JÓB KÖNYVE
- És felele a témáni Elifáz, és monda:
- Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
- Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Ésa. 53,3.
- A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
- Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
- Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Jób. 1,8.,
Jób. 2,10.
- Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
- A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Péld. 22,8.,
Hós. 10,13.,
Hós. 10,14.
- Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Ésa. 11,4.,
2 Thess. 2,8.
- Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
- Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
- Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
- Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
- Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
- Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
- Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
- Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Jób. 35,2.,
Zsolt. 130,3.
- Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
- Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
- Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
- Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Zsolt. 49,11.
Vissza