Ne hagyd, hogy árnyak
játéka borítsa el világod
Jöjj felém úgy, mint régen
tedd ki szíved az utcai
lámpák által körülölelt
egyszerű asztalra
Terítsd meg asztalunkat
a világ reszketőinek
mérhetetlen éhségére
Vigyázz, hogy az elárvult
kis gyertya fénye
jóllakottan ragyogja be
a beesett arcokat
Tudod, minden egyes
fényszelet útja számít
mint a tengernyi csillag
pislákoló fényei a hideg
magányos éjszakában

(Bányai Anitának)

(1997) (20 éves)