HUSZONNEGYEDIK FEJEZET.

I. Buda bevétele után a megye sorsa. Egervára megvételének hiu tervezete Caraffa részéről. II. Eger és Fehérvár körülzárolása elhatároztatott 1686. őszén. III. Egervára ostromzárolásával Dória János bizatott meg 1687. jul hóban. Levele a megyéhez. IV. A blokade természete. Az ostromzároló sereg elhelyezése a vár körül. Sirok, Szarvaskő; Cserép várát elhagyják a törökök. V. A törökök létszáma a várban. VI. Az eszéki török vereség eldöntötte Eger sorsát. A törökök éhség által kényszeritve feladják a várat. Az átadás feltételei. Az első hálaadó isteni tisztelet. A törökök elvonulása. Az itt maradott törökök.

I. Hevesmegye területén, 1686-ik év folyamán, Budavárnak ez év szept. 2-án történt bevétele után, immár Eger és Sirokvára, a szomszéd Borsodmegyében Cserép és Szarvaskővárak voltak még a törökök birtokában. Szolnok, Balaszent-Miklós, Heves és Hatvan erősségei visszakerültek Leopold király hadvezérlete kezébe. Hevesvárosában is volt-mint tudjuk-török erősség (fortalitium). Őrsége, több mint valószinű, hogy már Szolnok bevétele után elvonult onnan, és feladta azt. A Buda ostromához felvonuló felvidéki, ugy a Szolnoktól Hatvan felé előnyomuló csapatoknak, és a figyelő seregnek annyira utjában eső Heves palánk-erőditése ellent nem állhatott volna. Az ily kisebbszerü, földsáncz s palánkból álló primitiv erődités, nem is volt szánva nagyobb hadjárat keretében, akár védelmi akár támadó szerepet tölteni be. A békés időben, a török közlekedés biztositására, és egyéb érdekek védelmére emeltetett, tehát közbiztonsági szempontból.

Buda bevétele után, a hadvezérlet körében szept. 15-én erősen vitattatott: hogy Eger ostroma nyomban kezdessék meg, vagy legalább Szeged foglaltassék el, mert a törökök közlekedése ezen át állandó fog maradni. 1) Ugy látszik Eger várának redoutjai és bástyái felől sokkal tájékozottabb volt a lotharingiai herczeg, hogy sem a Budánál ugy is kifáradt és megfogyott haderőt, Caraffa biztatásainak helyt adva, Eger ostromára vezesse, s a biztos kudarcznak tegye ki, mely az eddigi vivmányokat is veszélyeztető menthetetlen hiba lett volna. Caraffa tovább is, az 1687-ik év elején, állandóan sürgette Eger ostromát, mint ezt már emlitett életirója Vico emliti, idézve az érdemben irott jelentéseit, melyekben az egri pasának segélyt sürgető elfogott leveleire hivatkozva, fenhéjázva állitja: hogy Buda alól ide tolt néhány száz ember segitségével, csak még gyujtó ütegeket küldjenek részére, 10-12 nap alatt beveszi a várat. E fenhéjázó és irigyeire panaszkodó jelentések, nagyon helyesen, nem hatottak a főhadvezérletre, mely már akkor megjegyzé Caraffa tulzott önhittségére: hogyha Munkácsot sem birta bevenni, melyet Zrinyi Ilona védelmezett, tehát egy nő, - hogy vehetné be 10-12 nap alatt a hatalmas bástyákkal ellátott Egervárát, melyet Rustem pasa, a hős és tapasztalt vezér védelmez. A későbbi események kideriték Caraffa tájékozatlanságát az egri törökökről, mert Eger vára még majd egy évig képes volt magát tartani.

II. A királyi hadvezérlet Buda bevétele után tehát, Eger és Fehérvár czernirozását, Szeged megvételét, és a visszafoglalt Hatvan erősitését jelölte meg még ez idei őszi teendői főbbjeinek. Szeged november hóban történt bevételével, Eger, és környező erőségei, Sirok, Szarvaskő, Cserép teljesen elzáratott a török dunai hadvezérlettel lehető érintkezéstől. 2) Ekként eddig a hadi intézkedés helyesnek bizonyult. Eger s környező erősségeinek körülzárolása 1687-ik év közepeig, inkább csak aldunai összeköttetése megszakasztásának mondható, a mennyiben inkább figyelő csapatok voltak azok, melyek a fontosabb átkelési utak őrizetére kirendeltettek, hogy a törököket gátolják a nagyobb hadi és élelmi szerek szállitásában, miután a környező vidék ugy is elpusztult volt már, s ott misem volt található.

III. Egervára szorosabb körülvétele és ostroma szorosabb értelemben 1687. jul. 9-én vette kezdetét, midőn ennek keresztülvitelével Doria János bizatott meg, ki e napon Maklár alatti főhadiszállásáról kelt megkeresését intézte a megye közönségéhez, hogy "ő fensége a Bajor választófejedelem által Eger blokádjával bizatván meg, e végből az ittlevő gyalog és lovas magyar és német katonaság vezérlete reá bizatott, s ezt már meg is kezdette, reményli hogy eredménynyel fogja befejezni, ha a vármegye is mindent elkövet, hogy a harcztéren levő, éjjelt és nappalt küzdelemben élő katonaság szükséglete kielégitessék, főleg husban, mely itt egyáltalában nem kapható. Felkéri tehát, hogy 40 vágómarha, 12 nap alatt szállitassék ide, hogy igy a katonai executio elkerültessék." 3) A jul. 14-én Gácson tartott ülésben felhatalmaztatott az alispány, hogy a megye véginségét tekintve, hivja fel a megyének öszszes lakosait, hogy aránylag oszszák fel e szükséglet kiállitását, és gyorsan elégitsék ki. Ez ügyben a legkészségesebben igyekezett a megye Doria kivánsága szerint eljárni.

Ebből világos, hogy a bajor választó fejedelem Eger ostromával, és e czélra ide rendelt gyalog és lovas magyar és német katonaság vezérletével Doria Jánost bizta meg, ki is e minőségben kereste meg fenthivatkozott levelében Hevesmegyét a kivánt élelmezés kiállitására. Eger visszavételének és e czélból ostromzárolásának feladata, nem Caraffára utaltatott tehát a magyarországi főhadvezérlettől, hanem a bajor választó fejedelem közvetlenül Doriára ruházta azt, a felsőmagyarországi hadsereg egyik tábornokára, ki mellé még Koháry István küldetett 2000 magyar lovasával. És igy Caraffát, mint a felsőmagyarországi hadak főparancsnokát, Eger bevételének dicsőségéből tulajdonképen mí rész sem illeti, habár-mint alább látni fogjuk- teljesen illetéktelenül, Vico életirója az egész dicsőséget Caraffa részére igyekezett elragadni.

IV. Mint a várnak és védfallal körülvett városnak körülzárolási rendszeréből látjuk, itt valódi támadó ostromról szó sem lehetett. 10-12 ezer emberrel Eger várának rohammal bevétele, valóban a nyilvánvaló kudarcz keresése lett volna.

A vár és városból kivezető utakat szállotta meg Dória és az ide küldött Koháry, hogy a közlekedést a külvilággal most már teljesen elzárja, és a várbeliek élelmi szerek hiányában, megadásra kényszeritessenek. A lotharingiai herczeg helyesen vélekedett, midőn a faltörő ostrommal járó, óriási véráldozattól megkimélte a hadsereget, és Eger bevételére a kiéheztetés módját jelölte meg, a mely sikerre is vezetett. De magasabb hadászati szempontból is, csak ezen mód volt helyes és győzelemre vezető. A törökök az al-Dunánál összpontositák erejöket, hogy a vesztett tért visszafoglalják. Ha a hadvezérlet Eger ostromához, a mint erre feltétlenül szükség lett volna, kellő erőt küld, és ezzel meggyengiti az aldunai tábort: ezen év augusztusi fényes fegyvertényei Eszék körül aligha bekövetkeztek volna, melyek teljesen megsemmisiték az ostromzárolt váraknak a török általi felmentés lehetőségét. Eger visszavétele tulajdonképen nem az ostromzár, hanem az eszéki győzelem következménye volt. A messze vidéken fekvő, minden török érintkezéstől elzárt vár, sokáig nem tarthatta magát. A lotharingiai herezeg és bajor választó fejedelem egyesült seregének, Eszék körül a törökökön nyert győzelme után, midőn ezek a további előnyomulás kisérletével felhagyva, teljesen visszahuzódtak: Eger visszanyerése is csak időkérdéssé vált, hogy tudniillik, meddig képes a falak közé zárkozott török őrség magát ott élelmezni? Az ostromzárnak tulajdonképeni czélja tehát az volt, hogy a várőrsége az élelmi szerek szerzésében megakadályozva legyen. Ezen czélból teljesen elég volt a Doria rendelkezése alá bocsátott mintegy 10-12 ezer ember, melyet a közlekedési utak elzárására, a helyi viszonyok kivánalma szerint osztott be. A vár és városnak különösen a kelet-déli és dél-nyugati része volt erős figyelő csapatokkal ellátandó; mert ez irányban vezetett a Tisza felé való közlekedés; tehát ugy az élelmezés, mint esetleg az összeköttetés létesitésének egyetlen utja. Az éjszak és nyugat-éjszaki rész, a diósgyőri, ajnácskői és putnoki várak által volt hozzáférhetlenné téve, mely várak őrségeinek egy része, mintegy 1500 ember, nevezetesen Gombos István putnoki és Vécsey Sándor ajnácskői kapitányok vezérlete alatt, közvetlen a vár ezen részének, és a felnémeti és baktai közlekedési utnak elzárására ide is rendeltetett. Dória maga a legexponáltabb eger-maklári uton, az almagyari kapuval szembe, az Eger vizének két pontján foglalt állást. Innen mintegy 4000 főre menő csapátát, az almagyari szőlők alatt a kerecsendi utig terjesztette ki. Koháry István 2000 emberével a hatvani kaputól a Kerecsend, Szalók, Szóláti közlekedési vonalat szállotta meg, kényelmes táborozási helyét a most is ugynevezett farkas völgyön, a máig is Koháry-kutnak nevezett farkas-völgyi szépen csergedező forrásnál ütvén fel. A tul lapon közlött látképe Egernek épen e tájékról, Koháry táborából van felvéve, az itteni tábori élet részletét is bemutatva.

Mielőtt e szoros zár ekként foganatositatott volna, Dóriának az Egert környező Sirok, Szarvaskő és Cserép várakkal kellett leszámolni, a mi nagy nehézséggel azért sem járt, mert magok a törökök is belátván ezen apró várak tarthatatlanságát, a mint az ostromzár létesitésére kirendelt csapatok megérkeztek, jul. közepén minden ellenállás nélkül feladták azokat, és az őrség Eger falai közé huzódott. Hogy ez év jul. 1-én Sirok várában még mindig törökök voltak, kitünik e napon Losonczon tartott megyei jegyzőkönyvből, melyben elsorolva van, hogy a megye területén csak Hatvan, Kis-Heves és Szolnok foglaltatott vissza még az ellenségtől. Tehát Sirok vára még ekkor török kézben volt.

Eger látképe és körülzárolása 1687-ben

V. Az igy körülzárolt egri várban levő törökök létszámáról különféle feljegyzések maradtak fel, melyek legtöbbje a valóságnak nem felel meg. Mi, Eger várának és a védfallal körülvett városnak terjedelmét és befogadási képességét a mult századból ismerjük, midőn még félhold nem emelkedett tornyain. A törökök, ha alakitottak is a védfalakon valamit, terjedelmét nem bővitették. A városban (a belvárost értve) a mult századbeli egri polgárok létszáma, kivált a fallal körülvett városban, néhány száz családnál többre nem ment. A várbeli török lakosok száma sem sokkal haladta a 6-800-at, egyszerüen azért sem, mert a természetes terjedelem, az akkori viszonyoknál fogva is határolta a befogadási képességet. Az 1596-iki török ostrom idejében mintegy 4000-re ment a magyar védők száma, ennél többet a várban elhelyezni ugy, hogy élelmezésök is gondozva legyen, nem is lehetett.

A városban lakhelylyel birtak a török spahik (földesurak), török mesteremberek, kereskedők, és az ott inkább üzletszerüleg foglalkozó rácz és zsidó telepesek, kiknek jó része, még az ostromzár előtt, elmenekült a fenyegetett városból.

A városban, mint alább látni fogjuk, keresztény lakos rendszeresen nem volt, az ott meg sem türetett volna. A város ős lakóinak itt már nyoma sem lehetett.

Igy a 90 évi birtoklás alatt, mintegy rendes létszámra emelkedett város török lakossága is, a szorongattatás folytán nagyon megapadhatott. A vár török őrségének rendes létszáma semmi esetre sem lehetett több 4-5 ezernél. Dobó idejében, az 1552-ik ostrom alatt alig 3000 ember volt a várban és városban. Az 1596-iki ostrom alatt 4-5 ezer ember volt. Ennél több nem lehetett a mostani ostrom alatt sem.

Azon állitás, hogy a várban és városban 20 vagy 40 ezer főre ment a törökök száma, a körülményekkel nem számitó mese-beszéd. Ily létszám, az akkori élelmezési viszonyok folytán nem hónapokon, de heteken át sem tarthatta volna magát. Ennyi ember Eger várában, és a fallal köritett városban, hosszabb ideig nem is tartózkodhatott volna. 20-40 ezer főből álló őrséggel szemben, Dória 8-10 ezernyi zároló serege, pillanatra sem állhatott volna meg, hogy széjjel ne szórassék.

Az 1552-iki ostrom idejében Dobó számadásából tudjuk, hogy az alig 3000-re menő őrség, egy havi ostrom után, tetemesen megcsappant az élelmezésben, egyszerüen azért: mert azon időben lehetetlenség volt annyi embernek a szük falak közé, hoszszu időre megfelelő élelmi szert öszszehalmozni. Tekintve azon körülményt, hogy most az egri vár, több mint egy évtől fogva ostromzároltatott, bámulandó a török várvédelem gondossága és előrelátása már azért is, hogy 4-5 ezer ember jul. elejétől, mint a szorosabb zárolás idejétől, majd féléven át, decz. közepéig fentartotta magát.

Dória, Koháry és többi társai, az ostromzár feladatának szigoruan igyekeztek megfelelni, azzal, hogy a várbeliek kitörési kisérleteit erélyesen viszszautasitották. Egy ily kitörési kisérlet a hatvani kapuból, az eger-szalóki, kerecsendi uton táborozó Koháryra majdnem végzetessé lett. A derék tábornok oly hévvel verte viszsza a rohamot, hogy egészen a hatvani kapu alatt voltak már, melynek ormáról egy puskagolyó jobb karját törte ketté ugy, hogy azt amputálni kellett. Ezen hősi ténye méltatásául, midőn később országbiróvá neveztetett ki, megengedtetett: hogy névaláirás helyett, hasonló érvénynyel pecsétjét üthesse az okmányok alá.

A várbeli törökök, az aug. végén történt eszéki katastrófa daczára, még majd négy hóig tartották magokat; mig az élelmi szerekből teljesen kifogyott őrség, végre az éhség által kimeritve, mintegy erőszakkal kényszerité, a katonai becsület követelményeinek tulságosan is hódoló fővezérét a megadásra.

A tél kellő közepén, deczember hó napjaiban, már valóban megtörnie kellett a legvérmesebb reménynek is a török őrség kebelében: hogy várva-várt felmentetésök bekövetkezni fog. Hősiesen megüzdöttek, a mig lehetett az éhség kinjaival is; és világos volt, hogy kifogyva minden táplálékból, egymásután kell elhullaniok az éhség engesztelhetlen szigora alatt.

Dória, majd a minden hivatás nélkül ideérkezett Caraffa is, igyekeztek meggyőző reábeszéléssel a megadásra hajlitani Rusztem pasát, ki mindannyiszor elusitá a megkeresést. Végtére a hős Rusztem is megtört a kényszerhelyzet sulya alatt. Mint feljegyezve van, előbb a várat és önmagát légberöpiteni akarta. 4) Katonái állták utját az örületes tervnek. Végre az ostromzároló vezérrel Dóriával élőleges értekezés után, melyben a hatvani bég volt közbenjárója, megkötötte az átadásra a katonai konventiót decz. 7-én. Ezen egyezség pontjai szerint kiköttetett a várban levők szabad elvonulása, teljes fegyverzettel, s ingó vagyonságukkal, katonai fedezet biztositása mellett Tokajon át Nagy váradig. Azoknak, kik itt maradni akarnak, ingó és ingatlan javaik háboritlan birtoklása biztositatott. Ez volt a konventio egyik legérdekesebb pontja, melylyel magyar részről a török birtoklás folytonossága elismertetett. Mintegy 600 lélekre menő török maradt ennek folytán Egerben, kiknek sorsáról későbben fogunk szólani.

A vár minden katonai és hadi fölszerelése leltár mellett volt átadandó. Rustem pasa minden visszaélés mellőzése végett, a konventiónak ő felsége általi jóváhagyását kötötte ki, mely is e végből egy török főtiszt, és az ostromlók részéről gróf Lámberg József megbizott által vitetett fel Pozsonyba megerősités végett, decz. 7-én. A küldöttek visszaérkezvén, decz. 17-én megtörtént a vár átadása, és a törökök elvonulása a feltételek szerint. 5)

A vár átadása után decz. 18-án, az ostromlók táborában időző lelkészek, templom hiányában, egy e czélra átalakitott török moscheában, mely később a jezsuitáknak adatott át, az egész tábor jelenlétében tartották meg a hálaadó istentiszteletét, az egyházi felszerelés teljes hiányával. 6)

A várban és városban talált ingóságok leltározása és a kincstár részére lefoglalására a szepesi kamara nevében Fischer Mihály püspök volt jelen, ki decz. 20-án Egerből következő megkeresést intézte az akkor már Gyöngyösön ülésező megyei rendekhez: "Kétségkivül tudomásukra van már, hogy isten segélyével Eger vára és a város a kereszténység kegyetlen ellensége kezéből kiragadtatott, és ezzel a nemes vármegye is a török igától felszabadult. Miután a vár teljesen üres, és tüzi fa hiányában szenved; uraságtokat ezennel felkérem, hogy ő felsége katonasága részére, a tél elviselésére, és hogy kenyeret lehessen sütni, rögtön 30 szekér fát szállitassanak be. Ezuttal tudomásul kivánom adni azt is, hogy ha valaki Egerben letelepedni és házat szerezni akar, jelentkezzék az itteni harminczadosnál; kivel, az adott utasitások szerint egyezséget köthet. A kik pedig az itteni hetivásárokra jönni akarnak, tudják meg, hogy a keddi és pénteki napok jelöltettek ki e czélból." 7)

A várból kivonult törökök számát egykoruak 8) mintegy 4000 főre becsülik, kiket Heister Donáth vezérlete alatt 400 főből álló csapat kisért Tarczalon át Nagyváradig. Az itt maradt török lakosok számát, kiknek részéré az átadási feltételek között, személyökre és vagyonukra a sértetlenség biztositatott, - 600 főre számitják. Ezt lélekszámnak kell venni, mert tényleg mintegy száz török család maradt itt, mint azt jövő kötetünkben kimutatni fogjuk. Ezek képezék a visszafoglalt város első lakosságát, kik kétségkivül, itt ház és földdel biró törökök voltak, részben itt születtek és itt honosodtak. Valószinü, hogy a százados együttélés folyamán, itt virágzóvá vált török ipar és üzleti viszonyok is közrehatottak, hogy a török lakosság egy része, ősi fészkétől megválni nem volt hajlandó. A magyarországi török uralmat érő katasztrófa ez időben már oly terjedelmű volt, hogy a magyar intéző körök, e tömeges itt maradásban többé veszélyt nem láttak; sőt tekintve a vidék néptelen voltát, a város telepitése érdekében is, csak üdvösnek tartották, az ipari és üzleti élettel ismerős elem itt maradását, melynek a keresztény hitre leendő áttérését az uralkodó helyzet közepette, kétségtelennek vélték. Ebben csakugyan nem csalódtak; mert ezen török elem valóban hasznos tagjává vált az ujon fejlődő városnak.

A vár átadása feltételeinek első pontja szerint, az erősség a várossal, minden hadiszereivel, egyéb hozzátartozó ingóságok leltáraival volt átszolgáltatandó. Ezen felszerelvényeket nyomban Untergruber András hadszertárnok leltározta, a felvett jegyzék szerint 1687. decz. 5-től 1688. nov. 22-ig. Talán a decz. 5-iki kelet, tévedés lehet, mert a vár tényleg e hó 17-én adatott át. Ha csak azt akképen nem magyarázzuk, hogy az egyezség decz. 5-én már megköttetett, az átadás késett a pozsonyi jóváhagyás megérkezéseig, és a leltározó tiszt, az egyezség kötésének napját tette hivatalos eljárása dátumául. A nagy terjedelmü leltár 9) - mintegy 9 ivnyi-a talált hadiszerek foglalatját tartalmazza. Annak hosszu sora mutatja, hogy hadi szerrel a vár teljesen biztositva volt. Érdekes az, hogy a mintegy 106. db. ágyu jó része, a vár meghóditásakor ott talált magyar ágyukból való. Előbbi kötetünkben több leltárt közöltünk az egri várról. Az ott feltüntetett Frangepan püspök- és Perényi-féle ágyuk, még ez időben is megvoltak. Oláh és Varancz püspökök várbeli ágyui is fenmaradtak. Ferdinand, Maximilián, Rudolf királyok által küldött ágyuk is leltároztattak. A régi kőhányó mozsarak 1482-ik évből a vár felszerelvényei között még most is épen találtattak.

Mindezen leltározott tárgyaknak mai nap már nyomát sem találjuk. Egervárosa levéltárában csupán egy török mivü nagy vas láda látható, rendkivüli érdekes zár szerkezettel, mely a török világ szerelvényeiből jutott a város birtokába. Ez valószinüleg török pénzesláda volt.

---

1) Mon. vat. hung. 198. l.

2) U. o. 225. l.

3) Eredetije Hevesmegye ltárában ugyanazon év sz. a.

4 ) Balázsy. Az egri vár feladásának ellenpontjai. Ért. a tört. tudomány köréből 4 k. 27. 28. l.

5) U. o. 34-35. 36. l.

6) Historia domus Agriensis Societ. Jesu ab anno 1668. Kézirat az egri érseki ltárban

7) Eredetije a megyei ltárban 1687. sz

8) Lásd a fent hivatkozott jezsuita naplót

9) Eredetije az orsz. ltárban. Ismertetése a Századok 1872. évi kötetében 337. l