SZILÁGYI-NAGY ILDIKÓ Lépcsőházi szagok Ilyen őszi fehérségben az ember csak nézi a sárga arcbőrét, meg az ólomkristály kezét. A liftben benne marad a szomszéd szájszaga, lustán ásít, lustán matat a tétova számok között. Beszállok-kiszállok. Visszafordíthatatlan az átváltozásom.
É. apja élvezettel hugyozott É. vécéjébe. É. félt: Kár volt annyi Freudot olvasnom. Hideg, zsíros mosogatórongy anyja arcán a mosoly: Meri-e apám arcába vágni? Elszopogatni a mosogatórongyot. É. éjszaka hány. Megnézni, mi gyűlt a kagylóba. A rongymaradvány még gyomorlangyos.
A lámpaoszlopok gépteste világított az AIDS-es jelenbe, mikor az oszlopsétányon elhaladt B. Szürkült. A nap lemenőben vagy hajnalodott. Mindegy. Mindig a kettő közül valamelyik. Apró részletkérdés. Érdemtelenül csodálandó. B. kedvetlenül lóbálta üres táskáját. Nem hordott magával semmit – fölöslegesnek tartotta. A lakáskulcsa a zsebében. De üres kézzel nem szeretett mászkálni. Zsebre nem tehette, nem fért el a kulcstól. Hordhatta volna a kulcsot a táskában, de ha a kezét zsebre teszi, fölösleges a táska – mert a kezét már lefoglalta. Talán, ha a kulcsot a lábtörlő alatt hagyná. Lehet, egyszer gondolt már erre a megoldásra. De szürkült.
Igyekszem magamtól távol tartani a gondolatokat, elmerülni a mindennapok konkrétságaiba. Démonikusan hívogató a kilátás. Keserű madártávlat. Alulról madártávlat... Agresszív pritaminok ugrottak rám ma délután a piacon. Tapogatásuk szagnyomát még érzem. Csak az almában bízhatnék, de...
Mi tarthatná vissza a világot, hogy azzá ne legyen, amivé válni fog? Én? (Vagyis: Te?) Mikor az őrtornyokat őrtornyokkal őrzik, titkos védelem a körülbástyázott bástya őreinek, és fekete kutyákkal bátorítják a kutyákat őrző vadakat. Szemmel kell tartanunk őreinket, vigyázni, mert minket is figyelnek. Szabad vagyok.
Meghallgathatatlan mondanivalókat forgatott magában. A Sün tudta, hogy amit beszélne, kevesen tűrnék el: legfeljebb azon kisszámú élőlényhalmaz elemei, ami a megértők és az elfogadók halmazának metszeteként jön létre. (A sün matematikus volt, néha szinte kacérkodásképpen – de nem ironikusan – a logika nyelvén gondolkodott.) Viszont azok a kevesek nem beszéltek vele. Talán azt hitték, a Sün hallgatása a sünbolondoké, halvérű balgaság vagy ostoba hallani-sem-akarás. Tehát a Sün nem beszélt. Felesége sincs. És nem fogyaszt alkoholt. A Sün mit csinál?!
|
|
|