A fejlődésben itt három lépést különböztethetünk meg. A XVI. század második felét és a XVIII. századot a theológiai és vallásos szempont irányítja. A XVIII. század a modern egyetem kezdete. A XIX. század a specializmus és pozitivizmus uralma[42] Végül a XX. század a szellemtudományi idealizmus jegyében indult. Az újkori egyetem fejlődése akkor kezdődik, mikor Nagy Frigyes az elűzött Christian Wolffot visszahívja. "Ez a személyi jelentőséget messze túlhaladó világtörténelmi aktus volt" - írja Ziegler. Ez jelentette a felvilágosodás uralomrajutását.
Az újkori tudomány Descartes, Bacon, Leibniz munkásságával kezdődik, kik munkásságukkal a tudományt szabaddá tették, s új utakat mutattak az egyetemek számára. Ennek az új tudománynak a hirdetője lett az egyetem.
A klasszika-filológia is átalakul, s az ókor tudományává lesz. Eszthetikai iránya lehetővé teszi, hogy a német irodalommal kapcsolódjék. Göttingában Gessner és Heyne megteremtették az új humanizmust, végül Jenában polgárjogot nyer Kant, s követői, Fichte, Schelling és Hegel, s az új humanizmus és Kant filozófiája alapján kialakul a német idealizmus, mely azóta úgy a német tudományt, mint a német egyetemeket jellemzi.[43]
A német egyetem mindegyre távolodik attól, hogy hivatásra előkészítő iskola legyen. Hivatásra akar nevelni, de a tudomány által, s az ezzel való foglalkozásból merített idealizmussal.
Ez az új egyetemi típus a német szellem par excellence alkotása. Spranger is azt tartja, hogy a modern egyetem nem egyenes leszármazottja a középkori egyetemnek, hanem új alkotás, bár nagy súlyt helyez a tradició által öröklött tulajdonságaira.[44]
A német egyetem mai eszményképe is a tudomány önzetlen művelése minden gyakorlati cél távoltartásával. Ez az eszménykép következménye a tudományról való felfogásnak. A németek a tudomány fő jellemvonásának azt tartják, hogy tisztán a megismerés kedvéért kutatja az igazságokat, s nem az életben való gyakorlati felhasználás céljából. Ez a felfogás még a radikális és realista Jaspersnél is megnyilvánul, aki szintén azt írja: "Wissenschaft entsteht, wenn sich die rationelle Arbeit erstens aus dem blossen Dienst für Lebenszwecke befreit, d. h. die Sache selbst, das Objektive als solches Interesse erregt, also das Wissen Selbstzweck wird..."[45]
C. H. Becker pedig azt írja: "Die Einstellung auf die reine Erkenntnis hat vom Positivismus die Einstellung auf das Einzelobjekt übernommen, fragt aber nicht nach Nützlichkeit für das Leben, sondern ausschliesslich nach dem Wahrheitsgehalt." Továbbá "das Wesen der Universität für den Deutschen mit irgendwelchen Nützlichkeitserwegungen mit Fachschulung und Berufsbildung im Grunde nicht viel zu tun hat.[45a]
Ezzel szemben az angol és amerikai felfogás szerint a tudomány arra való, hogy az emberi életet tökéletesítse és emelje, tehát nem öncélú.
Már ebben a felfogásban kifejezésre jut a nemzeti szellem különbsége.
Az egyetem is tükre a népjellemnek, mint minden más kulturális alkotás, mely idők folyamán a művelt nemzetek körében létrejött.
Látjuk, hogy már az egyetemek fejlődése kezdetén két típus keletkezett: a párisi és a bolognai. De a főiskolák mai formái Paulsen szerint három alaptípusra vezethetők vissza, ezek: az angol, a francia és a német.[46] A párisi szolgált alapul és mintául a német, francia és angol egyetemeknek, míg a bolognai az olasz egyetemeknek.
De ezek a típusok is változtak idők folyamán, a különböző korszakok szellemi áramlatai alakították. S ha a párisi egyetem szolgált is kiindulásul a német, francia és angol egyetemeknek, mégis milyen más irányt vett a fejlődés Németországban, mint Franciaországban, vagy Angliában! De bár a mi első egyetemeink bolognai mintára voltak szervezve, egyetemeink mégis milyen mások, mint az olasz egyetemek! A mi egyetemeink a német szellem hatása alatt fejlődtek, mint ahogy Gragger Róbert kimutatta,[47] s ma is ugyanazokat a kulturideálokat tartják szem előtt, mint a németek, főkép a szellemi tudományok terén a német ideálizmus hatása alatt állanak, s ma a szellemtudományi szintézis irányát szolgálják, s ebben mint vezető folyóiratot a Minervát jelöli meg.[48]
Az egyetemek történelmi típusai tehát különböző korszakokban a következők: a skolasztikus típus (Páris), a jogi típus (Bologna), a szakiskolai típus (Franciaország), a humanista típus, a református és katholikus típus (Németország), a renaissance-típus, a fölvilágosodás által teremtett típus, a német ideálizmus típusa.