CSOBÁN ZSUZSANNA

Miért más

Birtokban nem fog senki.
Egyetlen a Minden
Megfoghatatlan érezhető
Csak a szél, sokszor vad vihar a párom.
Atom nem csikar szólásra,
Ha átfújlak, nem bánom.

És orkánból édes szellő
Csak téged duruzsol.
Pontra vágyik,
Nem érdekli már
Az örök változó folyó folyó,
A múlt, jelen, jövőn túli időhatározó.

Veszett időjárás az arcod.
A kis szellőt elfújta,
Szegény nem érti
Nem tudja, hogy te
Miért nem vagy
Úgy szellő,
Ahogy belőle lett
Veszélyből neked
Bárányfelhő.

CSOBÁN ZSUZSANNA

Vigyázz rám

Neheztelő tekinteted
Az égbolton elveszve
Egy-egy napnyugtán restelkedve
Beszállt a forró, hazug szobákba
Kocsmák részeges sarkának pókhálójára
És onnan kiűztél,
mindig űztél
óvtál, figyeltél
De most végleg eltűntél.

Most én kereslek
Szőke pezsgősüvegek
Feltörő gyöngyeiben
Borúsbarna fürtök
Lombjai között szüntelen
Gyufás skatulyában, porszemben
A Napban, egy hintában
Csak kereslek kénytelen
Még vigyáznod kéne rám kedvesem.

(1998) (18 éves)