Majd mikor egyszer összenézünk
Felszállunk a buszra, pedig fel sem férünk
Emlékeket, bizonyítékokat szíveskedjenek felmutatni
És mindazt, mi elveszett, felkutatni

Az ablakokból az utasok
Látják, hogyan repülnek a halak
Majd egy nagymamát
Aki gyógyszer után szalad
A végén meg szidják a sofőrt
Hogy a kanyarokban túl gyorsan halad

Az este sötétjében, még mindig a hátsó ötösön
Kilátni az égre, egy pásztor ül ott valami köntösön
Rád néz, mintha hívna, a botjával integet
A csillagok pásztora, elveszett báránynak hitte
a szemedet.