közvetlenül alattunk a Recsina völgye, felette a Tersatto, régi várával, terrasszos olajfa-, füge- és szőllőkertjeivel; a Tersattonak tengerre eső lejtőjén a már Horvátországhoz tartozó Szusák városka, melyet Fiume folytatásának tekinthetünk; messze lenn délen a Kapella-hegység egymásra tornyosuló kúpívei.
A város külső fejlődését, épitési területének nagy áldozatok árán történt megnövelését, a kikötőnek óriás arányu kiterjesztését szintén innen a magasból szemlélhetjük legjobban. A régi térképeken, még e század elején is csekély terjedelmű a kikötőhely; a tenger benyúlik az ó-város faláig; a mai Via del Corso, Fiume főutczája a tengerpart vonalán állott. Ma kétszáz méternél szélesebb feltöltött területen két hosszú utczasor épült eléje, s a Corso a város belsejébe került.

Fiume. - részlet a nagy-kikötőből.
(Saját felvételünk)
Kikötők.
A kikötő, helyesebben mondva, a kikötők sorozata elfoglalta az egész partot a Fiumara torkolatától a nyugoti határfalig, Cantridáig. A Fiumara régente a város mellett torkolt a tengerbe, később uj mederbe vezették s a régi torkolatot kikotorva, kisebb parti hajók kikötőjévé alakitották át. Ez a Fiumara-csatorna. A csatorna és az uj torkolat közt képződött deltát, mely közigazgatásilag horvát terület, farakodó helynek rendezték be. Innen indul ki az első hullámgát, a kikötő legújabb gyarapodása, mely a Baross-kikötő medenczéjét zárja magába. A partjáró vitorlások mindenféle fajtájának árbocai 4sűrü erdővel borítják vizét. Ez a kikötő egy csatornával, mely fölött forgóhid vezet, összeköttetésben áll a nagy kikötővel, melyet az 1300 méter hosszú és még mindig folytatott Mária-Terézia hullámgát zár el a nyilt tengertől.
Mária Terézia molo.
Ebben a kikötőmedenczében állanak a nagy tárházak, melyek körül folyton folyvást sürgő élet uralkodik: oczeánjáró nagy gőzhajók siklanak eléjük, vezetve az apró kalauz-gőzösöktől, mások vesztegelve, terhüktől megszabadultan magasra emelkednek óriás testükkel; nyikorognak, forognak az emelő darúk szüntelen, száz meg száz kéz gyámolítja szorgos iparkodással a roppant gépkarok munkáját. A nagy hajók közt szüntelen tülköléssel túrják a habot a helyi gőzösök, melyek Isztria fürdőhelyei, a horvát part, Dalmáczia és a szigetek közt járnak sűrü menetben; sajkák raja röpköd a part és a molo közt, vitorlát bontanak, vitorlát rejtenek, majd halászni indul a tarka vitorlákkal ékes bárkák népes csoportja. Éjjel-nappal szakadatlanúl foly a munka a hajókon és a tárházakban. A nagy kikötő képe soha sem veszít mozgalmasságából. A Mária-Terézia molohoz van erősítve a nagy uszó dokk, mely a hajók javitására szolgál; ide vannak csatolva a tengeri fürdőházak; a molo végére jön a világitó torony, mely az épitkezés befejeztéig ideiglenesen a parton van felállitva. Túl a nagy kikötőn, melynek partvonala harmadfél kilométer, a külön petroleum-kikötő épült, melyről még alább lesz szó.

Fiume. - A városi szinház.
(Saját felvételünk)
A Mária-Terézia moloról kisebb terjedelműnek látjuk a várost, mint a magaslatról. Fekvése miatt csak szélső parti házait és a lejtő derekán emelkedő épületeket vehetjük ki tisztán, eltünnek még tornyai is; ellenben a hegység hajlatai nem zárván el a part egyes részeit, egész hosszában csak innen vehetjük Fiumét szemügyre.
A Mária-Terézia molo kiinduló pontján állva, szemben a magaslaton egy tekintélyes fehér palota ötlik a szemünkbe. Ez az új kormányzói palota, a magyar állam képviselőjének székhelye, ekképen az állami hatalom jelképe. Mintegy koronául épült, annak a vonalnak tetőpontján, mely az ó-város szélén elhaladva, a városházát (Palazzo municipale) érintve, közvetlen összeköttetésbe lép a tengerrel az Adamich-téren és az Adamich-molon át. Ezen a téren érezhetjük legteljesebben Fiume életének lüktetését. Innen indulnak az összes helyi hajók, melyek Fiume és a szomszéd partok forgalmát közvetítik, itt állanak a legnagyobb fogadók, a legnépesebb kávéházak és vendéglők, következésképen itt sürög-forog naphosszat a legtöbb idegen, de a legtöbb fiumei polgár is; itt futnak össze a legfontosabb útvonalak, a Corsia Deák, mely a pályaudvarhoz s ezen túl Isztriába vezet, a Corso, az előkelő üzletvilág utczája s jelentőségét, mint említettük, növeli az, hogy a folytatásául tekinthető Via municipalen találjuk a városházát és e fölött a díszes kormányzói palotát.
5Adamich-tér.
Midőn tehát apróra meg akarjuk ismerni a várost, leghelyesebben teszszük, ha az Adamich-térről indulunk útunkra. Az Adamich-tér (Piazza Adamich) és a vele összefüggő molo nevét Fiume egyik legnevezetesebb patricziusától kapta, a ki századunk első negyedében Fiume legelső kereskedője és gyárosa, s egyszersmind országgyülési képviselője volt, a maga költségén állandó szinházat építtetett a városnak, részt vett a Lujza-műút megépítésében és József nádor bizalmas embere volt.
A tengerparton, a Via del Lidon keletnek, a Fiumara-torkolat felé tartunk. A széles partot a vasút sínpárja vágja hosszában; a megrakott vonatok napközben is egyre-másra hordják az elszállítandó árúczikkeket a molok mentén horgonyzó hajókhoz. Balkézről nem kötik le figyelmünket az egyenlő magasságú négyemeletes, kaszárnyaszerű házak; annál inkább lebilincseli azt a mozgalmas kikötői kép: a különböző nemzetiségű matrózok, a munkások, az ugy nevezett "facchino"-k lármás tömege.

Fiume. - A városi takarékpénztár palotája.
(Saját felvételünk)
Dokk.
Szemben az Adamich-moloval látjuk a fiumei Dokk-társulat úszó dokkját, mely nagyobb hajók elhelyezésére is alkalmas. A kettős falu vasszekrény-alkotvány üregébe vizet bocsátanak, a mig annyira le nem merül, hogy a kijavítandó hajót bevontathatják vállujába, azaz nyilt középrészébe. Mikor benn van a hajó, a dokk falaihoz erősítik támasztó-duczokkal és kötelekkel, hogy oldalt ne billenhessen s erre kiszivattyúzzák a vizet a szekrényekből, mire a levegővel megtelt dokk fölemelkedik s magával viszi a hajót is, mely ekképen szárazon marad s könnyü szerrel javítható.
Riva.
A part (riva) úgy mint Fiume minden főbb utczája, néhány aszfaltozottat kivéve, nagy négyszögletes terméskővel van burkolva s a burkolat oly kitünő és sima, hogy túltesz az aszfalton. Egyáltalában Fiume a legjobban kövezett városnak mondható egész Magyarországon.
6Ürményi-tér.
A Via del Lido után már változatosabb kép tárul elénk: a csinosan parkozott Ürményi-tér. (Piazza Ürményi).
Fiume legszebb tere Ürményi Ferencztől, Fiume egykori kormányzójától vette nevét, a ki 1835-ben halt meg s áldásos nevet hagyott hátra, melyet még ma is kegyelettel emlegetnek az öreg fiumeiek. A város rendezése és szépítése sokat köszönhet fáradozásainak. Ezen a téren áll a csinos új városi színház (Teatro Communale), Fellner és Hellmer szinházépítő czég műve, továbbá a városi takarékpénztár olasz renaissance-modorú palotája, melyben a hivatalos helyiségein kivül a "Casino patriottico" társaskör talált helyet, földszinti helyiségében a tér felé nagy vendéglővel, a túlsó oldalon, a Corso felé előkelő kávéházzal.
A térnek tengerfelőli oldalán épült a három fedett árúcsarnok (Mercato.)
Árucsarnok.
Ezekben az árúcsarnokokban szemlélhetjük Fiume piaczi életének jelentékeny, bár nem legjellegzetesebb részét. Az első kettőben a zöldség, gyümölcs, hús és egyéb élelmi szerek, valamint a háztartásban szükséges dolgok, kosarak, szatyrok, edények stb. árusítása foly; a harmadik kizárólag a halászok helyisége. De legtöbbször már nem férnek el a különben is szorongásig megtelt vásárhelyeken az árúsítók; elárasztják tehát a csarnokok térközeit és környékét. De még ez sem elég a város felszaporodott lakosságának; odább, alig kétszáz lépésre, az ó-város apró terein mindmáig megmaradt, talán még gyarapodott is az igazi fiumei piaczi élet elevensége, zsibongása.

Fiume. - a városi torony.
(Saját felvételünk)
A délelőtti órákban az árucsarnokok köré gyülekezik a környék paraszt népe, sőt még a szomszédos Veglia, Cherso szigetek és Isztria lakói is. Áthajózván kis vitorlás bárkáikon, ide hozzák termesztményeiket, a zöldséget, a kemény, olajas sajtot, tejet, olajbogyót, baromfit, stb.
Legérdekesebb a három között mindenesetre a halcsarnok (pescheria), mely az őszi évadban a legnépesebb szokott lenni, midőn megjelennek a chioggiaiak, a kik egyedül űzik nagyban a halászatot a Quarneróban. Ilyenkor a halcsarnokban egész garmadákban állanak a hallal telt kosarak: a vörös hátu barbone, a kék szinű szkombro, a branzin, asinello, a tinhal, az 7izletes scampo, mely a Quarnerónak különleges rákfaja és kívűle még csak az Északi-tengerben található; továbbá a nagy tengeri rákok, a tengeri pókok, polipok, szardellák, szardiniák, calamari, (tintahal), mindnyája külön-külön osztályozott csoportban. A hal egyik fő élelmi czikkük levén a fiumeieknek, természetesen folyton nagy sokaság lepi el a csarnokot és környékét s az idegenek is alig mulasztják el meglátogatását.
Fiumara-csatorna.
A halcsarnokot elhagyva, az Ürményi-téren át a Fiumara-csatornához érünk. A csatorna mentén széles utcza vonúl, a Via Della Fiumara, melynek platánjai alatt különféle vásáros szatócsnép árul a csatornában veszteglő hajók népének a hűsítő italoktól kezdve a gyermekjátékig minden képzelhetőt.

Fiume. - A Corso.
(Stengl és Markert felvétele)
A Fiumara-csatornában (Canale della Fiamara), mely, mint már tudjuk régente a Fiumara torkolata volt, azután erős kőpart közé szorítva és kikotorva, a bárkák kikötője lett, a parti vitorlás-hajók mindenféle tipusát föllelhetjük; leginkább azonban a horvát és dalmát partvidék trabaccoloját. A hajók mindegyikén ott díszeleg a védszent durván faragott, festett szobra, a bárkák orrának czifra és kegyeletes dísze; többnyire a Madonna, a kinek pártfogásához leginkább folyamodik a hajósnép. A szent Szűzet a legkülönbözőbb alakban látjuk ábrázolva, mint boldogságost, fájdalmast, segítő Máriát, tenger csillagát, stb. De máskülönben is érdekes ez az összeverődött hajósnép. A szűk téren oly szorosan köt ki hajójával a másik hajó mellett, hogy hihetetlennek tartanók azt, hogy baj nélkül kijuthat helyéről; árbocz árbocz, - hajófal hajófal mellett. A hajósnak egész lakása ott van berendezve a bárkán; tűzhelye a födélzeten, főző-edénye a szolgafáról csüngő üst. A tűzre jól tud vigyázni; tűz miatt nem esik kár a hajóban. A veszteglés alatt sem pihen a munka: férfia, asszonya mind dolgozik. Foltozzák a vitorlákat, szárítgatják, kötögetik, javítgatják a hálót, mossák a ruhát, tatarozzák, festik 8a hajót, melyben nem egyszer tesz kárt a vihar. Fiume egyik kiváló eredetisége ez a csatorna a maga külön, érdekes hajós életével.
Delta.
A Fiumara-csatornát forgóhíd köti össze a Deltával, mely 142,000 négyszögméter terjedelmű farakodó helylyé van elkészítve. A vasúti sín áthalad a forgóhídon, sőt összeköti egy más hídon át a Braidicza nevű 45,000 négyszögméter terjedelmű falerakó-helylyel, mely ismét a Baross-kikötővel áll összeköttetésben. A Via della Fiumarán egy régi, alkalmatlan épületben volt azelőtt a horvát gimnázium, melyet nemrég a szomszéd Szusákba helyeztek át.
Szusák nagy, modern házai áttekintenek hozzánk a Fiumara folyó balpartjáról. Ebbe a kis városba vashíd vezet át, melynek éppen közepére esik Magyarország és Horvátország határa. A balparti hídfőnél már piros-fehér-kék zászlórúd jelzi az autonom Horvát-Szlavonország területének kezdetét. Erre visz az út a Frangepánok váráról és kegyhelyéről nevezetes Tersattora, melyről később, a magyar-horvát tengerpart ismertetésében lesz szó; itt kezdődik egyszersmind a Recsina völgye fölött a hegyek közé meredeken felkanyarodó Lujza-út vagy jobban mondva, Károlyvárostól jövet, itt ér véget a Fiumara hidjánál.

Fiume. - A városház.
(Saját felvételünk)
Scoglietto.
Elhaladva a Fiumara jobbpartján, az úgynevezett Scogliettora jutunk. Fölöttünk robognak el egy merész viadukton a magyar államvasutak vonatai, melyeket azonban rögtön elföd előttünk a Kálvária-hegybe vájt alagút. A vasút azután több mint 400 méternyire, a Kálvária-hegy házai alatt megy tovább. A Scogliettot, mely kellemes, árnyas sétahelylyé van átalakítva, egy felől a Kálvária-hegy meredek fala, más oldalról a Fiumara határolja; az elején látjuk a nép számára rendelt mulató-bódékat, valamint az új fürdőintézetet, az Ilona-fürdőt, s közel ehhez a honvéd kaszárnyát.
9Papirgyár.
A Scoglietton túl, a Fiumara egyre keskenyedő völgyében, a zöldséges kerteken túl, a hol oly szűkké válik a folyó szakadéka, hogy alig marad egy országútnyi széles sáv a vizmeder mellett, a Smith és Meynier-féle papirgyár kéménye emelkedik. A papirgyár keresztben fogja a völgyet, s a magyar területen már nem volt helye terjeszkedésre, miért is egy részével túllépi a Fiumárát, sőt horvát területen is sziklarepesztéssel, a hegyoldalból kellett helyet csikarnia gépházának s egyéb szükséges melléképületeinek.
Zvir-forrás.
A papirgyár fölött ontja vizét a Fiumarába a Zvir-forrás, mely az 1895-ben létesített vizvezeték kútfeje. A város belső részeit azelőtt a több helyen bőségesen csorgó s kőkutakba fogott friss viz teljesen kielégítette, a hegyen lakók pedig tengermellékeken szokásos cziszternák vizét itták, sőt nagyrészt ma is azzal élnek. Mióta azonban egy forrás, mely a temető alatt foly, fertőzöttnek bizonyúlt, de meg különben is sokakra nézve nehézséggel járt a csorgókutak használata: a város vízvezetéket létesített, melynek táplálására a gazdag Zvir-forrást teljesen alkalmasnak találták.

Fiume. - A kormányzói palota lépcsőháza.
(Saját felvételünk)
Vizvezeték.
A Zvir-forrás 4 méternyire a tenger szine fölött fakad s oly bő, hogy legkisebb vízmennyisége másodperczenkint meghaladja a 3 köbmétert, azaz 3000 litert. Hőfoka csak 9° R. A forráskatlan mellett a sziklába 6 méter mély kutat vágtak; ebbe gyűjtik s innen szállítják a forrás vizét a két viztartóba, melyek közül az egyik, mely város alacsonyabb részeit látja el, a Via Germanián, a másik, mely a magasabban fekvő részeket látja el vízzel, 145 méternyi magasságban a Kálvária-hegyen van. A vizmű közel fél millió forintba került.
A Sogliettóról visszatérve, a Riva della Fiumara kezdetén a Scarpa-tért (Piazza Scarpa) találjuk.
Vámpalota.
A téren a m. kir. pénzügyigazgatóság és az adóhivatal palotája, másként vámpalota (Dogana) ötlik szemünkbe. Az épület első emeletén vannak az állami elemi és polgári iskola helyiségei is.
Ó-város.
Innen nyugotnak fordulva, egyenesen a Corsora juthatunk; előbb 10azonban, minthogy éppen a küszöbén vagyunk, érdemes betérni az ó-városba, az eredeti állapotban megmaradt régi Fiumébe. A dom-utczán (Via del Duomo) át megyünk be a régi Fiuméba, melyet Gomila-nak hívnak, a mi körülbelől szemétdombot, jelent. Ez az éppen nem megtisztelő czím ma talán csak részben illik e városrészre, habár egyes szűk utczái és sikátorai, melyeknek három-négyemeletes házai közé a napfény is alig juthat be, soha ki nem pusztulható furcsa illatukkal, a teljesen soha el nem takarítható mindenféle hulladékkal, melyekről csak a gyakorta nagy mennyiségben lezuhogó zápor tisztítja meg a kövezetet, érthetővé teszik ezt az elnevezést. Némely utczája alig szélesebb 2 méternél, úgy hogy nemcsak szekerek, de kézi kocsik sem közlekedhetnek bennük.
Dom.
Fojtó levegő és homály csap meg bennünket, a mint a szűk utcza torkolatába lépünk. Egy kis térre jutunk, a Piazza del Duomo-ra, a hol megállít bennünket a lakóházakkal csaknem egybeépített főtemplom, a fiumei dóm (Chiesa del Duomo, Eclesia collegialis), a város legrégibb temploma és székesegyháza.

Fiume. - A kormányzói palota oszlopcsarnoka.
(saját felvételünk)
Olasz szokás szerint tornya, a campanile, nincs egybeépítve vele, külön áll s az amúgy is kicsi tér közepét foglalja el.
A torony és a templom, melynek homlokzata a velenczei Santa Maria della Salute templom mintájára készült, igen régi. Állítólag a XIII. században építették, mig campaniléja csak később, 1377-ben épült, a mint ezt a campanile kettős ablaka fölött levő évszám mutatja. A templom régi korát román bazilikális építési modora is igazolja; azonban a századok folyamán többször restaurálták, s tatarozói rajta hagyták a változott építészeti ízlés nyomait.
A templomban kilencz márványoltár van, melyek értékes márványszobrokkal diszítvék. A főoltárkép Tiziano Madonna Assuntájának Simonetti fiumei festő által készített sikerült másolata. A templom oldalfalaiba 11beillesztettek több olyan feliratos római követ, melyeket Fiume környékén találtak.
Apáczazárda.
A dóm mellett sötétlik a benczés apáczák komor, ódon kolostora (Convento delle reverende madri Benedittini.) A kolostorral egybe van kapcsolva ugyane rendnek leányiskolája és csinos temploma. Mindjárt utána az utcza hajlatánál következik a régi jezsuita kolostor, melyben ma a m. kir. állami főgimnáziumot találjuk.
Gimnázium.
A patkóalakú épület, melynek főhomlokzata nem az utczára, hanem hátra, a Recsina völgyébe néz, elől pedig a tágas udvar fölött árkádos folyosók futják körül, II. József rendeletéből került a már akkor föloszlatott jezsuita-rend birtokából az állam kezébe.
Az ódon ház a gimnáziumi oktatás czéljára ma már éppen nem alkalmas; egyes tantermei még szobáknak is alig nevezhetők, sötétek és egészségtelenek. Az intézetnek szép könyvtára, gazdag természetrajzi gyűjteménye és régiségtára van.

Fiume. - Részlet a temetőből.
(Saját felvételünk)
Kereskedelmi iskola.
Közvetlenül a gimnázium mellett van a m. kir. állami felső kereskedelmi iskola, a régi jezsuita-kolostor egy szárnyépületében. Mielőtt azonban tovább mennénk, nem hagyhatjuk említés nélkül a Domtéren Gigante aranyműves üzletét, hol Fiume speczialitását: a "moretti" ékszereket készítik. A moretti ékszer meghódította a világpiaczot és számos utánzóra talált. Fiuméban különben minden ékszerész és rövidárús boltban kapható; az idegen vendégek közt alig akad, a ki emlékül ne venne belőle.
Moretti.
A moretti zománczozott arany turbános szerecsenfejecske, melyet tűre, csattra, stb. alkalmaznak, eredete állitólag a török háboruk korára vezethető 12vissza. Fiume közelében, a grobniki síkon egy török csapat megtámadott egy kis fiumei csapatot. A bátor fiumeiek már leszámoltak a halállal, midőn Isten segedelme csodálatos módon megmentette őket. Megnyilt az ég és kőesőt bocsátott a törökökre, kiknek fejét leverte a kőzápor. Ennek emlékezetére hordják, a monda szerint, még ma is a fiumei nők a szerecsenfejet ábrázoló ékszereket. E monda alapjául az a legendás győzelem szolgálhatott, melyet horvát forrás szerént a Frangepánok a tatárokon 1241-ben Grobniknál nyertek.
Eredetileg a moretti velenczei ékszer, de ma már Velenczében nem igen készítik.
Piaczok.
A dómtérről kigyózó utczák vonalaiban négy kisebb teret találunk, melyek mind megannyi piaczul szolgálnak s főleg délelőttönkint, de nagyrészt egész naphosszat is tömve vannak árúczikkekkel, úgy, hogy alig mozoghatunk bennük.
E terek: a Piazza dei frutti (delle Erbe), a zöldségpiacz, a Piazza Santa Barbara, és a Piazza Miller, mindhárom gyümölcs- és zöldségpiacz, végül a tejpiacz, mely a Via del Pozzo kiszélesített bejárata. A piaczot környező házak földszintjén bolt hátán bolt. Az apró boltfülkék oly szűkek és sötétek, hogy a kereskedők kénytelenek az utczára kirakni árúczikkeiket s ezzel még jobban elállják a járó-kelők útját. A tolongás, zűrzavar, lárma oly élénk képet varázsol a szemlélő elé, minőt csak a régi olasz városokban láthatunk.

Fiume. - a tengerészeti hatóság palotája.
(Funk Antal felvétele)
Szt.-Vid temploma.
Folytatva utunkat, a kereskedelmi iskolától fölfelé, meneteles úton, a San Vito-térre (Piazza San-Vito) érünk, mely egy nagy kerek templommal záródik. Ez a Chiesa di SS. Vito e Modesto, Fiume védőszentjeinek a XVII. század elején épült érdekes temploma. Faragott koczkakövekből minden díszítés nélkül van építve. A főbejárónál egy ágyugolyó van beerősítve, melyet a fölötte levő felirat szerint az angol hajóraj lőtt a városba 1813-ban, midőn a francziák által megszállva tartott Fiumét ostromzár alá fogta.
A S. Vito templom keletkezésének történetéről a következő legenda kering a nép ajkán: Körülbelül a XIII. század végén, (az oltáron levő emlékjel felirata szerént 1269-ben) a templom helyén Fiume védőszentjének, Vidnek tiszteletére emelt kis kápolna állott, homlokzatán a fölfeszített Üdvözítő képével. Ide jártak annak idejében a kikötő város ájtatos lakói, hogy a 13veszedelmek és betegségek elhárításáért imádkozzanak s fogadalmat tegyenek. Egy alkalommal bizonyos Lonzarich Péter nevű horvát legény két társával e kápolna előtt kártyázva, folyton veszített, mire annyira dühbe jött, hogy szitkozódva követ dobott a feszületre. A kő az Üdvözítő oldalát találta, s nyomában rögtön kiserkedt a vér. Lonzarich abban a pillanatban a föld alá sülyedt annyira, hogy éppen csak az a karja látszott ki, melylyel a feszületet megdobta. A feldühödt nép istenitéletet tartva, elégette Lonzarich kiálló karját, a város pedig a csoda emlékére templomot építtetett. A főoltár fölött még ma is ott van a csodás feszület a kődarabbal s alul Lonzarichnak bronzból készített karja.
A templom nagy kupoláját nyolcz óriási márványoszlop tartja; egyik mellékoltáron üveg ereklyetartóban Szent Viktor vértanu egész csontvázát őrzik.

Fiume. - A nagy-kikötő az Adamich moloval.
(Stengl és Markert felvétele)
Föllegvár.
A templomtól jobbra emelkedik az alacsony harangtorony, mely alatt keresztül járhatunk a Fiumarához vezető utczába. Mögötte, de szabad tekintetünktől elzárva áll a Castello, az egykori fiumei föllegvár. Valaha ott laktak Fiume parancsnokai, most a kir. ügyészség és a börtönhelyiségek vannak benne. Egy ideig a fiumei honvédszázad kaszárnyája volt; de a honvédek számára egy egész zászlóaljat befogadható uj kaszárnya épülvén, most csak keleti szárnyát használja a katonaság szállítóházul. A Castellonak keletkezése még a rómaiak idejébe esik s neve is minden valószinüség szerint tőlük származik. Ez védte a Fiumara mentén épült liburni erődfalat, melynek egyes nyomaira ma is rábukkanunk Fiuméban. Az épület baloldalán egy falszerűen emelkedő harangláb áll, melyen a "Campana dei Patrizii", csüng. E harang állítólag a XIV. századból ered és csak akkor huzzák meg, mikor egy patricius család tagja haldoklik.
14Gomila.
Sz.-Vid és Modeszt templomától a Gomila legszélesebb, kocsival is járható utczáján lejuthatunk megint a Piazza delle Erbe-re, melynek vásári zaja felhallatszik a szentegyházig. Jobbra és balra sötét házcsoportok szük közei keltik föl kiváncsiságunkat. Mindenütt ugyanaz a kép: egy keskeny pászta az ég kékségéből fejünk fölött, melyből lépten-nyomon eltakarnak egy darabot a lecsüngő ruhadarabok. Mert padlás és udvar hiányában a szemben álló ablakok közt kifeszitett zsinegekre aggatják ki a mosott ruhát. Egyáltalában minden kézi munkát az ablakban végeznek az ó-város lakói, mert a szük utczába rekesztett házak szobái egytől-egyig sötétek. Igy tehát elég alkalmunk van az ablakokban a törzsökös fiumei menyecskék és lányok érdekes barna arczával, tüzes fekete szemével találkoznunk. Akiknek éppen nincs dolguk, azok az ablakokból társalognak egymással. Elég, ha csevegnek; oly közel vannak egymáshoz, hogy könnyen megértethetik magukat. Annál zajosabb az utcza szine. Ott verődik össze a magas házak egész gyermekserege, a "muleria"; köztük lármázva kinálja édességeit a mandolás, szorbettos ember. Földszint dolgoznak sötét műhelyeikben a kézművesek; legnagyobb számmal azonban a korcsmák (osteriák) foglalják el a házak alját. Majd minden házban van egy osteria vagyis csapszék. Nappal csöndes a tájékuk. A nép munkában van, csak hébe-hóba vetődik be valaki. De annál jobban megelevenedik este. Mint alkonyatkor a tengeri s a szárazföldi áramlatok: akként cserélődik ki a gomila népe naplementével. Esti harangszó után megindul a mesteremberek, varrólányok és az otthon foglalatoskodó népbeliek özöne, mely csakhamar elboritja a korzót, hogy friss levegőt szívjon és gyönyörködjék a megvilágított boltok kirakatában, hallgassa a városi zenekar vagy a katonabanda játékát az Ürményi- vagy az Adamich-téren. A tengerpart munkásai pedig tódulnak föl az osteriákba, hogy vacsoraközben, iddogálva, kártyázva tereferéljenek naphosszanti fáradságos dolguk után. A piaczokon még késő este is eleven élet, hangos vásár foly.
Arco Romano.
A Piazza delle Erbe-ről fölvezető utczák közt érdekes a Via dell' Arco Romano melyben két ház közé ékelve egy római kapu maradványa, az Arco Romano látható. Ez volt minden valószinüség szerint a római korbeli erőd főbejárata.
Ugyancsak az említett térről egy toronyalján át jutunk ki a Corso-ra.
Városi torony.
A torony egyike Fiume legnevezetesebb emlékeinek. Város tornya, "torre della città" nevet visel; a régi bástyavonalon emelkedik, melynek főbejárója volt. Teteje már ujabb, de törzse még régi építmény; rajta látható az osztrák főherczegek czímere, abból az időből, midőn Fiume a Krajnában székelő Habsburg-főherczegek védnöksége alatt állott; fölötte I. Lipót és III. Károly domborművű mellképei, nemkülönben a városnak kőből faragott czímere, a két fejét balra (heraldikailag) fordító, sziklán ülő sas, mely karmai közt vizet ömlesztő vödröt tart. Érdekes a torony óraműve, mely az órákat és perczeket öt perczenkint előreugró számokkal jelzi. A torony aljának falaiba különböző emléktáblák vannak illesztve; egyiken olvashatjuk, hogy erről a helyről vittek földet a koronázási dombhoz I. Ferencz József koronázásakor.
Görög-kel. templom.
A toronynyal szemben a Via del Molo, mely a Corsoból ágazik ki, egyenesen a tengerpartra vezet. Ebben az utczában van a görög keletiek egyszerü temploma. Majdnem szemben a toronynyal már a Corsón, a postapalota áll, melynek Andrássy-uti részében a kir. kormányzóság helyiségeit találjuk. A postapalota egészen modern épület, a Corsó jellemző, egyforma házainak sorában.
15Corso.
Az ívben hajló Corsót, mely egészen aszfaltozva van, mindkét oldalán egyszerü olasz renaissance-épületek szegélyezik. Építészeti hatásuk egyszerüségükben, beosztásuk egyenlő arányosságában rejlik s kellemes benyomást tesznek a modern városok túltengő czifraságaitól kifáradt szemre. Dísz semmi sincs rajtuk, csak egy-egy vasrácsos erkély ugrik elő, mely szimmetrikus részekre osztja a sima falfelületet. Három vagy négy emeletnyi magasságuak. Udvaruk nincs; a szük teret kénytelen volt építőjük annyira kihasználni, hogy némelyiknek külön bejárat sem jutott, hanem barátságosan a szomszéd ház bejáratán kellett osztozkodni.
Via del Municipio. Városháza.
A Corsón visszatérve az Adamich-térre, a Via del Municipio sarkán, de a főutvonaltól egy magánház által eltakarva, a Városházát (Palazzo municipale) találjuk. Az utcza sarkán kőbe foglalt, kőoroszlán szájából csurgó forrás van, melyhez lépcsőkön kell lemenni. E fölött látjuk már a városháza balszárnyát, melynek falán emléktábla örökíti meg Fiuménak, mint separatum corpusnak Magyarországhoz való csatoltatása százados évfordulóját. A városháza patkóalakban egy tágasabb teret fog körül; a tér elején a legujabb időkig egy zászlórudas oszlop állott, a velenczei uralom fennmaradt emlékjele. Valaha Sz.-Márk oroszlánja volt rajta kifaragva, ezt azonban, miután Fiume visszakerült az osztrák uralom alá, lefejtették róla. Az oszlopon maradt felirat még a velencei oroszlánra vonatkozik:
Numine sub nostro tutae requiescite gentes,
Arbitrii vestri quidquid habetis erit.

Fiume. - Részlet a nagy-kikötőből.
(Saját felvételünk)
Az oszlopot 1896. deczemberben a városi muzeumba vitték át.
A városházának ülésterme egyike a legszebb municipalis üléstermeknek. Falait a király, a volt fiumei kormányzók, továbbá Deák Ferencz, Andrássy Gyula, valamint Adamich és Scarpa fiumei polgárok arczképei diszítik. A városi képviselők padsorainak amfiteatrális elhelyezése hasonló a 16budapesti városi közgyülési terem elrendezéséhez; ellenben az elnöki emelvény és az előadók helyei számára jóval tágasabb fórumot hagytak, a mi az összhatást jelentékenyen emeli. A második emelet magasságában két oldalt van a karzat. A városháza jobb szárnyán, vele egybeépítve áll, Szent-Jeromos tornyatlan, régi temploma.
Kormányzói palota.
A Via del Municipio legfelső pontján, a Via del Pomerio sarkán emelkedik az uj kormányzói palota, melyet a Piazza Elisabettán állott régi kormányzói székház helyett építettek.
A palota egy magántelkekből átalakított, mintegy 12,000 négyszögmétert elfoglaló befásított téren áll. 1893-tól 1895-ig épült Hauszmann Alajos terve szerint és vezetése alatt. A palota, mely 30 méter magasságban van a tenger szine fölött, a terület közepén emelkedik; jobb oldalán hozzácsatlakozik a konyha és az istálló, balról a kerti pavillon, melyet a palotával zárt folyosó köt össze. Ez télen üvegházúl is használható. A terület lejtős emelkedése miatt terraszosan van rendezve; az első emeleti helyiségekből ki lehet lépni a terrasszra. A földszinten van a főlépcső, ugyanitt a szolgalakások. Tulajdonképeni pincze nincs; pinczének és fűtőhelyiségnek a terrassz alatt levő részt rendezték be. Az első emeleten először is a felső világitású nagy csarnokba jutunk, mely kétemelet magasságra terjed. Alapterülete 300 négyszögméter. Kettős oszlopállású fülkék csatlakoznak hozzá, melyek fölött erkélyek vannak. E csarnokból nyilnak a bejárások a palota egyéb helyiségeibe, melyek közt első helyen említendő a 180 négyszögméter alapterületű tánczterem. Ennek falai csiszolt természetes márványnyal vannak burkolva 3 1/2 méter magasságig; a burkolat fölött gazdag képszék vonul végig, melybe rendszeres, időrendi beosztással fiumei volt kormányzók arczképeit helyezték el. A terem mennyezete gazdag tagozatú gipsz-stukkóból készült. A tánczterem egyoldalt előteremmel, más oldalt a várószobával szomszédos, az utóbbi a kormányzó fogadó- és dolgozóterméhez vezet. A palota főhomlokzatának középrészét a kormányzó nagy fogadóterme foglalja el, mely XVI. Lajos korabeli stílszerü kiképzést kapott; falai mezőkre vannak osztva és selyemszövettel burkolva. Ebben az emeletsorban vannak az előkelő vendégek vendégszobái is. A második emelet, melyhez külön lépcsők vezetnek, magában foglalja a kormányzó lakását, a ruhatárakat, és a szolgálati személyzet helyiségeit. A konyhaépület körül külön udvarban csoportosulnak: az istálló, kocsiszin, szerszámkamra, az istállószemélyzet lakása és egyéb mellékhelyiségek. Az épület alapozásához 10,000 köbméter sziklaanyagot kellett kiemelni. Az épitéshez használt kőanyagot részben Fiume területéről, a Batthyány-hegyről, részben a Pola melletti Castelnuovoból hozták. A lépcsőkhöz san-crocei, az oszlopokhoz, balusztrádokhoz san-girolamoi márványt használtak. Az alkalmazott stilus olasz renaissance, Palladio modorában. Egyszerű tagozatok, jól megválasztott arányok és nagy méretek adják meg az épületnek a nyilvánosság jellegét.
Nagyítható kép
Fiume térképe.
Rajzolta: Kogutowicz Manó.
Villa Giuseppe.
A kormányzói palota szomszédságában terül el József főherczeg gyönyörű kertje; benne nyaralója, a Villa Giuseppe. A főherczeg, mint hires és szakavatott botanikus, ebből a kertből valóságos mintatelepet és paradicsomot alkotott. Nagyszerű a pálmaháza. De nemcsak a pálmák remek példányai ragadhatják el a szakértőt és műkedvelőt egyaránt, hanem a tropikus növényzet számtalan fajtája is, melyek némelyikét a főherczegnek nagy áldozattal és gondossággal sikerült meghonositani fiumei kertjében. A villa, melyhez legujabban toldalékszárnyat épitettek, az utczáról nem látható, mert a kert növényzete eltakarja szemünk elől. Hajdan a hires velenczei dogaressáé, Capello Biankáé volt, a kinek mellszobra ma is látható a kertben. Idők jártával a Ciotta-család birtokába került s ettől vette meg a főherczeg. (A kertet külön fejezetben ismertetjük.) A főherczegi park előtt egy kis befásított nyilvános tér terül el, a Stajo vecchio.
Köztemető.
A kormányzói palota és József főherczeg parkja közt a Drenovába vezető úton a fiumei köztemetőhöz, a Cimiteriohoz 17jutunk. Pompás cziprusültetvényei, nem egyszer ritka szép, művészi becsü szoborfaragványokkal díszített mauzoleumai érdemesek arra, hogy egy rövid órát fordítsunk megtekintésükre. Érdekes a firenzei mintáju oszlopos sirfal, mely rekeszekre osztva nagyszámu családnak szolgál temetkező helyül.
Városi iskolák. Via S. Andrea.
Lejövén a kormányzói palotából a Via del municipion, tekintsünk be jobbkézt az alsó Klotild-utczába (Via Clotilde inferiore). Mindjárt a sarkon a szép, tágas városi leányiskolát találjuk, a négy emeletes új házak során pedig, az utcza tulsó végén, a Via S. Andreával sarkot alkotva, a városi elemi és polgári fiuiskolát, melynek egészen új épületében van a városi nyilvános könyvtár és a muzeum is. A Via S. Andreán van egy kertben a nyári szinkör (Amfiteatro Via S. Fenice). A mult század elején ez utczasor a falon kivül esett és szőllőskertekből állott. Egy kis kápolna, a S. Andrea, volt egyetlen épülete; erről vette a ma már nagyban kiépült utcza is nevét.
Piazza Elisabetta.
Visszafordulva a Via S. Andreán a tenger felé a Piazza Elisabettá-ra s innen a Riva Szápáry-ra jutunk, nyugotra az Adamich-térről. A városnak e nyugoti része a tárházak és gyárak, a nagykereskedelem és nagyipar városa.

Fiume. - Részlet a kikötőből.
(Saját felvételünk)
Adria.
A Piazza Elisabettán volt a régi kormányzói palota, melyet rövid idővel ezelőtt lebontottak és helyét parkká alakították át; a palota előtt volt kis sétány pedig az Adria magyar kir. tengerhajózási részvénytársaság nagy négyemeletes bérházának adott helyet, mely négy saroktornyával, terjedelmes tömegével ma Fiuménak egyik legtekintélyesebb és legszebb külsejü háza.
Törvényszék.
A Piazza Elisabetta egyik bérházában van a kir. törvényszék.
Riva Szápáry. Tengerészeti palota.
A Riva Szápáry-n a tengerészeti hatóság palotája ötlik azonnal szemünkbe. Imponáló látvány oszlopos homlokzatával, a kikötői időt jelző nagy órájával. Benne van elhelyezve a tengerészeti hatóság, a révkapitányság, a révőrök kaszárnyája, végül a kir. tengerészeti muzeum, mely Fiuménak egyik különleges, érdekes látnivalója. E muzeumban találjuk a legkülönbözőbb vitorláshajóknak szabatos, csinos mintáit, teljes kötélzettel és fölszereléssel, halászbárkákat, az Adrián használt különféle halászati eszközöket, kikötői felszereléseket, világitó-tornyok mintáit, a fiumei kikötői tárak mintáját, a Quarnero-öböl domborművü térképét, tengerészeti tudományos eszközöket, tengeri állatok és növények gyűjteményét, a halászat különböző módjainak domborművű ábrázolásait 18stb.
Tengerészeti akadémia.
Ugyanez épületben volt ezelőtt a kereskedelmi tengerészeti főiskola (Scuola nautica), mely ujjászerveztetvén s m. kir. tengerészeti akadémia nevet nyervén, az 1895. évben a Corsia Deák és a Via del Molino sarkán levő díszes épületbe költözött.
A tengerészeti hatósági épület előtt a moló partján áll a Sanità, a tengeri egészségügyi hivatal, hol az érkező hajók, mielőtt a parttal érintkezésbe lépnének, egészségügyi nyilt levelüket (Fede di Sanità) kivétel nélkül bemutatni tartoznak. Ez okmánynyal igazolják az indulási kikötő egészségi viszonyait s ettől függ, vajjon szabad horgonyzásra bocsátják-e az illető hajókat vagy vesztegzár alá vetik-e. A tengerészeti hatósági palotából néhány lépéssel kijutunk a Punto Franco-ba, a fiumei szabad kikötő területére.
Punto Franco.
A Punto Franco Fiuménak szűkebb határok közé szorított szabad kikötője (összes területe 82,820 négyzetméter), honnan a vámköteles importárúk csakis a megtörtént elvámolás után lesznek a közforgalomnak átadva, s a mely egyúttal a kivitelre szánt és pénzügyőri felügyelet alatt álló áruk (liszt, szesz, czukor) elhelyezésére szolgál. Az egész szabad terület sűrü vassodronykeritéssel van körülvéve és a bejáróknál, valamint a rakodópartokon pénzügyőrök vigyáznak, hogy a gyakran megkisérlett csempészést megakadályozzák. Az elvámolást a fiumei kir. fővámhivatal, melynek ugyancsak e területen van palotája, nagy személyzettel végzi. A Punto Franco legélénkebb pontja a fiumei kikötőnek, itt köt ki a magyar kir. Adria, az osztrák Lloyd, valamint az idegen társaságok Fiuméba érkező hajóinak legnagyobb része. Itt tartja a Magyar kereskedelmi részvény-társaság fiumei fiókja déligyümölcs-aukczióit és az olasz borok legnagyobb része is innen kerül Magyarországba. A hatalmas bor- és gabonatárak, a Magyar Leszámitoló- és Pénzváltóbank óriási elevátora mellett, kereskedelmi kormányunk újabban hatalmas kávétárat is építtetett.
Corsia Deák.
A Punto Franco területén összetorlódó vasúti síneket balra hagyva, kijutunk a Corsia Deák-ra. Nagy kőlapokkal burkolt, terebélyes platánokkal árnyalt út ez, mely a Corso folytatásának tekinthető. Kezdetén találjuk a kertben álló Deák-szállót. Ez előtt vágja át az útat a magyar államvasutak zágráb-károlyváros-fiumei vonala, mely a Kálvária-hegy alatt egy alagutban tünvén el, nem messze a Deák-szállótól egy mély bevágásban kerül ismét napvilágra s a fogadó előtt egyenesen a Corsia Deákot szeli át, mert a tér szűk volta miatt csak a nyilt utczán át lehetett a vonalat a pályaudvarba vinni. E miatt minden vonat érkezésekor vagy indulásakor nagy vas-sorompókkal és lánczokkal kell elzárni a közúti közlekedést. Mindjárt ezután már a tengerpart mentén elterülő pályaudvarba fut be a vonat; a pályaház azonban még jóval fölebb van.
Dohánygyár.
Előbb megnézzük a dohánygyárat, melynek óriási modern berendezésű termeiben másfélezer férfi- és nőmunkás dolgozik. E gyárban évente átlag tizenkétezer métermázsa különféle dohányt dolgoznak fel. Szivarproduktuma évente átlag 46 millió darab, szivarkában (cigaretta) pedig 212 millió darab. Munkásait és munkásnőit nemcsak Fiume, hanem Buccari, Draga, Orehovicza, Szent-Anna, sőt még a jó távol eső Portoré környéke is szolgáltatja. Ugyanez épület a múlt században jelentékeny czukorgyár volt.
A dohánygyártól lejebb álló katonai épületek és a katonai kórház helyén azelőtt vesztegzár állott, melyet III. Károly saját vagyonából alapított. A vesztegzár jelenleg a horvát területen levő Martinschizzán van. Oda kerülnek azok a hajók, melyeket egészségügyi okokból (kolera, sárgaláz stb.) bizonyos hivatalosan megállapított ideig nem ereszthetnek be a kikötőbe. Nehány évtizeddel ezelőtt még a tenger hullámai nyaldosták a dohánygyár és a katonai épületek előtt az útat. Midőn a károlyváros-fiumei vasútat építették, nagy területen feltöltötték a partot, s ide helyezték a pályaudvart, mely rengeteg 19területe daczára is már kicsiny a forgalom lebonyolítására. A pályaház mellett a vasúti alkalmazottak csinos nagy lakóházai állanak.
Hadi tengerészeti akadémia.
Mellettük tovahaladva a Corsia Deák fasorai alatt, a cs. és kir. haditengerészeti akadémiának szép parkban álló nagy épületét találjuk. Telkét Fiume városa ajándékozta az államnak; az épület és a berendezés 900 ezer forintba került. Ez egyetlen tengerészeti akadémiája az osztrák-magyar monarchiának. A park egyik részében egész ágyúüteg és teljesen felszerelt hajófedélzet van felállítva, hol a növendékeknek gyakorlati előadást tartanak.
A Corsia Deákról a Via del Molinon fölkerülve a hegyoldal meredek útjaira, még néhány említésre méltó épületet kell figyelmünkre méltatnunk.
Kaszárnya.
A Via Germanián van egy egészen külön álló nagy udvarban a várszerű gyalogsági kaszárnya; a rajta levő városi czímer mutatja, hogy Fiume város tulajdona.
Kórház. Kapuczinus kolostor.
A Via dell' Ospedale-n pedig a városi kórház és szegényház régi, érdekes épülete ötlik szemünkbe. Lejebb a Via dei Cappucinin a kapuczinusok kolostora áll kis templomával.

Fiume.- A Corsia Deák.
(Zemplén Győző rajza)
Giardino Pubblico.
A Corsia Deák végén van a fiumeiek nagy közkertje, a gyönyörű Giardino Pubblico, mely babérligeteivel, festői kilátást nyujtó terrásszaival, a város közönségének egyik legkedveltebb sétahelye. Nagy körtere, melynek közepén szökőkút szórja vizét a virágágyak között, a gyermekek kedvelt játszóhelye; hűs lombárkádjai alatt, melyek kanyarulatainál mindenütt padok, vagy repkénynyel befuttatott természetes kőtuskók nyujtanak pihenést a sétálóknak, védve van az ember a forró napsugaraktól. A Fiumara partjától társaskocsik közlekednek a kertig.
Nyaralók.
E kertben szokta tartani a város népünnepélyeit. A kert fölött, valamint a Corsia Deákról fölvezető mellékutczák végében a gazdagabb fiumei törzslakosok nyaralóit találjuk, melyek körül többnyire délszaki növényekkel, babérral, magnoliával, fügefával, tűlevelüekkel ékeskedő kertek díszlenek.
20A Giardino Pubblicon túl Mlaka alközség következik, Fiuménak két legnagyobb iparvállalatával, a Fiumei rizshántoló- és keményitőgyár-részvénytársaság és a Fiumei kőolajfinomítógyár-részvénytársaság gyártelepeivel, melyek a magyar kikötőváros tengeri kereskedelmi forgalmában jelentékeny szerepet játszanak. A rizshántoló- és keményítőgyárat 1881-ben építették; a szomszédságában lévő, mintegy 13 holdnyi területü kőolajfinomitót 1883-ban. A gyártelepnek külön elzárt kényelmes kikötője van, melyet a teleppel vasúti sínhálózat és földalatti csővezeték köt össze. Mindkét gyárat és működésüket a többi gyárral egyetemben az ipart tárgyaló fejezet ismerteti részletesen.
A kőolajfinomító gyártól a tengerpart mentén előbb a gázgyárhoz (Usina gas), mely évente 8-900 ezer köbméter világító gázt termel, majd kissé távolabb a Whitehead-féle torpedógyárhoz jutunk.
A torpedógyárnak két különálló telepe az út jobb és baloldalán terül el s az út fölött huzódó vashíd által áll egymással összeköttetésben. A gyárnak külön kis kikötője és ebben vízbe épített laboratóriuma van, honnan a kész torpedókat kipróbálás czéljából vízre bocsátják.
Ezentúl, a város nyugati végénél fekvő Cantrida helységnél a fiumei vegyészeti gyárat találjuk.
A magyar határszélen, az úgynevezett Bergudi tengerparti területen van Fiuménak új hajógyára, mely 21.303 m2-nyi feltöltésen 80 méter széles és 100 méter hosszú csusztatóval van ellátva. A hajógyár már egészen Fiume és egyúttal Magyarország határszélén áll; szemben vele az isztriai Cantrida házai előtt vonul el a hegygerinczre felkapaszkodó határfal.
Minthogy a tengerpartnak úgyszólván minden talpalatnyi helyét elfoglalták már az új építkezések, az utóbbi huszonöt év alatt rohamosan megszaporodott lakosság egyre sűrübben építi be a meredeken emelkedő hegyoldalt, nem ritkán három-négyemeletes házakkal.
Az egyre terjeszkedő utczák sem elégítik ki még a lakásszükségletet. A nagyarányú terjeszkedés a magyar kormányzat óta létesített sok fontos állami hivatalnak, a vasút megnyitása és a kikötő fejlesztése következtében föllendült kereskedelmi forgalom személyzetének köszönhető.
Hatóságok és hivatalok.
Az állami hivatalok élén a fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzóság és a tengerészeti hatóság áll különböző osztályaival; állami hivatalok még: a kir. törvényszék, kir. ügyészség és kir. járásbiróság, a pénzügyigazgatóság, fővámhivatal, postahivatal, dohánygyári igazgatóság.
Egyházi hatóságai Fiuménak: a r. kath. társas káptalan és a plébánia, a görög keleti plébánia, az ág. ev. és ev. ref. lelkészség és egyháztanács, az izr. egyházi előljáróság.
Fiume székhelye a 71. gyalogdandárnak, a 2-ik tengerészeti hadkiegészítő kerületnek. Helyőrsége rendesen egy gyalogezred a haditengerészeti akadémiához kirendelt tengerészcsapaton kivül; továbbá mint különítmény a 20. (nagykanizsai) honvédezred egy százada, a fiumei század van itt állandó állomáson. Óhaja, mely czélból egy szép új honvédkaszárnyát is épített, hogy egy egész honvédzászlóaljat helyezzenek ide, mindeddig nem teljesült.
Iskolái közt legnevezetesebb a monarchiában egyetlen cs. és kir. haditengerészeti akadémia, azután a m. kir. tengerészeti akadémia; van állami főgimnáziuma, állami felsőbb kereskedelmi, állami felsőbb leány iskolája, úgyszintén polgári és elemi iskolája, nemkülönben Fiume városának polgári és több népiskolája.
Épületek száma.
A városnak alközségeivel együtt összesen 11 temploma és az újabb 21építkezések számbavételével, 2125 háza van. (1896 végén). 1891-ben 1827 volt a város házainak száma.
Alközségek.
Fiuménak már említett alközségei közől Drenova és Grohovo érdemli meg különös figyelmünket. Drenován külön templom, plébános és iskola van.
Recsina-völgye. Grohovo.
A hozzá tartozó Grohovo, mely a Recsina partján, a Batthyány-hegy alatt fekszik, néhány éve, az ismételt sziklaomlások következtében nagyrészben elpusztult. Fiuméból gyalog és kocsin juthatunk e ma csak néhány házból álló kis helységbe, a S. Caterina templomtól, a drenovai útból kiágazó úton, mely részint sziklatömbökön, részint gyönyörű erdőn át vezet. Jobbra a Recsina fölött látjuk a Lujza-út kigyóvonalát, majd Orehovicza helységet, a dragai völgyet; a Grohovo fölötti magaslatról Grobnik horvát falut, melynek érdekes régi temploma van, s melynek fennsíkján az emlitett kétes hagyomány szerint a IV. Bélát üldöző tatárokat a Frangepánok szétverték. A megjavított út két helyen a helységet elpusztító sziklaomláson visz keresztül. A grohovoiak horvátajkúak, de erős magyarérzelmű emberek, a kik az odalátogató grobnikiaknak nem engedik meg a zsiviózást. Vendéglőjük és egyúttal birájuk háza fölött egy nagy nemzeti zászlórúdon vasárnapokon a magyar lobogó hirdeti szegény lakóik érzelmét, a kik okmányilag igazolják, hogy még a XVII. században magyar nemességet kaptak, tehát most is magyar nemesek. A korcsma falai hires magyar férfiak arczképeivel vannak teleaggatva, kik közt Deákot, Kossuth Lajost, Petőfit, br. Eötvöst, Aranyt, Jókait, Andrássyt stb. látjuk. A grohovoiak a Recsinából kivezetett ág mellett épült szegényes kallóikban posztót mosnak, ezenkivül szőllőt művelnek; de a lakók egyrészét, a kiknek háza és részben földje is elpusztult, áttelepítették a magasabban fekvő Cosalaba és S. Caterinába. Grohovo mellett van Recsinának egyik érdekes zuhataga, túl rajta a hegylejtőn lomb és fenyőerdő; a kopár Karszton Grohovotól északnak Podberg és Lopácza, a legszélsőbb alközségek, Krajna és Horvátország határán.

Halászbárkák.
(Zárókép)

« Bevezetés. Írta gróf Batthyány Tivadar. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

Fiume lakossága. Írta Sziklay János, átnézte György Aladár. »