« SOMOGY VÁRMEGYE TERMÉSZETI VISZONYAI. Írta Cholnoky Jenő dr. egyet. tanár. KEZDŐLAP

Somogy vármegye

Tartalomjegyzék

SOMOGY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Írta Reiszig Ede dr., a Magy. Tört. Társulat és a Magy. Heraldikai és Genealogiai Társaság igazg. választmányi tagja, kiegészítette Vende Aladár, a monografia szerkesztője. »

21A BALATON.
Írta Szaplonczay Manó dr. kir. tan. m. t. főorvos
Miután a Balaton monografiáját a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága írta meg, ennek következtében itt csak a Balaton-kultuszszal, vagyis a balatonparti községeknek és telepeknek, mint fürdő- és nyaralóhelyeknek a keletkezésével és fejlődésével fogunk foglalkozni.
A Balaton-kultusz már a rómaiak koráig terjed vissza. Vannak feljegyzések és nyomok, hogy a rómaiaknak Pannoniában tartózkodó vezérei és római patricziusok is szivesen tartózkodtak a Balaton mellett, sőt hogy állítólag Augusztus császár is, egész udvarával, nyári üdülésre a Balaton vidékére költözött. Szeremlei Samunak "A közegészség története Hódmezővásárhelyen" czímű munkája is feljegyzi, hogy némelyek azonban gyógyulás czéljából távoli helyekre elutaztak gyógyfürdőkbe (Várad, Balaton)". Hogy a Balatonpart vizének, homokjának és napfényének milyen vonzó ereje volt, legjobban bizonyítja az, hogy a fürdőzők távol vidékekről jöttek és megelégedtek az akkori legkezdetlegesebb lakás- és élelmezési viszonyokkal is és nélkülöztek minden szórakozást és kényelmet, csakhogy a Balatonnál tartózkodhassanak. A Balaton-kultusz mai, modern alapokon való megalapítójának gróf Hunyady Imrét tekinthetjük, mert ő építtette 1882-83-ban a legelső nyaralót a somogyi parton s ő szerezte be kirándulásokhoz az első propellerszerű gőzhajót.
Példája hatott; s hogy miként emelkedett a Balaton-kultusz a mai színvonalára, azt kívánjuk e sorokkal ismertetni olyképpen, hogy Berényből kiindulva és a somogyi parton felfelé haladva, községenként és telepenként mondjuk el a somogyi Balatonpart fejlődését.
Balatonberény.
Balatonberény. 1875-ig csak egy-két fürdővendég kereste fel, majd évről évre többen. Gróf Hunyady Imre példáján felbuzdulva, 1891-ben 4 nyaralót építettek a magaslaton, a grófi nyaraló közelében. Ezután a fürdővendégek száma rohamosan emelkedett, de azok csak egyszerű parasztházakban húzták meg magukat, s így lakik a fürdőzők legnagyobb része ma is. A polgárság, belátván az idegenforgalom nagy hasznát, átalakította és jobban rendezte be szobáit és füstös konyháit és tőle telhetőleg gondoskodott a fürdővendégek kényelméről. Kabinokról is a lakásadók gondoskodtak és az eredmény: hogy míg azelőtt itt 50-60 fürdővendég húzta meg magát, addig ma már július és augusztus hóban az állandó fürdővendégek száma 1500-2000-ig emelkedik. Csakhamar nagy szállodák is épültek, nemcsak a községben, hanem a vasút mentén és a vízparton is. Jelenleg három szálloda van itt, 120 szobával, étterem, kávéház, üzletek, úgy hogy a vendégek mindennel elláthatják magukat. A vasút közelében levő parczellákat, a falunak a víz felé eső oldalán elterülő, magas parton fekvő kerteket és házhelyeket egyesek nagy pénzért vásárolták meg és szép, kényelmes nyaralókat építettek, úgy hogy most a vasútvonal mentén, Balatonszentgyörgy felé, egész hosszú sora terül el a nyaralóknak. E fürdő nagy keresettségét, jó vasúti összeköttetésein kívül, pompás homokos partjának és sekély, befelé lassan lejtő vizének köszönheti, a hol a kis gyermek is fürödhet. Gróf Hunyady Imre és családja is minden nyarat ott töltött és sokat tett a vendégek kényelmére. Van itt "Fürdőegyesület" is, mely a köztisztaság fenntartásáról, az utczák locsolásáról, a fásításról, ülőpadokról és szórakozásokról is gondoskodik.
Balatonkeresztúr.
Balatonkeresztúr. A 70-es években a marczali és kéthelyi úricsaládoknak volt kedves fürdő- és kirándulóhelyük, de a szob-szentgyörgyi vasút kiépítésével most már az egész vasútmenti községek lakosai felkeresik. A községben lakó vendégek száma alig számbavehető, de mióta a kormány 1893-ban a Balatonparton, Keresztúr határában felfelé, egész Mária-telep délivasúti állomásig, valamint 22lefelé, mintegy 8 kilométer hosszban, 317 kat. hold kiterjedésű szőlőterületet telepített és ezek a szőlőbirtokok lassanként legnagyobbrészt úrikézre kerültek, a kik a szőlőkben szép és kényelmes villákat építettek, azóta a fürdőzők nem a községben, hanem ezekben a nyaralókban helyezkednek el. 1912-ben a Balatonparton egy 36 szobás szálló épült és egy modern fürdőház, valamint 7 holdon megkezdték egy parknak az ültetését is. Van még két vendéglője és az újabban parczellázott területből már eddig is több mint 100 parczellát vettek meg, különösen budapestiek.
A szőlőbeli kb. 40 nyaralóban nagyrészt maguk a tulajdonosok laknak, de kiadják bérbe is. Az állandó vendégek száma 200-300, ellenben a fürdésre kirándulók száma egy nyáron 2000-4000.
Fonyód.
Fonyód szépen elterülő erdeje már régóta kedves kirándulóhelye volt a közeli környéknek. Ide jártak fürödni, itt rendeztek majálisokat. A két-csúcsú hegy alakzata, a rajta elterülő 150 holdnyi remek erdő, a hegy lábánál hullámzó Balaton vize, az onnan nyíló elragadó kilátás a zalai hegycsoportozatra: a Badacsonyra, Szigligetre, Gulácsra, Csobánczra, nagy vonzóerőt gyakoroltak mindazokra, a kik ott megfordultak.
A Balaton iránti lelkesedés, annak megismertetése és természeti kincseinek kiaknázására való törekvés adták a gondolatot Szaplonczay Manó dr. vármegyei tiszti főorvosnak arra, hogy a fonyódi hegyen fekvő erdőben nyaraló- és fürdőtelepet alapítson. 1893-ban kezdte meg egy alkalmi társaság összehozatalát. Nemcsak somogymegyebeliek, hanem távol vidékiek is, Budapestről, Győrből, Nagykanizsáról, Pécsről érdeklődtek e telep iránt. 1894-ben már együtt volt egy 29 tagú társaság. Alakulási ügyeinek élére Tallián Gyula alispán állott és vezette azt mindaddig, míg a társaság végleg megalakult és megkezdette az építkezéseket.
A társaság ügyeit 3 tagú igazgatóság intézte, élén a kezdeményező: Szaplonczay Manó dr.-ral. Az igazgatóság 32 nyaralónak való területet vett meg gróf Zichy Bélától, ki előzékenységgel karolta fel az eszmét, mérsékelt áron engedte át e területet és azonkívül díjtalanul, 16 holdnyi, a parknak szánt területet és a 70 holdnyi remek erdőterület, a várhegygyel együtt, és szerződésben biztosította fonyódi gazdasága részéről a telep élelmezését, a mi rendkívül fontos kérdés volt.
Ezután a társaság megvette a hegy nyugati lábánál elterülő Balaton vízterületet az Inkey családtól. Az építkezés megkezdhetése czéljából először is az egész telepet vízvezetékkel látták el. 1894-ben már 9 nyaraló volt készen és ma már a gróf Zichy Béla-telepen az alkalmi társaságnak 29 nyaralója áll, a villatelep nyugati végén pedig a Sirály-szálloda emelkedik és a külön étterem, melynek terraszáról páratlan kilátás nyílik az alsó Balatonra. A megindult építkezés és a fejlődő élet életrekeltette a kaposvár-fonyódi vasutat is, melynek kiépülése után az állomás közelében csakhamar egy 20 szobás szálló készült; a vármegye közönsége pedig megépíttette a hajókikötőt, mely azóta állami lett és ma már oly nagy és erős, hogy a hajó-kikötés minden időre biztosítva van és a nagyarányú kőszállítást is símán lebonyolíthatják. Posta- és távíróhivatalt is állítottak. A község maga pedig hihetetlen fellendülésnek indult. Az azelőtt értéktelen szőlőterületek nagy pénzért keltek el és itt is nyaraló nyaraló után épült. A vasútállomás közelében fekvő területek, valamint a fonyódi hegy nyugati lábától egész a Mária-telepig elterülő fenyves és partterület csakhamar parczellázásra került. Itt is alkalmi társaság alakult, mely szép és nagykiterjedésű szőlőket telepített és számos csinos nyaralót építtetett. 1913-ban gróf Zichy Béla nagy áldozatokkal elkészíttette az új, hatalmas vízvezetéket és a villamvilágítást, újra parkoztatja a nyaralók előtti egész területet és ellátja mindennel, a mi a telepet a legelsők közé emelni hivatott. A telepesek a "Béla-telep" délivasúti megállóhelynél hatalmas kőpartot építettek állami támogatással, hogy a fürdőházak szárazon legyenek elhelyezhetők. E kőpart egyúttal nap- és homokfürdőhelyül is szolgál. Most épül egy kisebb kikötő is a csónakok és a motorok elhelyezésére. A fonyódhegyi telep nem egyszerű balatoni fürdőhely, hanem klimatikus gyógyhely is, melynek tiszta levegője, enyhe éghajlata, nagy erdeje és erdei séta-útjai nemcsak az elgyengült szervezetűeknek, hanem a tüdőbajos betegeknek is kiválóan alkalmas. A hegyen fekvő telepre való feljutást kell még megkönnyíteni és akkor Fonyód lesz a somogyi parton a legszebb és legtökéletesebb nyaraló- és fürdőhely. Fonyódon az állandó fürdővendégek száma 5-600, a kirándulók száma pedig kb. 3000.
Balatonboglár.
Balatonboglár. A somogyi Balatonpartnak legnagyobb kereskedelmi helye, városias jelleggel. A vidékbeli gazdagabb családok a 80-as években kezdtek ide 23járni fürdőzni. 1889-ben már 5-6 budapesti család is felkereste. 1893-ban körülbelül 40 család volt itt a kezdetleges vendéglőkben. Körmendy, az akkori birtokos, építtette meg a Kopaszhegy és Sándorhegy közötti árnyas völgyben, az ú. n. "Hétházat", melyet azután szívesen vettek bérbe úricsaládok. Majd a balatonparti homokterületből egy rész eladatván, báró Babarczi Schvarczer Ottó és néhány barátja építtették az első nyaralókat. A további parczellázásokkal a nyaralók száma is rohamosan szaporodott. Az első sétányt a déli vasút igazgatósága készítette az állomás mellett és bocsátotta a vendégek rendelkezésére. 1904-ben alakult meg a "Fürdő-egyesület". 1911-ben a község a birtokostól nagyobb területet vett meg, mely ma fürdőpark. 1905-ben modern, kétemeletes szálló is épült és a többi szállókat is átépítették és modernül rendezték be. Ezidőszerint van itt 84 nyaraló, 468 szobával, 3 szálloda és 1 penzió. Ezeken kívül 85 háztulajdonos 310 szobát ad bérbe. A fürdővendégek száma jelenleg 1600-1800. A községben számos jó üzlet van és minden háztartásbeli szükséglet kielégíthető. A község gyógyfürdői jelleget kapott, körorvosi székhely és szép gyógyszertára van. A városias jellegű község, élénk vasúti forgalmával és nagy hajókikötőjével, hivatva van arra, hogy a Balatonpartnak legnagyobb forgalmú nyaraló- és fürdőhelyévé legyen.





Balatonboglár.
1. A fürdő látóképe.
2. és 3. Nyaralók.
4. és 5. A Balaton Boglárnál.
Lelle.
Lelle. 1889-90-ben kereste fel először néhány budapesti úricsalád, kik a községben béreltek lakást. Egyetlen fürdőbódé állott rendelkezésükre. Két év mulva Lisznyai Elemér dr. orvos építtette itt az első nyaralót a Balatonparton.
Ki is nevették érte, hogy a "Bivalylegelőre" épít; de a következő évben már 7-8 telek kelt el gróf Jankovics László területéből és pedig parczellánként 600 koronáért. 1897-98-ban Milasin Vilmos dr. és Illek Vincze megvették a gróftól az egész még eladó partot, parczellázás czéljából. A parczellákon azután szőlőt ültettek és fásították, és hogy a vendégeknek étkezőhelyük is legyen, Szalay Imre átalakíttatta egyik cselédházát vendéglőnek, melyben 5-6 szoba állott rendelkezésre; itt volt az étterem is. Ezentúl rohamos léptekkel fejlődött Lelle; a budapesti családoknak egész serege kereste fel, vette a parczellákat és építtette a szebbnél szebb nyaralókat. 1904-ben épült fel a "Balaton-szálló", szép termekkel, verandával és 50 vendégszobával. 1905-ben megalakult a "Fürdő-egyesület", melynek élére Vaszilievics János dr. budapesti alpolgármester állott; az ő vezetése mellett telepítették a már viruló "Darányi-parkot" is és a 3 km. hosszú sétautat, majd 1913-ban a "Jacht-Klub"-ot.
1902-ben a budapesti "Haladás" szabadkőművespáholy szegény gyermekeket kezdett ide kitelepíteni, kik néhány évig az iskolában találtak lakást. 1905-ben megépült a saját szép gyermekmenhelyük, melyben 100-100 gyermek nyer elhelyezést és ellátást egy-egy hónapig. Tejről és élelmiczikkekről bőségesen gondoskodik a helybeli és szomszédos uradalom. A községben van két vendéglő, kifőző, korcsma és mészárszékek. Lelle a legrohamosabban fejlődő és legkeresettebb balatoni nyaraló és fürdőhely. Ma a Balatonparton 4 km. hosszban 107 nyaraló és a nagy szálloda van felépítve és egészen összeépült a boglári villa-teleppel. 1913-ban gyógyfürdő jelleget kapott, miáltal további fejlődése biztosítva van. Keresettségére jellemző, hogy míg a 90-es években egy nyáron 15-20 fürdővendég kereste fel, ma már az állandó fürdővendégek száma 1500-1600.






Részletek Balatonlelléről. (Fent: balról a Balaton-szálló, jobbról: az "Erzsébet" szünidei gyermektelep).
Balatonszemes.
Balatonszemes a Balatontól mintegy fél km. távolságban, homokos lapályon fekszik. A 80-as években különösen Székesfehérvárról jöttek ide néhányan nyaralni. Fischer Gyula akkori körjegyző, felismervén az idegenforgalom előnyeit, mindent elkövetett, hogy a lakosok házaikat, szobáikat és konyháikat csinosítsák és jól bútorozzák. A fürdővendégek száma erre annyira emelkedett, hogy alig fértek meg a faluban. Majd a tulajdonos, gróf Hunyady Imre is, a Balatonra néző fennsíkon fekvő szántóföldeiből mintegy 110 villatelket hasított ki és bocsátott mérsékelt áron árúba. Mikor az első nyaralók épültek, a gróf 1895-ben a magas partoldalt és az alatta fekvő területet befásíttatta s ezzel szép parkká alakította át. Majd a vízpart homokterületét parczellázták, melyen rohamosan építették a szép nyaralókat. Ma itt a nyaralótelepen és egyebütt 90 nyaraló áll és 2 szálloda, 20 vendégszobával. A község 1905-ben a vízparthoz és vasúti állomáshoz közel szép vendéglőt építtetett, 1908-ban pedig megalakult a "Fürdő-egyesület". A parton fekvő villaterületet, vízmentesítés czéljából, alagcsövezték és most épül a hajó- és csónakkikötő, államköltségen.
A nyaralóknak élelmiczikkekkel való ellátásáról a helybeli uradalom, a község lakossága és a vidék bőségesen gondoskodik. Balatonszemesnek gyógyfürdővé 24való alakulására a tárgyalások most folynak. Fejlődésére elég megjegyeznünk, hogy míg a 80-as években 40-50 volt az állandó fürdővendég, az utóbbi években 1000-1200.
Őszöd.
Őszöd. A Balatontól 1 km. távolságra fekvő kisközség. Partja egyike a legjobbaknak az egész Balatonmentén. 1881-ben egy fővárosi tanító telepedett itt le először, néhány fővárosi angolkóros gyermekkel, kiknél a javulás oly meglepő volt, hogy évről évre mind többen jöttek ide nyaralni, beteg gyermekekkel.
Az alapító halála után az angolkóros gyermekek nyári kitelepítését Kájel József ev. ref. lelkész vette a kezébe. Míg 1890-ben csak 1 fürdőkabin volt itt, 1912-ben már 38 állott ugyanannyi család rendelkezésére. Őszöd, hivatva van a Balatonpartnak egyik legkeresettebb gyermekgyógyhelyévé lenni, a mire kiválóan remek homokpartja alkalmassá teszi.
Szárszó.
Szárszó a legrégebben keresett fürdőhelyek közé tartozik. Már 40-50 évvel ezelőtt jártak ide a fürdővendégek; nagyobb arányokban azonban a 90-es években kezdték felkeresni. 1901-ben építették az első nyaralót és ugyanakkor fásította be a község a mostani "Erzsébet-kert"-et, a mely sétányúl és gyermekjátszóhelyül szolgál. A Balatonnal szemben fekvő magas parton 1904-ben kezdték meg a parczellázást, s itt ma már 34 nyaraló áll. A "Hullám" vendéglő 1907-ben épült. 1908-ban a község sörházat építtetett az Erzsébet-kertben. 1909-ben alakult meg a "Szépészeti egyesület" és 1910-ben a "Fürdő-egyesület". Azelőtt a vendégek száma alig volt 30-50, ma már kb. 800-1000. Az élelmiczikkekkel való ellátásról a községbeli és vidéki polgárság és a helybeli uradalom gondoskodik. A község és a telep villamvilágítást is kap.
Balatonföldvár.
Balatonföldvár. Az anyaközségtől: Kőröshegytől 3 kilométernyire fekszik a Balaton mellett. E fürdőtelep alapítására gróf Széchenyi Imrét 1894-ben néhai Korányi Frigyes egyetemi tanár inspirálta. A kivitelben segítőtársa volt Spur István uradalmi mérnök. 1894-ben a parczellázások megkezdődtek, 1895-ben a Balaton és a lösz-part között elterülő területet, mintegy 20 kat. holdnyi nagyságban, parkká alakították át, majd megkezdték a "Kupa vezér" szállodának és mellette egy széles verandaszerű étterem-kávéháznak az építését, magas kilátótoronynyal. Már az első évben több parczellát adtak el és megkezdődött a nyaralók építése is, számszerint 8. A fürdőtelep 1896 június hó 14-én nyílt meg. Földvár, e legmodernebbül épült telep, a somogyi parton roppant keresett lett és nemcsak a Széchenyi grófoknak és más főuraknak, hanem különösen a magas hivatalnoki és katonai karhoz tartozóknak lett kedvencz nyaralóhelyük. Az egy szálló csakhamar szűknek bizonyulván, 1897-ben megépült a "Bendeguz", majd 1898-ban, a Balaton-parton, a "Zrinyi" szálló. Az éttermeket, szállodákat és a parkot 1896-ban villamvilágítással látták el és 1899-ben fektették le a telep vízvezetékét, 80.000 korona költséggel. A telep oly gyorsan fejlődött, hogy 1897-ben 17 nyaraló épült és 1898-ban már 40 állott fenn. Mikor gróf Széchenyi Viktor birtokai kezelését átvette, Balatonföldvár fejlesztését is a legnagyobb szeretettel gondozta. Később az egész telepet, az ottani 800 holdas birtokával, 1903-ban eladta az e czélra alakult fürdő-részvénytársaságnak, melynek elnöke a tulajdonos előbbi gyámja: gróf Széchenyi Imre lett. Ez a társaság készíttette 1904-ben az 1200 méter hosszú és 18 méter széles, nyílegyenes, remek parti sétányt. 1905-ben csatornázták a fürdőtelepet, összes épületeivel. A csatornák szennyvizeit, a fürdőteleptől 400 méternyire, biológiai rendszer szerint tisztítják, megszűrik és csak így jut vissza a Balatonba.
1904-ben kezdték meg - az állam és vármegye támogatásával - a hajókikötő építését, mely azóta évről évre bővül és ma már a gőzhajókon kívül menhelyül szolgál a motoros- és vitorláshajók, valamint a csónakok egész seregének. Újabban a nap- és homokfürdők czéljaira egy nagy szigetet teremtettek meg, a fenékből kikotort finom homokból. A földvári kikötő remek mólója és különösen a hullámgát, kedvencz sétahelye a közönségnek. A fürdő-részvénytársaság 4 km. hosszú makadám kocsi-utat épített, a séta-utakat is pompásan elkészíttette, díszes posta- és távíróhivatalt emelt és árúcsarnokot is teremtett. A telep közelében elterülő vizes területet a földmívelésügyi miniszter költségén lecsapoltatta és ezáltal a fürdőtelep a közegészségügy minden követelményének megfelel.
1905-ben keletkezet a "Balaton-klub", melynek 600-nál több tagja van s mely a társadalmi életet is kedvessé és kellemessé teszi.
271905. év őszén meghalt a fürdőtársaság nagyérdemű alapítója és elnöke, gróf Széchenyi Imre. Emlékét a hálás közönség pompás mellszoborral örökítette meg a fürdőparkban, melyet 1907-ben lepleztek le, nagy részvét mellett.
1904-ben gyógyfürdői jelleget nyert. 1908-ban az állam egy artézi kutat furatott itt. Ugyanez évben Törley József pezsgőgyáros, kizárólag a Balaton klubtagjai részére, szép klub-épületet és mellette egy kisebbszerű szálló-épületet emeltetett, a mely téli lakásra is teljesen alkalmas.
Balatonföldváron van jelenleg 4 szálló, 96 szobával és 1 étterem-kávéház-helyiség. Ezenkívül a telep közelében 1 jó korcsma az alkalmazottak részére és van még 66 nyaraló, melynek legtöbbje, egy család befogadására alkalmas, földszintes épület.
A teleplakók élelmezéséről legnagyobbrészt az uradalom bérlője gondoskodik, de van a telepen egy közkertész is. Van itt mindenféle üzlet és a fürdőidény alatt állandó napi piacz.
A vendégek forgalma az első években 300 körül volt, de ma már 1500-2000, s azok közül kb. 1200 állandó nyári lakó.
A telepen a nyári hónapokban állandó orvos és gyógyszertár van. Balatonföldvár ma a somogyi partnak legszebb, legmodernebb és legkeresettebb fürdőhelye.

Balatonföldvár és az ottani szállók.

A balatonkeresztúri fürdő-szálloda.




Fonyód. - 1. A kápolna. - 2. A Béla-telep lourdesi Mária-szobra. - 3. Nyaralók. - 4. A Sirály szálló.

"A balatoni Nagyberek Lecsapoló Társulat" szivattyútelepe és a gyűjtőcsatorna munkálatai.
Zamárdi.
Zamárdit az első fürdővendégek 1888-ban kezdték felkeresni. A vendégek kezdetben csak az e czélra jobban berendezett parasztszobákban laktak és az udvarokban lombokból alakított sátrakban étkeztek. Majd befásított utat készítettek a Balatonhoz, a hol fürdősátrakat állítottak fel. Az első nyaralót 1898-ban Szupics Dezső építtette. 1911-ben kezdődött meg a parczellázás és 1912-ben a község díszes, modern szállodát építtetett, 50.000 kor. költséggel, melyben 12 szoba van, s a hol a vendégek penziószerű ellátást kapnak. A nyaralók száma ma már 30. Élelmiszereket a helybeli és környékbeli községek lakossága is szállít.
A fürdővendégek száma kezdetben 10-12 volt, de a mult évben már 620 állandó vendége volt Zamárdinak.
A vendégek fürdődíjakat nem fizetnek. A villamvilágítás bevezetése munkálatban van.
Széles, homokos partja, sekély, lassan lejtő vízmedre, szép kilátása Tihanyra és Balatonfüredre, Siófokhoz és Balatonföldvárhoz való közelsége és a 2 km. távolságú, 2000 holdas uradalmi erdő sétahelyei, rövidesen igen keresett helylyé tették.
Kiliti.
Kiliti. Ezt a Balatonpart szögében keletkezett területet már a mult századokban fürdőhelyül használták, de csak kevesen jártak oda, mert a süppedékes, talajvizes parton szilárd felépítmények emelésére senki sem vállalkozott. A kiliti Balatonparti-szögben 1890-ben a Déli Vaspálya-Társaság osztálymérnöksége és 1900-ban a Balaton halászati r.-t. igazgatósága emeltette az első épületeket. 1895-ben az úrlovasok szövetkezete a lóversenyterületet rendezte be. Ugyancsak 1895-ben Rosznagel István déli vasúti osztálymérnök nagyobb területet szerzett itt és megalapította a "Vilma-telep"-et. A nyaralókhoz ő építi ki az utat, parczelláz és nyaralókat is épít. A parczellázást 1911-ben a tulajdonos káptalan folytatja. A nyaralók száma ezidőszerint már 51, az állandó vendégek száma pedig 3-400 között váltakozik. A fürdővendégek a siófoki vendéglőkbe járnak étkezni. 1908-ban a Balaton-szövetség, államsegélylyel, 30 kat. hold területen, 12 család részére bolgár-rendszerű zöldség- és kertivetemény-területet telepített. A munkások legnagyobbrészt kiliti lakosok; 1909-ben pedig a veszprémi káptalan nagy gyümölcsöst ültetett. A fürdőhöz azelőtt jó országút vezetett; de most ez az út, valamint a fürdőkabinok felállításának kérdése állandó viszály tárgya, mivel a siófoki fürdőrészvénytársaság, ezt a nagyarányú fejlődésre hivatott telepet, fejlődésében akadályozni törekszik. Újabban Veszprém vármegye, sőt maga a kormány is kísérleteket tesznek, hogy ezt a szép telepet Veszprém vármegyéhez, illetőleg Siófokhoz csatolják.
Nem feladatunk ebben a keretben a Balatonnak természeti szépségeivel foglalkozni, habár azok is az üdülés gyógyfeltételei, de meg kell állapítanunk - orvosi szempontból - azokat a tényezőket, a melyek a Balatont és partját, különösen a vérszegény, gyenge, görvélyes és angolkóros gyermekeknél, a betegségek után elgyengült és kimerült idegzetű, pihenésre és edzésre szorult felnőtteknél is javasolják. Ezek: a pormentes, páratelt levegő, a sikér, könnyen felmelegedő lágy víz, a bársonysímaságú finom homok, a víz pompás hullámverése és az erős napfény. 28Ezek teljesen megfelelnek a tengerparti tényezőknek és így a somogyi Balatonpart fürdőhelyeit bátran állíthatjuk a tengeri fürdőkkel egy sorba, sőt bizonyos tekintetekben azok fölé.
* * *
A balatonparti mocsarak lecsapolása.
A mikor a Balaton-kultuszszal foglalkozunk, lehetetlen figyelmen kívül hagyni azokat a munkálatokat, melyek a balatonparti mocsarak lecsapolására és kiszárítására, s így a Balatonpart közegészségügyi viszonyainak megjavítására, valamint közgazdasági kihasználására irányulnak. A Balaton nyugati és délnyugati kerületén több öblözet van, melyeknek terepmagassága a Balaton átlagos vízszínével kb. egymagasságú, talaja pedig tőzeg vagy tőzeges. Ez öblözeteket bozótok - a Balatontól 1-2 kilométer szélességű homoktúrzás (Düne) - választják el, melyeket a vízfolyások több helyen keskeny csatornákkal szelnek át. A kisebb részleteket nem tekintve, e bozótok kiterjedése Somogymegyében 26.820 kat. hold. A történelem előtti időkben ezek a területek is sík vízzel voltak borítva, mert a Balaton vízszíne a mainál jóval magasabb volt.
A mult századokban e területek legnagyobbrészt már nem voltak állandóan víz alatt, de olykor víz alá kerültek, s a vízszín oly ritkán és oly kevéssé sülyedt a terep alá, hogy gazdaságilag alig voltak használhatók és az állandó posványok nemcsak állandó közlekedési akadályt, de főleg kiszámíthatatlan közegészségi veszedelmet okoztak. Bennünket közvetetlenül csak azok a munkák érdekelnek, melyeket a mult és a jelen században végeztek és végeznek most is, leginkább az államhatalom kezdeményezésére és vezetésével, de társadalmunk erejével, önkormányzati alapon is.
A királyi biztosság működésének eredményeképen, 1842 augusztus 3-án, Kaposvárott megalakult a "Balatonmelléki Somogymegyei Társulat" a Balatonnak a kiliti Sió-malom esesével való lejjebbszállítására, azzal a czélzattal, hogy ezzel a balatonmenti bozótok kiszáríttassanak. E társulat állandóan fennáll, de czímét és alapszabályait, a változott viszonyoknak megfelelően, több ízben változtatta. Jelenlegi czíme: "Balaton Anyavíz-szabályozó Társulat". E közös társulat egyes öblözeteiből azután egyesek külön-külön társulatokká alakultak; így alakult 1864-ben a Balaton keleti bozót-lecsapoló-társulat és a Balaton nyugati bozót-lecsapoló-társulat s ma Nagyberek lecsapoló-társulat nevet visel. Felemlítendő, hogy az idők folyamán a Balaton lefolyását alkotó folyókon is alakultak - azok rendezése czéljából - vízi-társulatok, ú. m.: A Nádor-csatorna-társulat 1810-ben, a Kapos-vizet levezető társulat 1820-ban és a Sióberki társulat 1847-ben. Mindezeknél a vezető gondolat az volt, hogy a Balaton vízszínét le kell szállítani s a bozótokat a Balatonba lecsapolni. 1862-ben a balatonfüredi egyezségen megállapodták a kir. biztosság útján abban, hogy a Balatonnak 1862 decz. havában megállapított s állítólag addig ismert legkisebb vízállása (+ 0.95) 0.95 méterrel (+ 0.00-ra) szállíttassék le. Az 1863 körüli száraz esztendők hatása alatt a Balaton vízszíne addig soha nem ismert mélységre: - 0.38-ra (0 pont alatti 0.38) sülyedt le. Ekkor kiderült, hogy a Balaton vízszínét ily fokra, a közérdek károsodása nélkül, lesülyeszteni nem lehet. Nemcsak a hajózás károsodott, hanem a somogyi parton egész homoksivatagok kerültek szárazra. Később, a nedvesebb években, a magas vízállás következtében eszközölt túlnagy vízeresztések, a Sió alsó folyásán okoztak panaszokat és károkat. Ezekhez járul, hogy az időközben felkapott balatoni fürdőzés is a magasabb víz-állásokat igényelte. Két érdekkör támadt tehát. A Bozóttulajdonosok a lesülyesztés mellett, a községek, a halászok, a hajósok és a fürdőközönség a magasabb vízszín mellett küzdött. Az ellentétek kiegyenlítésére 1886-ban az akkori közmunka- és közlekedésügyi miniszter kiadta a Sió-zsilip kezelési szabályzatot s ebben kimondta, hogy a Balaton vízszíne 0.00 méternél alacsonyabbra nem sülyedhet és 0.95 m. magasabbra nem emelkedhet. Évek mulva azután kiderült, hogy ez a szabályzat sem elégíti ki az igényeket és hogy a megállapított vízszínt mellett a bozótokat lecsapolni nem lehet és hogy a megállapított maximális vízszín sem a fürdőknek, sem a hajózásnak nem elegendő. Ily körülmények között az I. kerületi m. kir. kultúrmérnöki hivatal azt ajánlotta, hogy a bozótok úgy csapoltassanak le, hogy az összes külvizek oly magas töltések között vezettessenek a Balatonig, hogy azok bármily magas vízállásnál szabad kifolyással bírjanak; a bozót pedig a Balatontól eltöltessék, azután kellő mélységű belvíz-lecsapolóárok-hálózattal láttassák el s abból a belvizeket szivattyúkkal emeljék át 29a Balatonba. Ilyen gyökeres munkákra a gazdaközönséget egyhamar nem lehetett megnyerni és ez a magyarázata annak, hogy a társulat csak 1904-1905-ben határozta el magát a munkálatok foganatosítására, melyek 1908 őszén indultak meg, a pécsi kir. kultúrmérnöki hivatal műszaki vezetése mellett. Gróf Jankovics Tivadar járt elül a jó példával, majd a Lelle-szemesi bozót-társulat stb. következett.
Sió.
Miután a tulajdonosok mind vagyonos nagybirtokosok, az államsegély e munkálatoknál, melyeknek jövedelmezősége minden kétségen kívül áll, alig jöhetett szóba. Az állam azonban támogatást nyujtott a legkülönfélébb alakban; így az illető kultúrmérnököket, az összes munkák megtervezése és vezetése czéljából, díjtalanul bocsátotta és bocsátja rendelkezésre, a Sió-zsilip kezelését (az őr díjainak kivételével) az állam költségén végezteti s e végből az összes épületeket állami költségen emeltette és tartja fenn. A Siónak 1897-1901. évi szabályozása alkalmával 80.000 korona államsegélyt adott stb. A földmívelésügyi miniszter a Balaton anyavízszabályozási társulatnak 1895-ben kijelentette, hogy kész az összes somogyi bozótok szivattyútelepeinek költségeiből 60%-ot az állam terhére elvállalni, ha a társulat, illetőleg tagjai, a jövőre lemondanak beleszólási jogukról: a Balaton vízszínének megállapításánál. A társulat ezt a feltételt nem fogadta el s így az ajánlat is tárgytalanná vált. Jelentékeny államsegély az, hogy az állam a Sió medrét, Kilititől a Kapos beömléséig, 18 m. fenék-szélességre, egy milliót meghaladó költséggel, kikotortatja.
A munkába vett bozótok máris vízmentesek, bár a munkák még be sincsenek fejezve s így a leghasznosabb befektetésnek bizonyultak. Közgazdasági szempontból általában arra lehet számítani, hogy a lecsapolt területek 1/3 része kitünő takarmányos és répa-földeket, 1/3 része tőzeges talajának megfelelő kaszálót és 1/3 része igen jó legelőt fog adni, holott eddig az egész terület gyakran 10-12 éven át megközelíthető is alig volt. Mindezeket összevetve, a bozótok lecsapolása és helyes kihasználása a vármegye állatállományát is jelentékenyen emelni fogja s emellett a bozótokban fekvő elsőrangú tőzeg is rendszeresen kihasználható lesz. A hajózásra a lecsapolásnak nem lesz befolyása. A Siónak állami kikotrása hajózási szempontból igen fontos, mert az így kikotort meder szabályszerű hajócsatornát fog alkotni a Dunáig.
Közegészségi szempontból a bozótok lecsapolása rendkívüli horderejű, mert hiszen a Balaton-kultusz fejlődésének bizonyos fokig a maláriától való félelem volt az akadálya, habár az utolsó 30 év alatt a Balaton vidékén malária már alig fordult elő. A bozótok lecsapolásával és kiszárításával megszünt a vidék mocsaras kigőzölgése, elpusztultak a posványos vizek, a nádasok és zsombékok és - a mi a fő - elpusztultak a szunyogok. Biztos tehát, hogy ezentúl most már a Balatonpart keresettsége évről-évre még jobban fog emelkedni és hogy a somogyi Balatonpart, mint nyaraló és fürdőhely és mint gyógytényező, el fogja foglalni azt a méltó helyet, melyre természetadta szépségei és kincsei által hivatva van.

« SOMOGY VÁRMEGYE TERMÉSZETI VISZONYAI. Írta Cholnoky Jenő dr. egyet. tanár. KEZDŐLAP

Somogy vármegye

Tartalomjegyzék

SOMOGY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Írta Reiszig Ede dr., a Magy. Tört. Társulat és a Magy. Heraldikai és Genealogiai Társaság igazg. választmányi tagja, kiegészítette Vende Aladár, a monografia szerkesztője. »