MÁSODIK RÉSZ.

Török világ Hevesvármegyében 1596-1687.

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.

I. Eger eleste után az egri pasalik vagy török tartomány alakulása. Az 1596-l690 évi időköz. II. Sinan egri pasa szerepe a Bocskay mozgalomban. Homonnay Bálint feljegyzései. III. Ali egri pasa. Az egri pasalik terjedelme. Jahia Tihaja egri alajbeg Mágóchi felvidéki főkapitányhoz. IV. Mehemet egri pasa 1609-ben. A Duna-Tisza közötti vidék ura az egri pasa török főtisztek czimezése. A nagy tanács (Divan), az egyes török tisztviselők és ügykörök. V. Egervárosa török várossá lett. Katona István feljegyzése az egri vár-templomról. A város török kincstári birtokká alakul. Szolnok, Eger, Hatvan török lakossága. Hatvan határa a török világban. VI. A pusztulás. Az uj telepedés. Mehemet pasa telepitési munkálata. A tatárok telepitése. A jászok visszaköltözése. 1609. VII. A török és magyar közmunka kirendelés. VIII. A gyöngyösi, török-magyar conventio. A Bocskay-korszak alatti török világ. Az egri piacz és a debreczeni szappanos.

I. Jelen munkánk első részében előadván vármegyénk 1596-1687. idő közében lefolyt történetének magyar világát, lássuk most az ezzel párhuzamosan haladó török világot.

1596-ban III. Mohamet elfoglalván Eger, Sirok, Hatvan, Szarvaskő, Cserép várakat, mely várak Heves és K. - Szolnok vármegyék területét közvetlen határolták, és teljesen uralták: foganatba vétetett az egri pasalik vagy ejalet vagy is kormányzósági területnek szervezése is, mely felett a török erősséggé lett Egervára biztositotta fennsőbbséget s hatalmi befolyást. Ezzel Heves és K. - Szolnok vármegyék területén nem maradt többé egy pont sem, mely teljesen török adófizető, vagy is hodolt terület ne lett volna.

Hatvan, mint már az első részben előadtuk, 1603-ban visszavétetett ugyan, de egy évre reá 1604-ben ismét török kézre jutott. Az egri pasalik alá tartozó vidéknek s igy a török hüberiségnek kiterjedését és sorozatát feltüntető defter még e századból sem áll rendelkezésünkre. Ez irányban majd csak a konstantinápolyi török levéltárak felkutatása folytán lehet reményünk részletes adatokhoz jutni, miután a bécsi levéltárban felfedezett defterek közül az egri pasalikra vonatkozólag mi sem találtatik.

A törökök, a várbevétele és a keresztesi csata után 1596-ban nyugodtan helyezkedhettek be Egerbe; ezen időtől fogva, itt senki nem háborgatá őket, miután, - mint munkánk első részében ezt ismertettük-a királyi hadvezérlet hadi muködését most már főleg a Dunamellékére helyezte, folyton Budát tartva szemmel, honnan Bécs veszélyeztetése minden pillanatban várható volt. A felvidék, ugy a tiszamelléke, és itt Hevesmegye a törökök szabad gazdálkodásának nyilt terévé maradt.

A folytonos háboru azonban az egri törököknek sem engedett békét: a mennyiben állandó hadi lábon, majd Erdély, majd Buda felé kellett müködniök, a dunamelléki hadak támogatására és élelmezésére. Ez utóbbi feladat hárult főleg az egri, hatvani és szolnoki török őrségre. 1599. szept. 28-án Pálffy és Schvarczenberg egyesült seregével szorongatott budai törökök részére, élelmi szert szállitó hatvani bég gyalog és 280 lovasát, az utban lepte meg Pálffy és ejté zsákmányul a terhes szekereket, 1) melyek ez inség és pestis dulta időben igen becses anyagul szolgáltak a magyar hadviselésnek is. A budai pasa az ostromló had megérkezésekor "mindjárast irt levelet az egri pasának, hogy reá gondoljon, és hátul ne vegyék." 2) "A törökök között nagy volt az éhség-irja Illésházy 3) 1602-ik evről-ugyhogy a holt lovakat is mint az ebek ették nyersen, még a csontokat is megrágták." A német katonákról pedig azt irja, hogy a "táborból a vármegyékre szállt, mert nam fizethetett nekik a fejedelem, szabadon dultak, foszták, rablák nemes és nem nemes házát, mindent elraboltak, lovakat, barmokat, senki nem állhatta utját, előlök, elfutottak, vagy a várakba rnenekültek."

Egervidéke ment volt ugyan a harczi beütésektől, de részint a nagy ostrom folytán, részint az állandó háboru miatt hadilábon élő török őrségnek folytonos zaklatása, majd a török-tatár had pusztitó átvonulása következtében nagy területen néptelenné vált. Az emberek lakhelyökről elfutottak, irja Illésházy, ezekből lettek a szabad hajduk, milyen egy-egy csomóban, mintegy 2000-3000 járt-kelt ez időben a felvidéken is.

II. Az egri törökök Sinan pasával, főleg a Bocskay mozgalom idejében játszottak történelmünk során kiváló szerepet. Mikor küldetett Sinan az egri elajet élére, meghatározni nem tudjuk. Ugy látszik a Bocskay mozgalom megkezdésekor. Mint láttuk az első részben (második fejezet IV. pont alatt), Bocskay mozgalma ismertetésénél, Bocskaynak edelényi csatájában Csillag bég vezérlete alatt, már részt vettek a törökök. Bocskayval Szentpéteren történt Sinán egri pasa találkozása. Bocskaynak 1605-iki dunántuli diadalmas hadjáratában nevezetesen Ujvár elfoglalásában nagy része volt Sinán egri pasának, ki tetemes haderővel támogatta az ostromot. E hadjáratot Homonnay Bálint, most már Bocskay felvidéki főkapitánya 1605. évi aug. hóban kezdette meg. Érdekes nevezettnek ezen táborozásáról szóló napló-jegyzete, melyben az akkori tábori életnek egyes episódjait tárja fel. Leirja, miként ütötte fel Bodrog-Kereszturon aug. 23-án az ország nagy aranyos zászlóját, melyen "ha isten velünk, ki ellenünk" jelige volt olvasható. A zászló körül 17 sereg, azután érkezett ismét négy szép sereg (a különféle megyék felkelő hadai) csoportosultak. Érkezett még két Bég-allya, "szép, nézésre való sürü kopiás török vala, és nem sok vala közöttök gyermek, barbátok valának." Mikor az egész tábor énekelné "erős várünk nekünk az isten", ezek a bégek azt izenték, hogy elhiszik, hogy istennek eszébe jutottunk ezért a nagy felszóval való éneklésért, de azt is reménylik, hogy jót mondunk. A hajduk erre azt jegyezték meg "ellehetünk az eféle virág ének nélkül. Bizonyosan ez nem olvasta a szent Soltárt, mert ő hajdu szegény" - jegyzi meg erre a napló-iró. Innen indult a tábor Szerenes városához, hová Bocskay a rendeket tanácskozásra hivta.

A szerencsi tanácskozás után Homonnay a dunántuli hadjáratra indult egész seregével, aug. 26-án irt Sinan egri pasának, hogy ő maga tizezer emberével rögtön Tatáhaz menjen, hova indul ő is. Itt aug. 31-én csakugyan találkozott Sinan pasával, és Újvárt ostrom alá vették. Sinan pasa és fő-fő embereinek az ujvári táborban szept. 2-án történt megvendégelését ekként irja le: "Külső sátorában sok béget és fő-fő törököt tatárt vendégelt meg; ez szép vendégség vala, mert tállal itták és márták az étkeket, ha pedig egy, két, három rendbeli eleget ett, fel költ, meg más rusnya tatár ült az más végére az asztalnak, mert 5-6 asztalra vendégeltem török-tatár uraimékat, és jól lakván egyik tatár, a másik ködmönéhez törlötte kezét és száját, azt közönségesen cselekszi pogány pogánynyal."

Az ujvári ostromban részt vettek Rédey Ferencz és Bosnyák Tamás kapitányok is. A mezőn Ujvár alatt egymással szemben táborozott a magyar és török had, melynek élén Haszán, Memhet és Sinán egri pasa állott. A török-magyar viszonyt ekként ismerteti maga Homonnay 4) fenti naplójában. Szept. 5-én Forgách Zsigmond Rudolf kir. hive és kapitánya, Semptére hivta, egyezkedés végett. Sinan pasa ellenezte, hogy oda menjen. Nem is ment, "mert a pasa mindjárt azt állitotta volna, mintha békességet ment volna tractálni." A bizalmatlanság Homonnay és Sinan között állandó volt, egyik sem hitt a másiknak őszinteségében, és hogy magyar és török magának akarta a harcz eredményét biztositani: Homonnay tartott attól, hogyha Sinan tulerőre kap, Ujvárt maga részére foglalja le. Az ostromot tehát ugy intézték, hogy külön csoportban legyen a török, és külön legyen a magyar is. Esztergomot épen ez időben szállotta meg egy másik török had, a miért Homonnay erősen kitört, mert szerinte nem ugy egyeztek, hogy ez várakat magának foglaljon, hanem csak hogy az osztrák rész felé pusztitson. "Megbusultam vala sok álnokságokon, a kik ismerik velem együtt, azok tudnak itéletet tenni rólok"; igy irja ezt maga Homonnay, a ki midőn Nógrád feladta magát, egyenesen utasitotta az elfoglalásra küldött titkárát, hogy oda egy törököt se bocsásson be. Ujvár másfélhavi ostrom után, okt. 17-én adta meg magát. "Csak látóul sem bocsátott be a törökök közül csak egyet is"; - a miért azután okt. 19-én nagy haraggal bucsuzás nélkül ment el hadával onnan Sinan pasa, a ki annyi törököt kivánt a várba bocsátatni, mennyi magyar ment be. "Mint a farkasok a vadkertet, ugy kerülték a törökök a várat. De isten velem lévén, magyar birtokot életem fogyásával is tartani akarom" - fejezi be naplóját Homonnay. Az ujvári várban 59 török rabot találtak, ezeket odaajándékozta-a támogatás fejében-Sinán pasának, miután értékét, 16260 frtra becsülte meg. 5)

Mindez azonban nem szolgált akadályul, hogy Budán ez év nov. 10-én Bocskayt fejedelmi jelvényekkel diszitse fel a szultán nevében, a megbizott nagyvezér. 6)

III. Bocskay halála után 1607-ben Ali pasát találjuk az egri vár élén, ki 1607. nov. 30-án Báthory Gábor akkori erdélyi fejededelemhez, a békekötés folytán nyugtalankodó hajduk érdekében, kik Tokaj alatt csoportosultak akképen irt: hogy azok a magyarnak nem ártanak, a török császárnak fejet hajtanak, és igy az ő védelme alatt állanak" - tehát ellenök ne vezessen hadat. 7)

Az egri pasalikra nézve ugy találjuk, hogy annak élén időnként a budai pasák is állottak. "Mi vezér Ali pasa, Istennek engedelméből hatalmas és győzhetetlen császárunknak, tengeren innen levő hadainak és Bosznyán, Temesváron, Egren, Kanizsán és több várain szerdárja, gondviselője és főhelytartója Budán", - igy olvassuk még 1609. jul. 7-én Mágóchy Ferencz ez időbeli felvidéki főkapitányhoz intézett levelében, Ali pasának szokásos bemutató körülirását. 8)

Az egri pasalik, vagy mondjuk szandzsák kormányzati területe már ekkor kiterjedt Miskolcz-Debreczenig, felölelve az egész vármegyét; és e vidék Egervárába fizeté török adóját, kitünik az "egri alajbég (helyettes pasa) Jahia Tihajának, mint a hatalmas császár jövedelmei "főnazurjának" 1609. jul. 5-én ugyancsak Mágóchyhoz intézett leveléből, 9) melyben tudatja, hogy Miskolczon jár az adók beszedésére, és kéri a főkapitányt, hogy Ónod, Szendrő, Putnok várak kapitányait figyelmeztesse, hogy "a hatalmas vezér levelével igazságban jár", - és igy ovakodjanak jártában-keltében a háborgatástól, "kiért az én uram, a budai részen jó néven veendi, és hasonló szeretettel fog szolgálni." Levelében ugyan azt is jelenti, hogy "tudja Nagyságod szük az erdő sok a lator, fejünket is féltjük" - tehát két zásztó lovas és gyaloggal jött ez utjára. "Ha lehetséges volna-mentegeti magát-az szegény ség könnyebbségére jönnék tized magammal."

Mágóchynak már 1608. okt. 4-én az egri török perceptorhoz irott levelében olvassuk, hogy Debreczen és Miskolcz több falvakkal egyetembem a török adók miatt nála emeltek panaszt, hogy a "szent békességben eligazitott alkuvás ellenére" zaklattatnak; mert "nem minden faluk és városok tartoznak, az hódolással", a kik pedig tartoznak, sok rendbeli hatalmaskodásért be nem mernek menni. Kéri a fő perceptort, hogy legyen oltalma az ártatlanoknak, és szokatlan adóra ne kötelezze őket. 10)

IV. 1609-ik év jul. 20-án Mehemet pasa már mint a "hatalmas győzhetetlen török császárnak kedves Helytartója és Gondviselője Egren" irja megkeresését Mágóchy Ferencz felvidéki főkapitányhoz, hogy "a győzhetetlen császár várát (Egervárát) épitetjük, és a nép fölötte elhagyta a hódulást, nem akarnak szolgálni a császár müvére. Parancsoljon Nagyságod a vitézlő kapitányoknak, hogy a hódoltságnak ellent ne tartsanak, hanem erőltessék be minden felől, a hol efféle vármüvére embereket kivánnak, mert ettől szabadságuk nem leszen." 11)

Tehát Mehemet mint császári helytartó szerepelt már Egerben, 1609. év jul. 20-án, és mint ilyen rendelte el, hogy Hevesmegye Eger felé levő területének közmunkásai az egri vár épitéséhez jelenjenek meg.

A későbbi időkből fennmaradt török okmányok az egri pasát, mint a Tisza és Duna között való résznek gondviselőjét tüntetik már fel. "Mi Beker pasa Istennek kegyös engedelméből és segitségéből az hatalmas Török császárnak feo Beglerbegje, mostan pedig az Tisza Duna között levő végvárainak és Eger várának és Hatvannak gondviselője és Helytartója" - igy szól 1617. márcz. 20-án kelt levele nevezett pasának." "Mi az hatalmas és győzhetetlen cszászárunk Végh Eger várának Tisza és Duna között való helyének és hadának gondviselő ura és parancsolója Tek. és Nagys. Vitézlő Kasson pasa"; 12) stb. stb. Ekként czimezik magokat az egri pasák, mely czimek kétségkivül jelzik az általok parancsnokolt Egervárának pasalik-székhely minőségét, melynek kormányzóági területe kétségkivül a Duna Tisza közötti vidék volt.

A törökök-mint látjuk-a pasáknak "tekintetes és nagyságos" czimezését a magyar főuraknak akkori szokásos czimétől vették át. A magyar nemességnek "nemzetes és vitézlő" czimezését is általában használták a török földesurak és egyéb katonai tiszti személyek czimezésére. 1683. april 5-én irják az egri várból Regéczvára kapitányának: "Mi a győzhetetlen Császárunk vég Egervárában levő bizonyos számu vitézlő Zaim agáknak és vitézlő Ispajoknak (Szpáhi) főtisztes Kihajája nemzetes és vitézlő Jusup Aga, és fő Alajbége nemzetes és vitézlő Amhat aga, megemlitett vitézlő tanácsos és divánülő zaim agák és ispaiakkal együtt" 13) stb. Ime itt a vár divánját vagy is tanácsát képező főtiszti személyzet elsorolva van; nevezetesen a pasa helyettese az alajbég, az egyés csapatok hadnagyai az agák és a szpáhik; ugy ezek főnöke a kihaja, kik együtt a "tekintetes és vitézlő tanácsot", divánt képezék. Ebből állott a török várbeli katonai magistratus, melyhez tartozott még a defterdár, a kádi a török egyes biró, a csausz, emin a rendőr fönök, kik a közigazgatási ügy ek végrehajtói voltak.

Ennyiből állott általában a török katonai és politikai hatóság tiszti személyzete. Ez képezé hatalmi körének organismusát, melylyel intézé katonai és politikai ügykörét, mely teljesen egygyé olvadva, inkább katonai dictaturának volt mondható.

A községekre nézve, a török elfogadta a fennálló magyar szervezetet, a községi előljáróságot, melyet saját érdekei gondozója és szolgájának is tekintett; miután erre nézve téljesen a paritás elvén állván, a magyar felsőbb katonai és politikai hatósággal dualistikus álláspontot foglalt el. Sőt a megyének járásonként exponált közegét a szolgabirót is felhasználta esetenként a községekkel fenforgó ügyek intézésénél.

A várban székelő, s a fentjelzett főtisztekből álló nagytanács (divan) felsőbb foruma volt a török administratiónak. Az egyes kezelési ágak külön főnökökkel birtak: mint az adó-ügy élén állott a defterdar, adófelügyelő; az igazságszolgáltató volt a kádi; a csausz és émin a közigazgatási és rendőri ügyeket vezették. Ez a politikai hatóságot képezte, mert a katonai beosztás ismét más volt, mint azt a II. k. 43. fej. ismerteti.

V. Közvetlen a várbevétele után, miként helyezkedett el a török hatalom magában Egervárában és a városban, erre adatunk nincsen.

Katona István (in Hist. Crit. Tom. 27. p. 614.) elbeszéli, hogy a várban levő székesegyház felett, a vár visszavételekor egy török felirat volt olvasható, melynek értelme ez volt: "Midőn mi ebbe a faluba jöttünk, egy nagy keresztény templom állott itt, melyet nekünk Isten adott, melyért ezer hálákat adunk. A jancsárok quártélyt készitettek benne. A vár ura Abelhámit, épitőmestere (valószinüen a kijavitást érti) Memleketh volt. Bolondok voltak a keresztények, hogy oly nagy munkával és sok költséggel ebben a kis faluban oly nagy templomot épitettek, melyet mi most elrontottunk, és belőle kis házakat épitettünk, és benne sok embert megöltünk. Ali pasa abból nekünk egy imádkozó házat csináltatott 99-ik esztendőben." (1599.)

Egy másik török feliratról is emlékszik meg Katona, 14) mely a vár külső kapuja mellett volt olvasható, és szólt ekképen: "Itten a hol e kő vagyon musikaház volt ennek előtte, most itt egy erős bástya áll, 30 ágyuval. Azonban sok keresztény nemzetek jöttek ide. Ezen várat lakta Ali pasa, ki Konstantinápolyba, irt a vezérnek, könyörgött, hogy innen elmehessen. Helyébe jött Vernout pasa. Ez idővel egy szép fürdőházat épitetett. A várat 4500 jancsár tartotta megszálva, hol a kereskedők is épitettek boltokat. Eleintén sok bajt szenvedtünk és sokan közülünk megölettek. A városban egy kis templomot imádságunk elvégzésére épitettünk. Azonban a keresztények a várban levő templom iránt alattomban Konstantinápolyba levelet küldöttek, melyre a császártól az a felelet jött, hogy a komendáns a keresztények templomát ne bántsa, mert ottan szent testek feküsznek és a keresztények neheztelik, hogy a törökök a szent testekhez nyulnak, és azon időtől, hogy ők a templomhoz kaptak, napról-napra sokan meghalnának; azért mi innen elmentünk és a templom a keresztényeknél megmaradt."

Ezen felirat szerint, az Egerben maradt vagy későbben telepedett keresztények követelték volna vissza a várban volt templomot, kétségkivül egyházi használatra. A törökök bármily etőitélettel viseltettek is a keresztények ereklyéi és halottjai iránt, még is aligha felel meg a valóságnak az állitólagos feliratnak az az előadása, hogy a várban levő templomot, a keresztények használatára engedte volna vissza a török várőrség. Ezen templom használatát már a mult században a magyar várőrség is megengedhetlennek tartotta azon okból, mert a várba való szabad feljárás a védelem érdekeibe ütközött. A török várvédelem szempontja, aligha elnézőbb vala ez érdekkel szemben. Nincs is arra semmi adat, mely azt igazolná, hogy a török időben a várbeli vagy városbeli egyházat, bármely keresztény felekezet használta volna. Midőn a vár 1687. decz. 17-én visszavétetett a törököktől, a bevonuló őrség decz. 18-án első isteni tiszteletét, egy templommá rögtönzött moscheában tartotta, teljes hiányával a templomi felszerelésnek. (Lásd 24-ik fejezet VI. pont alatt.) Erre bizonyosan semmi szükség nem lett volna, ha a várban vagy városban, keresztény isteni tiszteletre használt templom lett volna, annál inkább, mert a város házai és moscheái sértetlenül állottak, miután a romboló ostrom a bevételnél szerepet nem játszott.

Itt tehát annyit állapithatunk meg, hogy a vár elfoglalásával, ugy a vár, mint a város teljesen török birtokká lett, ott a várőrség családja, török földesurak, kereskadők és mesteremberek telepedtek le.

A vár és város területe ugyanis elfoglaltatván, egész terjedelmében török kincstári birtokká vált, a középületek katonai laktanyává alakitattak, a lakó házak pedig egyes török családok által vétettek meg a kincstártól, a városhoz tartozó földekkel és szőlőkkel együtt.

Eger, Hatvan, Szolnok, Sirok, Cserép, Szarvaskő várak stb. őrsége tetemes török haderőt vett igénybe, és ez maga után vonzotta a török telepedést is.

Egervárosa maga, a vár közvetlen védelme alatt, de körül is lévén keritve, a török iparnak biztos és háboritlan fészkévé vált. Alább közöljük "Simplicissimus"elbeszélését egri rabságáróI, melyből látni fogjuk, hegy Egervárosában a török mesteremberek, a szőllőhegyeket is müvelték, ugy magok között még azok termékét a bort is tudták élvezni. Ugyancsak "Simplicissimus" megemlékezik a városi piaczról is, hol élénk rabszolgakereskedés is folyt, őt magát is ott árusitották el egy török iparosnak, martalósz-urai. Alább látni fogjuk azt is, hogy élénk piaczát még debreczeni szappanosok is látogatták. Ugy látszik, a szappannak jó kelete volt Egerben, a török mosakodási szokás folytán.

Amint az egri vár a török fegyveres erő és hatalom Duna-Tisza közötti vidékének központjává tétetett: ennek közvetlen védelme alatt, a véd-falakkal körülövedzett város; tisztán és kizárólagosan török várossá alakult át, mely felett a hatósági hatalmat, mint a magyarnak nem adózó, tehát tisztán török város felett, a Várbeli tisztviselők, török szokás, törvény szerint gyakorolták. Ez azonban nem zárta ki azt, hogy a török hadsereg martalószai, azabjai és más efféle rácz és bosnyák gyülevész hordáinak töredéke, és a keleti tartományok vegyes ajku kereskedői, itt megállapodást nem nyerhettek volna. Sőt több mint valószinu, hogy a török kereskedelem élénk közvetitői a zsidók és görögök is, a város egy részében, kivált a későbbi időben állandóan telepedve voltak, épen ugy mint bármely keleti török városban.

Hogy a városnak a kőfalazaton kivüli részei, Szentmiklós, Ujváros, Szabadhely külvárosa régi lakóival helyreállott-e, vagy a török gyülevész népségének vált tanyájává, erre adatunk nincs. Tekintve azonban az állandó féltékenységet, melylyel különösen a végvárakban, török és magyar egymás irányába viseltettek, bizonyosra vehető, hogy közvetlen a város falai mellett sem engedtetett meg valamelyes magyar település.

Nemcsak Egerben, de Szolnok és Hatvanban is, melyeknek falai között a fegyveres őrség mellett török iparosok és kereskedők települtek, a török hatalom, a városokhoz tartozó ingatlan területet is kizáró tulajdonába vevén: török lakosoknak eladta, oly kiterjedésben, mennyiben azt a vár őrsége, a török birtokos kizáró használatára; biztositani képes volt.

Ezt legjobban felvilágositják azon esetek, melyek 1686-ban Szolnok és Hatvan visszafoglalásával, a visszafoglalt terület tulajdonjogát illetőleg felmerültek. A törökök elvonulásával, a kezökben volt birtok Szolnok és Hatvan határában, a visszafoglaló kincstár tulajdonául jelentetett ki, a mennyiben egyesek igényöket nem bizonyithatták be. Az első rész 23. fejezetben ismertettük ezen ujon szerzett javak ügyében müködő bizottság (neo acquistica commissio) szereplését. Ezen ügy felvilágositására szolgál Hatvan visszavételével, ennek határa megállapitására szolgáló tanuhallgatási jegyzőkönyv, mely egyszersmind világosan jelzi a hatvani határban levő földeknek, a törökök által történt kizárólagos használatát. A szomszédos falvak földesurai, és a kincstár között a tulajdonjogra felmerült vitás esetek tették szükségessé ez irányban a tanuhallgatásokat.

A tanukhoz intézett kérdőpontok elseje, világosan jelzi az eljárás czélját. "Tudja-e tanu azon földterület terjedelmét, melyet a Hatvanban lakó törökök, mint hatvani területet birtak, és melyet mint ilyet ő felsége győző serege foglalt vissza?"

A második kérdőpont részletesen irja körül: "hogy egyrészről Hatvan,' másrészről Ságh, Gombos, Bai, Varsány határa és területe között, voltak-e határjelek, és hol?"

A harmadik pontban kérdeztetett: "hogy a fent jelölt területet a törökök engedélye nélkül bármily részben, használta-e valaki?"

A negyedikben: "hogyha paraszt jobbágy azon területen a török engedélyével szántott vagy legeltetett, ezen esetben a törvényes földesurak melyikének, mily czimen fizetett ezért?"

Az ötödik: egy részről Hatvan, más részről Lőrinezi, Ecséd, Hort, Csány, Fénszaru, Boldog, Tura, Héviz, Kartal, Versegh, Kökényes és Hered közötti határpontok hol léte után tudakozódik.

A mennyiben a tanuk által megnevezett határpontok, azok körülirása, és nevei ma felismerhetők, ezekből a mintegy 142 esztendeig töröklakta Hatvan határa is áttekinthető, ugy a mint a török által használtatott.

Mintegy 27 tanu hallgattatott ki a fentebbi kérdőpontokra. Berta Imre 60 éves, negyven évig járt a hatvani török szolgálatára, Hered felé fekvő rétet a török ur részére kaszálták, egy másik rétet, hol Recseg aga malma volt, szintén. Kassa Orbán tudja midőn a bég kiment Félszaru felé határt igazitani, hol a Rakotya-bokorig részére kaszáltak, vagy pénzért bérelték ki. Egy boldogházi paraszt Boldogh felé eső földet felszántott. Kijött a hatvani török és kiverte belőle. Sipos Mihály jól tudja, hogy Versegh felé a Szarkásnak nevezett rétet, minden ellenmondás nélkül birta a török, és azt az ő engedélye nélkül senki nem használhatta. Boldizsár Péter tudja, hogy a Hegyes-halma és Nagybika-halmán szántó-vetők a hatvani bégnek fizettek tizedet, és senki másnak. Szőke Mihály tudja, hogy a hatvani török Csány felé a Sas-halomig használta a területet, ez a halom volt a határ. Magyar részre senki nem követelt itt. Pataki János tudja, hogy Bolldogh felé fel- és le a hatvani török ur részére kaszáltak, és a malomig a tizedet csak a török szedte. Kis György tudja: Félszaru, alsó és felső Bodogh felé levő földet a török ur birta és ő szedte a tizedet. Egészen a tóig terjedt a hatvani határ. Ecséd felé pedig egészen az ecsédi utig. Ugyan igy tudja Fáczán Jakab is. Kasza Ferencz Hort és Csány felé a csányi dombig tudja a hatvani határt, melyet a török birt ellenmondás nélkül. Nagy György hallomás után mondja, hogy a hatvani terület, Félszaru alatt a Horthi és Monostori ut mellett, hol a hármas kut áll, terjedt, egészen a Hegyes halomig, és hogy itt a hatvani bég engedelme nélkül senki mit sem használt, ez szedte a tizedet is. Tót János szerint a szarkás-rétet is a török részére kaszálták, és hogy Félszaru és Hatvan közötti határnak egy nagy szilva fát tartottak. Moharai Mihály öreg emberektől hallotta, hogy a hatvani terület a Nagybika-halomig terjedt, ez volt a régi keresztény világban is. Fekete bég Félszaru felé maga jelölte ki a határt, mely a félszarui szőlőkhöz közel esett. Szabó Pál tudja, hogy az ecsédiek közel Félszaruhoz fekvő nagy rétet 40 frtért bérelték a török urtól, magyar részre nem fizettek. Maczkó Pál tudja, hogy Tura felé egy bizonyos jel van, az ut mellett, mely a hatvani határt mutatja, itt a török engedélye nélkül, legeltetni sem volt szabad. 15)

Eger visszavételével, a város területén a törökök által birt házak és földeknek áruba bocsátásáról a kir. kamara igazgatójának intézkedését majd a következő kötetben ismertetvén, abból kitunik, hogy itt minden ház és földterület török birtok volt, és mint ilyen kincstári tulajdonná válván-adatott el, vagy ajándékoztatott oda az ujon települőknek.

VI. Mint az 1598, 99-iki és a többi évek tized lajstromából látjuk, melyeket részletesen más helyen ismertetünk (lásd harmadik fejezet I. II. III. pontok alatt) Eger vidékének falvai az 1596-iki nagy ostromnak legnagyobb részben áldozatául estek. Beregszászy tizedszedő még 1598-ban is csak a debrői kerületben több mint 15 községet sorol fel, mint elhagyottakat, ezek között Szóláth, Szalók, Kápolna, Kiskompolt stb. Épen ily elhagyott falvak voltak Eger közvetlen közelében levők is, mint Felnémet, Maklár, Tihamér, Tálya stb.

A vár elestét követő háborus évek nem kedveztek az elpusztult falvak visszatelepitésének. A fent emlitett tizedrovások a későbbi évekből is, még mindig az egykor virágzó falvak puszta képét tüntetik fel. Csak a zsitvatoroki béke után, midőn Mehemet pasa lépett az egri vár és pasalik élére 1609. évben, látjuk a visszatelepités nagy munkáját, épen nevezett pasa humanus buzgalmából megindulni.

A lezajlott Bocskay-korszak után, a zsitvotoroki békével 1606-ban a fegyverek pihenőre vonultak, és a vad mészárlásban fáradt karok az eke szarvához tértek vissza. Ekkor tünhetett csak fel, a béke csendjében, Eger vidékének kiáltó pusztasága, mely még a török hatalom képviselőjét is komoly, humanus, okos meggondolásra ébreszté.

A zsitvatoroki békepontok, melyek 1607-ik évben léptek életbe, a hódoltság ügyének is megvonták határvonalát, melyről bővebben alább szólandunk, - és e keretben, ugy magyar, mint török érdek volt egyaránt a falvak népesedési és gazdasági előhaladásának fellenditése és előmozditása.

Mágóchy Ferencz felvidéki főkapitány és Mehemet pasa császári helytartó Egerben, tehát egyik a magyar, másik a német hatalom képviselője, az egri és későbbi harczok folytán is elpusztult falvak betelepitése ügyében a közös érdek munkálására komoly egyezkedésbe bocsátkozhattak, mutatja ezt Mehemet pasának 1609. szept. 29-én Egerből Mágóchyhoz intézett levele, melyben válaszol a "szegénység védelme" érdekében hozzá intézett soraira: "hogy az elhagyott helyekre szállitanák és oltalmaznák." Mehemet emberiességének szokatlan hevével ragadja meg az alkalmat, tudatandó Mágóchyval, hogy "barátságunk abból tetszik meg, hogy a szegénységet oltalmazván, a pusztákat szállitsuk, és végezés szerint őket épitsük." A két császárnak dolga szerint épülvén, folytatja sorait-mind a két császárnak hasznokra lesz a szegénység. Hála Isten ő felségének, a két császár közötti barátság végre menvén, császárja az országot szállitani akarja és parancsolta, hogy tatár és minden hada letelepedvén, békességesen lecsendesedjék, a szegénység pedig, mely haza száll, három évig minden szolgáltatástól és császár adójától mentes legyen. "Nagyságodtól reméllem-végzi levelét-hogy itt környülödtünk levő puszta falvak Tihamér, Maklár, Siknémet (Felnémet) és egyéb puszta faluk hazajövetelébe a jobbágyoknak ellenzői nem lesznek, Nagyságod oltalmazó levelet adjon nekik, hogy térjenek viszsza, mert mind a két félnek mi hasznok volna a pusztaságban." 16) Ebből világos, hogy Egervárosa vidéke, az ugynevezett egri völgy, még 1609-ik év táján is elhagyott volt, és ez időben léptek a be- illetőleg vissza-telepités munkálatára.

Mehemet pasa fentidézett levele szól a vidéken a tatár és egyéb hadak letelepedéséről is, a császár akarata szerint. Kérdés, mely községekben történhetett Eger vidékén e tatárhad telepitése? Aligha tévedünk, ha az elpusztult Mezőkövesd, Tard, Szent-István és egyéb falvak mai népe elődjét ezen ekkor Mehemet pasa által telepitett tatár harczosokban jelöljük meg.

Mehemet pasa telepitési igyekezete más irányban is nyilvánult. Ketzer Endre ekkor jászkapitányhoz hasonló sürgető leveleket irt hogy "ő már Kisért megszállatván, irjon ő is és hivja fel a jásznépet a visszatérésre, szántsanak, vessenek, épitsenek, és legyenek ők is atyjok helyén; hamar jöjjenek haza és csináljanak házat magoknak." 17)

Mehemet pasa, ki müködése és eljárásából itélve, felvilágosult és emberies érzelmekkel telt férfiunak tünik fel, Egerbe érkezésekor, 1609-ik évben barátságos levelet intézett Mágóchy főkapitányhoz, tuadatva az egri pasalikra császári kineveztetését és ide érkezését, mire Mágóchy a szomszédias barátság kifejezése mellett, a hódoltság ügyét figyelmébe ajánlva válaszolt. 18)

VII. Mehemet pasa megérkezése előtt 1608-ik évben Jahya Tihaja alajbég, vagy is pasa-helyettes volt Egerben, ki nagy tevékenységet fejtett ki még ez időben is Egervára helyreállitása ügyében. Azon időben Eger, Szarvaskő, Cserép, Sirok végvárakkal szemben állottak, Putnok, Ónod, Szendrő, Fülek, Szécheny, Diós-Győr, Hollókő, Hajnácskő magyar végvárak.

Hevesmegye magyar részről az 1608-iki országgyülésen Szolnokkal együtt Hajnácskő, Hollókő, Bujak várakhoz rendeltetett közmunkát szolgálni. Jahya Tihaja alajbég, az egri vár falvait Egervára épitéséhez utasitotta szekereikkel közmunkájok ledolgozására.

Ugy látszik, a vidék népe a felhivásnak nem tett eleget; mert Mehemet pasa megérkezésekor, 1609-ik évben ez érdemben is, szomszédias barátsággal kereste meg Mágóchyt, hogy "parancsoljon az vitézlő kapitányoknak, hogy a hódoltságot ne akadályozzák ezen kötelességök teljesitésében, mert ettől nekik szabadságuk nem lehet." 19)

VIII. Mi előtt a hódoltság ügyének ez időszerinti ismertetésére térnénk át, mely megállapodottabb alakot a zsitvatoroki békekötés után nyert: az addig féktelenül dühöngő háboru által létrehozott viszonyokat kell áttekintenünk.

Bármily élesen állottak is a küzdő felek egymással szemben, mégis egyes helyekre és esetekre közös megállapodások is jöttek létre. Igy 1603. február 9-én Gyöngyös városa békéje és nyugalma érdekébén, egy conventio köttetett a magyar és török hadvezérlet között, oly módon, hogy a várost a török és tatár hordák ellen megvédendő, ott két török és két tatár őr tartózkodjék állandóan, kik részére a kassai haditanács nevében Lassota hadi felügyelő állitotta ki a "védelmező-levelet. 20) Ugyanazon év aug. 30-án Thurzó György a dunáninneni részek és Ujvár főkapitánya, engedély-levelet adott ki Gyöngyösvárosa részére, hogy a város pecsétes levele mellett, a gyöngyösiek bárhol vásárolhatnak élelmi szereket, s a végvárak kapitányai ezt ne akadályozzák, legfeljebb esküt vehetnek ki az illetőktől, hogy az élelmi szereket nem a török részre szállitják. 21) Thurzó ezen rendelete azon időben kelt, midőn a magyar sereg Budát tartotta ostrom alatt, és igy a török hadak élelmezésének megnehezitése minden eszközzel keresztülviendő volt. Valószinü, hogy a fentebbi egyezséget az 1603-ik év második felében történt Hatvan ostroma, s török kézből visszavétele megsemmisitette; miután ezzel itt a magyar uralom bárcsak rövid évre ismét felébredt.

A Bocskay-korszak megnyiltával, a magyar és török érintkezésben bizalmasabb közlékenység állott be, azon szoros frigy és barátság folytán, mely Bocskay és a törökök között fennállott. Az egri török piacz messze vidékek találkozó helyévé, ipari s kereskedelmi gyülhelylyé vált, magyarok és törökök között, miről érdekes episodot jegyez fel Szappanos Tamás debreczeni becsületes szappanos mester esete. Valószinüleg ily kereskedelmi összeköttetésből folyólag Nirő Lőrincz szintén debreczeni polgár 1605-ben Musztafa egri agának (lovashadnagy) 23 ft 20 denárral adósa maradt. Nevezett késett adóssága kielégitésével; mire Musztafa ugy segitett magán, hogy egy alkalommal, az egri piaczon szappant árusitó Szappanos Tamas készletét lefoglalta, és egy levéllel utnak eresztette a debreczeni biróhoz, hogy "Nirő Lőrincztől tartozása fejében vegye be a 23 frtot, és Szappanos Tamást ezzel elégitse ki a tőle elvett szappan ára fejében." 22)

---

1) Brüsszeli okmánytár III. k. 121-2. l.

2) lllésházy feljegyzései magy. tört. eml. 7. k. 73. l.

3) U. o. 112. l.

4) Lásd U. o. 254., 56. l.

5) U. o.

6) Érdekes felemliteni, hogy török irók a dohány behozatalának idejét Törökországba "Esztergom megvétele és Bocskay királylyá avatása" idejétől számolják. - A kávé már a 16-ik század közepén használatban volt. A dohányzás tehát Európában is Bocskay idejétől számitandó. Hammer. IV. k. 380. l.

7) Brüssz. Okmánytár III. k. 243. l.

8) Török-Magyarkori eml. Okmánytár 3. k. 97. l.

9) U. o.

10) U. o. 89-96. l.

11) U. o.

12) Nemz. Muz. ltárában.

13) U. o.

14) U. o.

15) Eredetije Hevesmegye ltárában.

16) Török-magyarkori emlékek. Okmánytár I. k. 97-102. l.

17) Gyárfás Jász. Kun. tört. IV. k. 190. l.

18) Török-magy. eml. I. k. 105. l.

19) U. o.

20) Okmánytárban 2. sz. a.

21) Gyöngyös városa ltárban.

22) Gróf Forgách cs. ltárában