A szegényparasztok

A szegényparasztok egy–öt hektár földnél alig rendelkeztek többel. Ez még arra sem volt elegendő, hogy a kenyérnekvalót megteremje, vagy a disznó hizlalásához szükséges kukoricát le lehessen róla takarítani, így a szegényparaszt kénytelen volt napszámba menni, részesaratást és más részes munkát vállalni, hogy családját nagyon nehezen, de el tudja tartani. Mindebben a munkában kevéske földje még inkább akadályt jelentett, mert az ott szükséges munkát is el kellett idejében végeznie.

Házaik az előbbiekéinél rendszerint szerényebbek, többnyire csak kétosztatúak, berendezésük hagyományos, de ugyanakkor az olcsó gyári jellegű bútort, eszközöket a leghamarabb megvették, mert a szükség erre kényszerítette őket. A hagyományokat szívósan őrizték, különösen ami a népköltészetet illeti, mert társas összejöveteleken, közös munkákon viszonylag sokat voltak együtt, és itt a jó nótást, mesélőt mindig szívesen látták, és megbecsülték. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb népköltészeti emléket náluk és az agrárproletároknál jegyezték fel néprajzi gyűjtőink.

22. Középparasztember
Jászalsószentgyörgy, Szolnok m.