Az 1912. XXXVI. tc. életbeléptetése után elsősorban megoldandó problémaként nyomult előtérbe az egyetem elhelyezésének kérdése. A kultuszminisztérium kiküldöttei több izben megfordultak a városban a javaslatba hozott telkek megtekintése végett,^[1] a miniszteri elhatározás azonban késett. Eleinte az a hír volt elterjedve Pozsonyban, hogy gr. Zichy a javaslatba hozott telkek alapos átvizsgálása után véglegesen döntött már, még pedig a hegyi liget közelében lévő St. Genois-féle telek mellett. S nem lehet tagadni, hogy sokan voltak, akik szerint ez a döntés örvendetes elégtételt ad mindazoknak, akik "a modern felfogásnak hódolva úgy vélekednek, hogy az új egyetemet a szabadban, a város háztengerén kívül kell felépíteni."^[2] Mint nem sokkal utóbb kitünt, ez a hír korai volt. A miniszter még nem döntött, de annyit kijelentett, hogy "mindenesetre a városi érdekeltség felfogását" fogja a döntésnél figyelembe venni.^[3]

Egyelőre azonban le kellett mondani arról a reményről, hogy a türelmetlenül várt s főleg az anyagiakban érdekelteket izgató döntés rövidesen megtörténik. A miniszter ugyanis hír szerint csak a nyári szünet után szándékozott végérvényesen határozni, de azok köréből, akik "a miniszter nézetét s az ügy mellékkörülményeit" állítólag jól ismerték, olyan értesülések terjedtek el, hogy gr. Zichy kétségtelenül a St. Genois-telken való elhelyezkedés mellett fog állást foglalni, annyival is inkább, mert a közös hadügyminisztériumnak a helyőrségi kórház, Eszterházy-tér stb. átengedése tárgyában adott válasza szinte teljesíthetetlen ellenszolgáltatásokat követelt.^[4] Mindamellett a döntés tovább húzódott. Október elején híre járt ugyan annak, hogy gr. Zichy miniszter és Balogh Jenő államtitkár a közel napokban, de "okvetlenül még a képviselőháznak e hó 26-án leendő összeülése előtt" Pozsonyba érkeznek s "ez alkalommal fog alighanem véglegesen eldőlni a pozsonyi egyetem helyének rég vajúdó problémája."^[5] Érdemleges mozzanat azonban az elhelyezés kérdésében csak egy hónap múlva merült fel, amidőn a gr. Zichy miniszter elnöklete alatt Budapesten tartott értekezlet (nov. 6.) Tóth Lajos miniszteri tanácsos előadása alapján beható tárgyalás alá vette az elhelyezés tekintetében komolyan számba jöhető eshetőségeket (St. Genois, Eszterházy-tér, Schiffbeck-telek), melyekre vonatkozólag tervek és költségvetési számítások is készültek. Az értekezlet többsége a beltelki a (Schiffbeck-féle telekkel kombinált Eszterházy-téri) elhelyezkedés mellett foglalt ugyan állást, a miniszter mindamellett egyelőre elhalasztotta a döntést.^[6]

Ismét hónapok teltek el anélkül, hogy a kilátásba helyezett gyors döntés bekövetkezett volna. Viszont azonban tagadhatatlan, hogy ezen idő nem múlott el nyom nélkül a kialakuló egyetem életében. Igy nagy jelentőséggel birt a november 7-én kelt s Pozsony város polgármesteréhez intézett miniszteri leirat, melyben arról tudósította a várost, hogy "Ő császári és apostoli királyi Felsége Bécsben f. évi okt. 19-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az 1912:XXXVI. tc. értelmében Pozsonyban felállítandó magyar királyi tudományegyetem örök időkre a "Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem" nevét viselhesse."^[7] A városi közgyűlés (dec. 2.) "tisztelettel" vette tudomásul a miniszteri leiratot, s úgy határozott, hogy "a város köszönetét ezért a legfelsőbb elhatározásért is az a küldöttség fogja a király előtt kifejezni, melyet a közgyűlés már tavaly kiküldött, hogy Ő Felségétől audiencziát kérjen és megköszönje az új egyetemek egyikének Pozsonyban való felállítását."^[8]

Nem kevésbbé fontos mozzanat volt az idáig a belügyminisztériumi tárca jogkörébe tartozó pozsonyi állami kórháznak a kultuszminisztérium hatósága alá való helyezése is, az 1912:XXXVI. tc. 2. §-a értelmében.^[9] Az átvétel, illetőleg az átadás december 19-én kezdődött^[10] s az azt követő napokon szabályszerűen folyt le.^[11] Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy a város polgársága sem riadt vissza az egyetem felállításával együttjáró anyagi terhek vállalásától. Ennek tulajdonítható, hogy a város 1912 nyarán készségesen beszolgáltatta az állampénztárba a három millió koronányi hozzájárulást a Pozsony város által két évvel ezelőtt kibocsátott községi kötvényekben, sőt az 1912. évi szelvények 1912 július 26-tól számított kamatainak utólagos befizetését is teljesítette.^[12]

Bár ezek a mozzanatok arra mutattak, hogy a kormány állandóan foglalkozik az egyetem felállításával összefüggő kérdésekkel, a város közönségének várakozását ezen szórványos intézkedések korántsem elégítették ki. Pozsonyban elsősorban az érdekelt mindenkit, hogy hol lesz az új egyetem s mikor kezdi meg működését? És pedig azért, mert a polgárság a meghozott anyagi áldozatok ellenértékeként "a lehetőség szerint most már élvezni is szeretné az univerzitásnak kulturális és gazdasági előnyeit."^[13] Utóbb már az elhelyezés tekintetében idáig megoszlott közönség bárminemű miniszteri határozatban is megnyugodott volna, mert hiszen a közfelfogás szerint "a fő az, hogy a döntés megtörténjék"^[14] de a türelmetlenül várt döntés gr. Khuen-Héderváry Károly volt miniszterelnöknek a kultuszminiszter felkérésére tett pozsonyi tájékoztató látogatása^[15] után sem következett be. A volt miniszterelnök a beltelki elhelyezés gondolatának volt hive s így tulajdonképen a Pozsony város közgyűlése által képviselt álláspontot tette magáévá. Annál nagyobb meglepetést keltett tehát a kultuszminisztérium főiskolai ügyosztályának azon véleményes jelentése (Mandello Gyula jogakadémiai tanárnak, mint előadónak tollából), amely paedagogiai és pénzügyi szempontok figyelembevételével, a St. Genois-féle telek mellett foglalt állást."^[16]

Tagadhatatlan, hogy ez utóbbi álláspontnak sok hive volt a városban,^[17] de viszont voltak olyanok is, akik egyik megoldási tervezetet sem tartották kielégítőnek. Igy pl. Dobrovits Mátyás a pozsonyi fellegvár területét látta a legalkalmasabbnak egyetemi célokra.^[18] Volt olyan vélemény is, amely a kül- és beltelki elhelyezés egybekapcsolásával, illetőleg az egyetemi intézetek és fakultások területi megosztásával akarta a szemben álló pártok ellentétes felfogását áthidalni.^[19] Maga a városi törvényhatósági bizottság, legalább is túlnyomó nagy többségben, a beltelken való elhelyezés mellett szállott síkra,^[20] jóllehet a St. Genois-teleknek egyetemi célokra való kiváló alkalmasságát ugyanakkor a Magyar Mérnök- és Épitész-Egyesület pozsonyi osztálya is vitatta.^[21] A város polgársága ezzel tulajdonképpen ellentétbe jutott a főiskolai ügyosztállyal, ami természetesen ismét késleltette a döntést, annál is inkább, mert a kültelki elhelyezés hívei szervezkedni kezdtek, hogy felvegyék a küzdelmet az ez idő szerinti többséggel.^[22] Mindezekhez járult gr. Zichy János kultuszminiszter távozása is, bár utódában Jankovich Bélában, a pozsonyi egyetem ügyének barátja került a miniszteri székbe,^[23] aki azonban csak közvetlen helyszini szemle után volt hajlandó a pártkérdéssé fajuló ügyben dönteni. A miniszter március 16-án látogatott el Pozsonyba, hol az elhelyezés tekintetében számba jöhető összes eshetőség megszemlélése után kijelentette, hogy "az ügy elhúzódásának meggátlása érdekében maga is sürgősnek tartja a kérdés elintézését és meg is igérte, hogy az elhelyezés dolgában rövid időn belül dönteni fog."^[24]

A miniszteri elhatározás azonban ezúttal is késett, de mert Pozsonyban, "a legmegbízhatóbb helyről" szerzett értesítések alapján tudni vélték, hogy a hadügyminisztérium egyetemi czélokra sem a katonai kórházat, sem az Eszterházy-teret nem hajlandó átengedni, miért is ennek következtében a St. Genois-féle elhelyezkedés a legvalószínűbb megoldásnak tekinthető,^[25] a polgárság türelmesebben várakozott a döntésre. Indokolni látszott e türelmet azon hír is, hogy az új miniszter "erősen el van tökélve a pozsonyi egyetem egyik fakultásának mielőbb való megnyitására, a kir. jogakadémiát ki akarja fejleszteni és doktoravatási joggal ellátni olyképen, hogy mint a tudományegyetem jogi kara már ez év őszén megnyitható legyen." Az egyetem helyének kérdése - ugyanezen forrás szerint - egyelőre valószínűleg függőben marad.^[26] A hír utóbb annyiban módosult ugyan, hogy a jogi fakultás megnyitását az 1914/15. tanév első félévénél korábbi időpontban nem tartották valószínűnek,^[27] ugyanakkor azonban az elhelyezkedés kérdésében - egyelőre természetesen csupán elvileg - újabb fordulat állott elő. Május 1-én ugyanis a Felsőoktatási Egyesületnek egy nagyobb bizottsága érkezett a városba az egyetem részére kiszemelt telkek helyszini megtekintésére,^[28] amely azután Budapestre visszatérve a május 5-én tartott értekezleten számolt be tapasztalatairól s tájékoztatta a jelenlevő minisztert álláspontjáról. E szerint "a pozsonyi állami kórházat az egyetem czéljaira alkalmatlannak tekinti s egyáltalában a pozsonyi egyetemnek a város belterületén való elhelyezését nem tartja kívánatosnak". A kültelkek közül egyedül a St. Genois-telek alkalmas egyetemi célokra, de szükségét látja annak is, hogy a telek szomszédságában botanikus kert és természetrajzi telep is létesíttessék.^[29]

E szerint a Felsőoktatási Egyesület is a főiskolai ügyosztály álláspontjára helyezkedett, ami azzal a következménnyel járt, hogy a minisztert elhatározásában erősen befolyásolta. "A közoktatásügyi miniszter ugyanis" - így értesültek Pozsonyban - "nem akarja a városi közgyűlés többsége ellenére a kültelki elhelyezést foganatba venni, a beltelki elhelyezés mellett pedig saját meggyőződése miatt nem dönthet" s "ilyen körülmények között mindaddig, amig a város közönsége a beltelki elhelyezést követeli, az egyetem ügye egy lépéssel sem juthat közelebb a megvalósításhoz."^[30] Mindenki érezte a városban, hogy a kérdés feltétlenül holtpontra jut akkor, ha a fennálló ellentétek kiegyenlítésére az arra hivatott tényezők komoly kisérletet nem tesznek. Megérthető tehát, hogy sokan vélekednek úgy, hogy "a városon volna a sor, hogy a miniszter helyzetét megkönnyítse és ezzel a döntést saját érdekében siettesse," - "mert a város nem az egyetem elhelyezéséért, hanem az egyetemért küzdött három évtizeden keresztül."^[31] Viszont egyesek közvetítő javaslatokkal igyekeztek az ellentéteket áthidalni; így Dobrovits Mátyás kórházi főorvos újból felelevenítette a fellegvári elhelyezés gondolatát^[32] és pedig nem minden hatás nélkül.^[33]

A kilátástalan és terméketlen szóharc ezen időszakában csupán egy mozzanatnak volt gyakorlati súlya és jelentősége, t. i. annak az 1913. június 4-én kelt pályázati hirdetésnek, amely "a szervezés alatt lévő pozsonyi magyar királyi Erzsébet-tudományegyetem orvostudományi karánál rendszeresítendő belgyógyászati és sebészeti tanszékre" kiirta a pályázatot, azzal a kötelezettséggel, hogy a kinevezendők az egyetem tényleges szervezéséig kötelesek lesznek a pozsonyi állami kórház belgyógyászati, illetőleg sebészeti osztályának főorvosi teendőit ellátni.^[34] Ez természetesen egyáltalában nem érintette az elhelyezés kérdését, ellenben arra látszott mutatni, hogy a kormány az egyetem megnyitását nem kivánja a végtelenségig halogatni s ezért, mint az első gyakorlati lépés, nagyjelentőségű az egyetem megszervezésének történetében.

Előrelátható volt, hogy az elhelyezés ügye iránt való érdeklődés a pályázatok kiírása után sem fog csökkenni. Nem is csökkent, sőt midőn Jankovich miniszternek 1913 június 10-én Pozsonyban tett látogatása és ezzel kapcsolatban a Lanfranconi-féle telek megszemlélése új megoldási lehetőséget vetett felszinre,^[35] a közvélemény talán még fokozottabb érdeklődéssel figyelt minden olyan mozzanatra, amelyet az egyetem elhelyezésével vonatkozásban állónak vélt. Az érdeklődést táplálta a Pozsony város polgármesterének, Brothy Tivadarnak bevonásával Budapesten június 24-én megtartott kultuszminiszteriumi értekezlet is, amely az eddigi számbavehető eshetőségeken kívül behatóan foglalkozott a Lanfranconi telken való elhelyezés gondolatával is, amit Pozsonyban arra magyaráztak, hogy a miniszter a kültelki elhelyezés elvi alapján ugyan, de a Lanfranconi-telek mellett fog dönteni,^[36] jóllehet ezzel a főiskolai ügyosztály februáriusi jelentésével ellentétbe jut, amely az egyetemi célokra teljesen alkalmatlannak találta.

A Lanfranconi-telken való elhelyezkedés gondolata már csak azért sem volt szerencsés, mert ott az adott viszonyok közt továbbterjeszkedni nem lehetett, de amennyiben a r. kath. és ág. ev. hitközségek által temetői célokra már korábban megvásárolt szomszédos telkek megszerzése által a továbbterjeszkedés lehetségessé vált volna is, az erre vonatkozó tárgyalások olyan hosszadalmasnak igérkeztek, hogy az egyetem megnyitásának ideje a távol jövőbe tolódott volna el.^[37] Ugy látszik, ezen szempontok mérlegelése késztette a minisztert arra, hogy a Lanfranconi-telket kizárólag orvosi és természettudományi célokra szánja, a jogi- és bölcsészeti fakultás, nemkülönben a központi épület és egyetemi könyvtár számára pedig megszerezze a Schifferbeck-féle, egyébként már évtizedek óta szóban forgó telket.^[38] Ezzel az elhelyezés kérdése - legalább is látszat szerint - végleges megoldást nyert. A város vegyes érzelmekkel fogadta a miniszteri döntést,^[39] amelyen azonban - egyelőre - már nem lehetett változtatni, jóllehet a megvásárolt és telekkönyvileg is átirt telkek megszemlélése végett július 19-én Pozsonyba érkező Benedek Sándor államtitkárt sem tudta felmelegíteni ezen kombinált megoldás.^[40]

Azt a kérdést, hogy mi lesz a sorsa mindezek után az állami kórháznak, a július 8-án kelt belügyminiszteri leirat intézte el, amely szerint a kultuszminiszter "az orvosi egyetemet a városon kivül egy külön telepen óhajtja létesíteni s az állami kórházat továbbra is jelen állapotában fenntartani, hogy ezen kórház a létesítendő klinikáknak beteg, illetve tananyaggyűjtő és betegszolgáltató intézménye legyen."^[41]

Az elhelyezés ügyének ezen elvi elintézésével azonban korántsem volt megoldva azon kérdés, hogy mikor és hol kezdje meg az új egyetem működését? Várnak-e azzal addig, amíg a tervbe vett építési és átalakítási munkálatok bevégződnek, - ami esetleg évekig tarthat, - vagy pedig ideiglenes megoldással segítenek a nehézségeken? A városban már 1913. augusztusában hire járt annak, hogy azon fakultások, amelyeknek ideiglenes elhelyezése lehetséges, 1914 szeptemberében megkezdik működésüket, elsősorban a pozsonyi kir. jogakadémia épületében, esetleg a régi kir. kath. főgymnázium helyiségeiben, vagy a jogakadémiával szemben álló prépostlakban, melyet a miniszterium egyetemi célokra bérbe akar venni.^[42] Jankovich miniszternek október 11-én az Erzsébet királyné-emléktemplom felszentelése alkalmából^[43] Pozsonyban tett hívatalos látogatása az összes függő kérdésekre megadta a választ. A kultuszminiszter kijelentette, hogy az egyetem "jogi- és bölcsészeti fakultása már a jövő (1914-15.) iskolai év elején megnyilik. Ez a két fakultás ideiglenesen a régi főgimnáziumi épületben nyer elhelyezést, amelyen e célból meg fogják tenni a legszükségesebb átalakításokat. Az orvosi fakultást a Lanfranconi-féle telken létesíti a kultuszkormány s az ezen telkek nivellirozására és az egyetemi épületek elhelyezésére vonatkozó terveket még a tél folyamán el fogja készíttetni, úgy hogy 1914 tavaszán megtartható legyen a pozsonyi egyetem alapkőtételi ünnepsége. Az orvosi fakultáshoz tartozó épületek létesítése természetesen hosszabb időt igényel, azért ennek a fakultásnak a megnyitását... csak az 1916. év őszére tervezi. Utoljára kerülne azután sor az egyetem beltelki részének felépítésére a Schiffbeck-Stabwasser-féle telektömbön, ahová az eddigi megállapodás szerint a jogi- és a bölcsészeti kar részére emelnek majd épületeket" s oda tervezik az egyetem központi épületét. Addig is, míg az építési munkálatok megindulhatnak, az Eszterházy-palotában fognak az összes irodák elhelyezést nyerni.^[44]

A miniszteri nyilatkozatnak azon része, amely az orvosi fakultásnak a Lanfranconi-telken való elhelyezését bevégzett tényként emlegette, mintegy választ kívánt lenni a polgárság egy részének azon mozgalmára, amely éppen ezen elhelyezési terv ellen irányult. A pozsonyi r. kath. autonom hitközség, valamint a városi törvényhatósági bizottsági bizottság jelentékeny része ugyanis egyértelműen állást foglalt ezen elhelyezési terv ellen s részletes memorandummal fordult a miniszterhez oly értelemben, hogy "méltóztassék a Lanfranconi-féle telekkombinációt elejteni és ha az egész egyetemnek városunk beltelkén való elhelyezése elvi akadályokba ütközik, az esetre elrendelni, hogy az egyetemnek a kültelekre szánt részei a St. Genois-féle telken építtessenek fel."^[45] A városi közgyűlés (okt. 6.) mindamellett a tanács azon álláspontját fogadta el, hogy "bár az egyetemnek a Lanfranconi-telken való elhelyezése nem kielégítő, ha a miniszter ettől az elhelyezéstől nem tekinthet el, legalább oly módon állítsa fel az egyetemet, hogy az a temetők telkeit ne érintse."^[46] A város törvényhatósági bizottsága ezzel hívatalosan is állást foglalt a miniszteri elhatározás mellett s így megérthető az október 11-i nyilatkozat tartalma.

A véglegesnek látszó döntésben a város közönsége kénytelen volt ugyan megnyugodni, de felemelte szavát az ellen, hogy a legközelebb felállítandó két fakultást a "régi gimnázium" helyiségeiben helyezzék el. "Mindenki tudja ezt itt Pozsonyban", - irta az egyik helyi lap, - "hogy ebbe a kolostornak épült sötét kőtömegbe több mint száz esztendeje már ideiglenesen helyezték el a gimnáziumot. Tehát már II. József idejében is érezték az épület alkalmatlan voltát... Ha már mindentől eltekintettünk, nem kell-e attól félnünk, hogy idegen ember vetődik ide és elfogulatlan, de annál lesújtóbb kritikát mond a magyar kultúráról, mely egyetemét egy ilyen lehetetlen épületben helyezi el," ...ahol "az élet két primitív szükséglete... hiányzik: a levegő és a világosság".^[47]

A város hangulatát híven kifejező kritika hatása alatt a miniszter újabb helyszini szemlére határozta el magát s dec. 8-án Tóth Lajos miniszteri tanácsot Pozsonyba küldte az elhelyezés kérdésében számbajöhető épületek (jogakadémia, régi főgimnázium) helyiségeinek ismételt tüzetes megtekintése végett.^[48] Tóth miniszteri tanácsos ez alkalommal megállapította, hogy a régi gimnázium épülete "még ideiglenesen sem alkalmas az egyetem czéljaira" s ezzel a jogakadémia helyiségeiben való ideiglenes elhelyezés terve nyomult előtérbe, melyben a könyvtár kihelyezése esetén elegendő terem is állott rendelkezésre.^[49] Mindamellett még egy szemlére volt szükség, mig végre a döntés olyan értelemben megtörténhetett (1914 febr. 22), hogy "az akadémiai könyvtárt kihelyezik az épületből és ideiglenesen a régi gimnáziumban helyezik el, az akadémiai könyvtár által igénybevett termeket pedig tantermekké alakítják át és ugyancsak az első emeleten rendezik be a szigorlati termet is."^[50]

Időközben megtörtént az egyetem első tanárainak kinevezése is Velits Dezső pozsonyi bábaképző intézeti igazgató, Herzog Ferenc és Bakay Lajos egyetemi magántanárok személyében (1914 január 19)^[51] s ezzel kapcsolatosan az 1912:XXXVI. tc. értelmében a pozsonyi állami kórháznak tényleges átvétele is (febr. 21.). A miniszter az állami kórháznak, mint leendő egyetemi kórháznak vezetésével Velits Dezső udv. tan. ny. r. tanárt bízta meg, aki az intézeteket hívatalosan febr. 21-én vette át a minisztérium kiküldötteinek jelenlétében nagyérdemű elődjétől, dr. Pantocsek Józseftől, az ismert nevű botanikustól. Ugyanakkor vette át Herzog Ferenc ny. r. tanár a belgyógyászati és Bakay Lajos ny. r. tanár a sebészeti osztályokat.^[52]

A pozsonyi egyetem egyik fakultása ezzel tulajdonképen már megkezdte működését. Voltak azonban oly jelenségek is, amelyek azzal bíztattak, hogy az egyetem többi fakultásának, közöttük elsősorban a joginak, megnyitása sem fog soká késni. Jankovich miniszter ugyanis egy pozsonyi küldöttség előtt úgy nyilatkozott (március 4-én), hogy a jogi fakultást már ez év őszén megnyitják, még pedig a kir. jogakadémia jelenlegi épületében, az orvosi fakultáson egyelőre újabb kinevezés nem várható. Kijelentette azt is, hogy az alapkőletételt f. é. június, de legkésőbb szeptember havára tervezi, mert reméli, hogy ekkorra a Lanfranconi-telekre vonatkozó összes építkezési tervek elkészülnek.^[53] A vallás- és közoktatásügyi minisztérium a hívatalos lap 1914. március 13-i számában valóban kiirta "a szervezés alatt lévő pozsonyi m. kir. Erzsébet-tudományegyetem jog- és államtudományi karán rendszeresítendő" következő tizenhárom tanszékre a pályázatot; római jog; magyar és európai jogtörténet s egyházjog; magyar és osztrák magánjog; kereskedelmi és váltójog; polgári törvénykezés; büntetőjog és eljárás és jogbölcsészet; közjog és politika; nemzetközi jog; közigazgatási és pénzügyi jog; közgazdaságtan és pénzügytan; közgazdaságtan és statisztika; továbbá bölcsészet és végül történelem.^[54]

Azon körülmény, hogy a pályázati kérvények benyújtására a miniszterium igen rövid határidőt szabott (március 31-ig), arra mutatott, hogy a jogi fakultás tanárainak kinevezése a közel jövőben fog megtörténni, ami némileg kiegyenlítette azon elkedvetlenedést, melyet a miniszternek a Lanfranconi-telki elhelyezéshez való állítólagos ragaszkodása,^[55] valamint az orvosi fakultásnak csak 1916-ra kilátásba helyezett megnyitása^[56] váltott ki a város polgárságának lelkében.

Az egyetem tényleges működésének megkezdésével egyértelmű kinevezések megtörténtéig azonban végre elintéződött az egyetemi könyvtár ügye is. A miniszter ugyanis április 30-án kelt leiratában arra szólította fel a várost, hogy az egyetemi könyvtár építési költségére felajánlott 300.000 koronát 1917. ápr. hó elsejéig fizesse be az állampénztárba, mely esetben a miniszterium a könyvtár építkezését a város belterületén oly módon fogja előkészíttetni, hogy a könyvtár építése esetleg már előbb megkezdődhessék, de mindenesetre legkésőbben 1917 tavaszán meginduljon. Kívánja, hogy a város a könyvtár céljaira szánt és állami letétként kezelt 40.000 koronát kamataival együtt már most fizesse be a pozsonyi egyetem alapjába; továbbá a régi gimnázium épületében könyvtári célokra átengedett helyiségeknek helyreállításával járó munkálatokat saját költségén végeztesse a város, ellenben a szükséges állványokkal és bútorokkal való ellátást a miniszterium vállalja magára. Mindezek fejében hajlandó a miniszter a várossal 300.000 korona építési hozzájárulási összeg ügyében annak idején létrejött megállapodás értelmében a jelenlegi városi könyvtárnokot az 1914-15. tanév kezdésével állami szolgálatba átvenni, illetőleg egyetemi könyvtárigazgatói kineveztetése tárgyában legfelsőbb helyen megfelelő előterjesztést tenni, sőt "amennyiben az ezen könyvtárigazgató igazgatása alatt együtt kezelendő egyetemi és városi könyvtár a jelenleg alkalmazott városi személyzetnél nagyobb személyzetet igényelne, az ezzel kapcsolatos kiadásokat az egyetemi alap terhére" átvállalja.^[57] A júniusi városi közgyűlés némi kikötések után elfogadta a miniszter javaslatát.^[58]

Fontos elvi jelentőségű mozzanat volt az egyetem jövő szervezetének szempontjából a költségvetési tárgyalások során tett azon miniszteri nyilatkozat is, mely szerint "a magyaróvári gazdasági akadémia bekapcsoltatnék a pozsonyi egyetembe", hogy "a különböző tudományos ismeretek egymással kapcsolatba hozhassanak s különösen a politikai tudományok kapcsolatba hozassanak a mezőgazdaságiakkal", amiből mezőgazdasági fejlődésünk jelentékeny föllendülése várható.^[59]

Mindezen tervekre s a küszöbön álló kinevezések ügyére nézve^[60] azonban csaknem végzetessé vált a sarajevói merénylet következtében kitört világháború.