Mindennapos gyászát
felvette az éjjel,
s eltáncolta nászát
égi seregéllyel.
Lepergett az óra,
örök hosszú orsó,
készül a reggeli
fényes avatóra
fekete koporsó.
LICHTER PÉTER
Ősz
Tölgyesem mélyén
jót heverésztem,
addig az életem illata áradt,
s kék lepedőjét már telenéztem
az égnek – ősz bánatom ki-kiszáradt.
LICHTER PÉTER
Emlékek koronája
Nyár – emlékek
koronája –
elhúzott: ködben a gálya,
fény-mosolya felém villant,
és a messzeségbe illant,
ráhullt becsukott szememre,
még most is hull, egyre-egyre...
LICHTER
PÉTER
Egy busz ablakára
ülök s nézem
e kéklő
vad városi lovat
üvegén táncot jár
az agyonlőtt alkonyat
vízcseppek folynak szerte
az utca fényben ázik
s az aszfalt csíkos útján
szédülten elszánkázik
LICHTER PÉTER
A múlt 
A múlt, akár egy
ködbefúlt filmvászon,
amely emlékek terhe alatt görnyed,
én képzeletben a tetejére mászom,
s a múlt árnyékba bújik és elszörnyed.
LICHTER PÉTER
Egy másodperc az életből
Innen a padról
örökmozgó ék
a kattogó élet
nyártalan játéka
(1998) (14 éves)
